Színház

A park

előadás, 150 perc, magyar, 2009., 16 - 99 éves kor között

Értékelés:

19 szavazatból
Szerinted?

Botho Strauss a színművet Peter Stein rendező számára írta. Oberon és Titania szerepét az akkori Schaubühne társulatának két meghatározó színészóriása, Bruno Ganz és Jutta Lampe alakította.
A szerző így ajánlotta művét a rendezőnek:
"Képzeljünk el egy tisztes társadalmat, amelyik majdnem ugyanannyira eltávolodott a szent dolgoktól, mint az időtlen költészettől (és meg is fáradt egy kissé), de nem valamilyen mítosznak vagy ideológiának adja meg magát, hanem egy nagy mű géniuszának. Innen nézve, ami ennek az új darabnak az alakjait és cselekményét megszállja, megindítja, fölemeli és megőrjíti, az Shakespeare Szentivánéji álmának szelleme. És ahogyan közülünk sem élheti senki a saját életét, csakis egy olyant, amelyik ezernyi fölérendelt és aláépült előfeltételtől, "struktúrától", átörökített hagyománytól függ, ugyanúgy válnak itt fellépő kortársaink függővé egy régi, kifürkészhetetlen komédia varázslatos uralmától, s lesznek annak ideológusai. A virág nedvéhez hasonlóan, amelyet Puck és Oberon az athéni erdőben alvók halántékára hint, az itt fellépő személyeknek - összezavarva őket - egy műalkotást csepegtetnek érzékeire. Ámbár átváltozások sora megy végbe, és egymás alakját veszi föl ember, szellem és cselekmény - de a Szentivánéji álom egyre csak halad előre, és senki sem marad ébren, hogy valami jó kis ellenszert találva a többieket megszabadítsa téveszméjétől." (Botho Strauss)

A fordítás
A park magyar fordítója, Forgách András szerint: "Botho Strausst fordítani azért nagy kihívás, mert nincs egyetlen mondata sem, mellyel elárulná vagy kiadná magát, úgy tesz, mintha nem lenne személyes stílusa, mintha csak kihallgatná a világot. Eközben tektonikus keménységűre kalapálja mondatait, melyek zenéje nagy költészetet rejt. Egyszerre pofátlanul hatásvadász és ugyanakkor szemérmesen rejtőzködő. Szereplői a legtermészetesebben viselkednek, mégis mintha egy manierista festmény különös pózba dermedt alakjai volnának. Megfigyelő, szemlélődő alkat, nem forradalmár, ő csak bemutat, megmutat, felmutat, ő nem akar meggyőzni semmiről, de éles, könyörtelen, keserű, pontos és megalkuvásmentes képet ad mai világunkról, erről a magát vadonatújnak vélő civilizációról, mely minden borzalom és megdicsőülés után van, melyben úgy tűnik, minden lehetséges, ahol minden kint van a placcon, illegeti magát a szabadság, egy világot mutat, mely minden korábbival le akar számolni, de annyi fájdalmas és eltéphetetlen gyökérrel kapaszkodik vissza az első kimondott mondatig, az első rítusig."

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. március 20., Nemzeti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

Fairy88 2010 máj. 14. - 08:53:58
Nekem ez az elsõ Alföldi rendezésem, amit láttam. Nem tudom, hogy akarok-e másikat is látni. Talán ha egy kis kamara színházban megy ez a darab, nem zavart volna ennyire, de itt a Nemzetiben??? A színészek amúgy kifejezetten jók voltak.
A végén csak egy szó jutott az eszembe a darabról és a rendezésrõl: ez beteg!
És a "kiállítás" az elõtérben?....(a senki sem tudja, hogy buzi vagyok táblák)... hogy kerül ez ide?... ez A Nemzeti Színház, vagy mi???!!!
Lassan kezdem azt mondani mint nagyszüleim: hová jut így a világ?
10/10
kisoroszlan 2010 febr. 21. - 13:55:50 10/10 Előzmény Hógolyó5
Sajnálom, hogy otthagyta a szünetben. Még jó, hogy van rajtam kívül pár ember, akinek tetszik és többször is megnézi. Akiket eddig elhívtam rá- kb 30 ember eddig-, 95 %-uk azt mondta megérte, és jó volt. Nem egy klasszikus az tény, de van benne valami.
Hógolyó5 2010 febr. 17. - 10:23:45
Én nagyon kedvelem Alföldit, de sajnos ez tényleg katasztrófa volt!
Még sosem jöttem el színházból a szünetben, ezúttal megtörtént.
Sajnálom
offtopic
marszy 2010 jan. 31. - 00:44:55 Előzmény kisoroszlan
Katasztrófa a darab.
Alföldi kimutatta a foga fehérjét....
Sajnálom...
10/10
kisoroszlan 2009 nov. 27. - 11:58:12 10/10
Tegnap láttam a darabot. Nem voltam nagy színházba járó, eddig. Lehet, hogy azon kevesek közé tartozom, akiknek nagyon is tetszett ez a darb, de így van. Az elsõ felvonást például végignevettük a barátnõmmel, a második már kissé sokkolt. A színészek játéka tökéletes volt, a rendezés is átadta nekem a mondanivaló lényegét. Fõleg az elõadás utáni közönségtalálkozón értettem meg jobban az egészet, és így még inkább tudtam értékelni. Jól mondta Schell Judit, ez a darab nem olyan, amit elfelejt az ember amint vége az elõadásnak, hanem elkezd rajta gondolkozni. Nálam ez annyira bevált, hogy azóta is ekörül pörögnek a gondolataim. Örülök, hogy megnéztem.
7/10
skipper II. 2009 ápr. 16. - 23:44:22 7/10 Előzmény Denken
Én is, mi is 15.-én láttuk.
Furcsa, de érdekes, emlékezetes darab.
Egy átlag szinmûre nem biztos, hogy sok év múlva is emlékszik a nézõ. Ez az elõadás biztosan emlékezetes marad.
Ez valóban nem való prûd nézõnek. A prûd nézõ megbotránkozik és kiakad a meztelenségen. Ennek "vakításától" nem lát a mondandók mögé. Éles elmével követni lehet az elõadás mondandóját, melyben a pucérság csak egy lakk a valóságon.
Ettõl függetlenül valóban nem biztos, hogy a Nemzetiben kellene bemutatni.
Denken 2009 ápr. 15. - 23:45:38 Előzmény isvaen
Én is ma láttam, rövid kritika: A Park = szemét a Nemzeti Színházban.
isvaen 2009 márc. 21. - 23:57:14 Előzmény thölgyess
én ma néztem meg. mindenben tökéletesen egyet kell, hogy értsek - sajnos.
3/10
thölgyess 2009 márc. 20. - 07:39:57 3/10
Alföldihez képest ez kicsit jobb volt, de a darab vitathatatlan értékei ellenére unalomba fulladt. Pedig a gárda erõsebb a szokottnál: Rátóti, Stoll, Murányi hozza a középszínész-formát, Hollósi és Schell kifejezetten jó.
/Érthetetlen, hogyan kerülhet ilyen társaságba Mészáros P.: elviselhetetlen./ Egy vetkõzés elég lett volna Titániából, de hiába minden, ha nincs ötlet és koncepció. Botho Strauss meglepett érdekes darabjával,
Rendezõ viszont nagyon kellett volna.
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás