Molière, Jean-Baptiste Poquelin utolsó színdarabja, amelynek előadása közben 1673. február 17-én a címszerepet játszva rosszul lett a színpadon, és még aznap meghalt.

Igazi komédiásként kifigurázza félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Az állandó mániás rettegés valamilyen újabb betegségtől önzővé és zsarnokká teszi a főszereplőt. Megszállottan hisz az orvostudományban, a gyógyszerekben, a kezelésekben. Vakon bízik számító feleségében, és mindenki ellensége lesz, aki kételkedik súlyosnak vélt állapotában. A szerelem azonban erősebb a betegségnél, és a színpadi komédia végül doktori magaslatokba emeli a szenvedő páciensét.

Az előadásban a nyugalom megzavarására alkalmas hang- és fényhatások vannak.

A(z) Veszprémi Petőfi Színház előadása