Háztűznéző

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Végső soron csak meg kell nősülni - jelenti ki Podkoljoszin, hivatalnok, udvari tanácsos, Gogol komédiájának hőse, hosszas töprengés után. Igen, ő is tudja, hogy ez a boldogság záloga, a barátja is mondja neki (márpedig ő nős ember!), a házasságszerző asszony is prezentálja a megfelelő menyasszonyt, s lám, még négy másik kérő is versenybe száll a lány kezéért: hogyne, mindenki nősülni akar, mindenki boldog akar lenni. Igen, de azért mégse lehet, hogy az ember csak úgy, megfontolatlanul fejest ugorjon egy házasságba, ez is nyilvánvaló, nem? Így hát Iván Kuzmics lelkesül és visszakozik, rajong és kiábrándul, dönt és habozik, akar és nem akar. És a leendő ara is: siratja ugyan a tovatűnő leányéveket, de legszívesebben már az öt kérőből gyúrná össze majdani urát: az egyiknek a szeme alá odarakná a másiknak az orrát, a harmadiknak a vidám természetét, csak hogy ott álljon már előtte a nagy Ő, és ő is boldog lehessen végre. Ilyen szörnyű víg ez a komédia. Feljegyezték, hogy amikor Gogol fölolvasta a Háztűznéző-t, minden szerepet el is játszott, az utolsó mondathoz mindig csúfondáros grimaszt vágott és füttyentett egy nagyot. Mintha azt üzenné: Háztűznéző, avagy ki fütyül a végén? A darabot Kérők címmel 1833-ban írta Gogol, majd többször átdolgozta. Először Szentpéterváron mutatták be 1842-ben, néhány hónappal később a moszkvai Nagyszínház is műsorra tűzte. Ezt követően sokáig nem játszották, majd újra "felfedezték".

Az elmúlt évtizedekben a magyar színházak egész sora - Vígszínház, Debrecen, Kaposvár, Pécs, Szeged, Kecskemét, Radnóti Színház, stb. - mutatta be Gogol sokarcú játékát. Ezekhez csatlakozik immáron Kőszeg is, ahol a már tősgyökeresnek számító színészek a legfőbb biztosítékai annak, hogy kiderüljön, bárhol és bármikor élünk, nem változunk, minél inkább igyekszünk komolyan viselkedni, annál inkább nevetséges helyzetekbe sodródunk.

A(z) Kőszegi Várszínház előadása

Stáblista

Még nincs szavazat!