"Viszockij afféle népi hősnek, legkisebb fiúnak, szólimondó fenegyereknek számított az oroszok szemében: megtestesítette mintegy a kötetlenségnek, a semmitől béklyózott, rettenthetetlen szabadságnak azt a kamaszkori szertelenségét, robbanékonyságát, szilaj örömét, amelyet az oroszok - hol kárhoztatva, hol dicsőítve - legsajátabb lelkiállapotuknak tekintenek, amely a szabadságnélküliség sok évszázados rendjének, a terrorig menő mechanikus állami fegyelemnek az ellenpólusát képezi a kulturálisan azonosítható orosz mentalitásban és habitusban. Nem eljátszotta szerepeit és dalait, hanem mefgtestesítette és megélte, saját húsát és vérét adta ezekhez. Akkor és ott - hangjával, mozgásával, jelenlétével - eseményként! - írta bebe dalait az időbe és térbe, mindenki előtt és mindenkivel együtt, aki éppen jelen volt." (Szilágyi Ákos)
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások