A monológ-forma színészeket kíván, így a színpadi változat a történet négy szereplőjének saját szemszögéből elmondott vallomása. Ebből következik, hogy a játék idején már túl vagyunk a történeten. A színpadi játék során mindenki megpróbálja igazolni, vagy legalábbis magyarázni akkori tetteit, gondolatait. Természetesen a múltban történt jeleneteket is felidézik.
A vallomások fájdalmasak, őszinték, kegyetlenek, és új megvilágításban láttatják azt a témát, amivel oly sok Márai mű fogalakozik: a nő és a férfi örök küzdelmét, egymásra találását és elválását. Itt is találkozások és elválások alakítják a szereplők sorsát, de természetesen - ez is Márai sajátossága - soha nem abban a konvencionális meseszövés-irányba, amit várnánk. Kiszámíthatatlan és meglepő - de mindig hitelesen emberi - cselekvések és történések bilincselik le a nézőt, ugyan úgy mint Márai más műveinek olvasóit, valamint a Pinceszínház azon nézőit, akik már több éve látogatják a másik két Márai mű - a Kaland és a Válás Budán - sikeres előadásait. A nagyszerű színészek, az izgalmas történet, az utánozhatatlanul veretes és mégis könnyed Márai mondatok reméljük ezúttal is egy hosszú előadás-szériát eredményeznek." Kőváry Katalin
A(z) Pinceszínház előadása
Hozzászólások