Bár a zenekar még Thule néven alakult meg, az kétségtelen, hogy a Hoest köré (újra)szerveződő zenekar mindmáig az egyik leghitelesebb black metal zenekar tudott maradni, amiben a műfaj teljes első és második hulláma visszatükröződik. A Bathory-tól a norvég gyökerekre való büszkeséget, a Darkthrone-tól és a Carpathian Foresttől a jéghideg és távolságtartóan fenyegető, nyers riffeket, a korai Immortaltól a féktelen dühöt és mizantrópiát, az Enslavedtől pedig a progresszív gondolkodásmódot örökölte meg és gondolta tovább a zeneszerző-frontember. A Taake pedig gondoskodott is arról az elmúlt években, hogy hagyatéka ne csak múlt időben maradhasson fel: első három lemezének trilógiája mindmáig időtlen értékű, Hoest saját maga által írt és feljátszott lemezein pedig időszakosan a teljes színteret maga mögé állította (a Noregs vaapenen Csihar Attila, Nocturno Culto és Demonaz is szerepelnek), miközben élőben sessionzenészek vetette körbe magát. A 2014-es Strident Hus után a Taake tavaly jelentkezett új nagylemezzel, a Kong Winter pedig aligha okozhatott csalódást a klasszikus black metal szerelmeseinek, hiszen az album nyers sokszínűsége nemcsak felidézi a kilencvenes évek hajnalának távolságtartását és ridegségét, hanem be is bizonyítja, hogy Hoest még mindig képes saját zenei határait feszegetni, miközben szerzőként is újfent termékeny

Hoest - ének
V'Gandr baszussgitá, vokál
Aindiachai -  gitár
Gjermund - gitáár, bendzsó
Brodd - dobok