Márpedig ez a rend biztosítja a kisváros "normális" működését: a kórházban nem adnak gyógyszert a betegeknek, mert az drága, a bíróságon libákat tartanak a teremőrök, az iskolában az egyik tanárnak állandóan vodkaszaga van, a másik olyan hévvel magyaráz, hogy a földhöz csapkodja a székeket. A kereskedők becsapják a vásárlókat, de pazar ajándékokat küldenek a polgármesternek és kedves feleségének, a postamester - ellenállhatatlan tudásszomjától űzve - minden levelet fölbont és elolvas, a rendőrök bűnöst, ártatlant egyformán elagyabugyálnak. De most mindenki kezét-lábát törve azt igyekszik bizonyítani a revizornak, hogy ő a lehető legnagyobb odaadással, önzetlenül és tisztességesen teszi a dolgát. És ez annál is mulatságosabb, mert csak azt nem veszik észre, hogy ez a revizor nem az a revizor...
Gogol komédiáját immár bő másfél évszázada újra és újra nagy sikerrel mutatják be a világ színpadain. A siker titka valószínűleg az, hogy ez a kisváros és ezek az egyszerre minden hájjal megkent és emberien gyarló figurák nem csak a XIX. században és nem csak Oroszországban léteztek, hanem azóta is gyakran föl-föltünedeznek, hol itt, hol ott. A komédia egy pontján a polgármester is azt üvölti - nem tudni, hogy a kollégáinak, a nézőknek vagy mindenkinek: "Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!"
A(z) Vígszínház előadása
Hozzászólások