Volt egyszer egy papírtáncos és egy féllábú ólomkatona, akik nem kellettek senkinek. A többi játék közül kiselejtezve egy ablakpárkányon kötöttek ki. Alighogy egymásra találtak, kinyílt az ablak, és kezdetét vette egy nem várt kaland: a katona, aki nehéz, akár a kő, lezuhant; a táncosnőt pedig, aki könnyű, akár a pille, az égbe repítette a szél.

Két út – két történet. Az ólomkatona és a papírtáncosnő áthaladt tűzön-vízen, s most a nézők előtt állnak, hogy viszontagságaikról beszámoljanak. A katona és a táncosnő elmesélik kalandjaikat, visszaidézik különböző élményeiket, hogy létrehozzák önálló, független narrációjukat. Történeteket mesélnek beszélő felhőkön át történő repülésekről, vad papírhajózásokról a csatornákon, és egy patkányállamról, s azok könyörtelen határőreiről. Mindkettejüket annak emléke segítette át a veszélyen, hogy útjuk közösen kezdődött. Szinte a csodának köszönhetően végre újra találkoznak egy konyhai vágódeszkán, és megosztják a nézőkkel történetüket.

Az ismert mese színpadi adaptációjáért és rendezéséért is Roland Schimmelpfennig felel, akit a leggyakrabban játszott kortárs német szerzőként tartanak számon. Különböző karakterek bőrébe bújva két színész eleveníti meg a szereplők kalandos élményeit. Így válik a történet példázattá, mely az eldobott, szerettétől elszakított emberről mesél, aki egy olyan hely megtalálásában reménykedik, ahonnan nem taszítják ki, hanem befogadják.

A Theater an der Parkaue (Berlin) előadása

írta (2018) és rendezte: Roland Schimmelpfennig

Díszlet-, jelmez- és bábtervező: Lane Schäfer

Dramaturg: Justus Rothlaender

Zeneszerző: Hannes Shaban Gwisdek

Színházpedagógus: Anne Britting

Súgó: Kerstin Richter

Játsszák: Hanni Lorenz, Friedrich Richter