Na, most lehet fanyalogni a szombati magyar-francia Európa-bajnoki mérkőzés után, de nem érdemes.
Óriási meccset vívtak tegnap a fiúk, gondoljunk bele a vízilabdát kivéve, melyik csapatsportban tudnánk helytállni az aktuális világbajnok ellen. Ez a döntetlen a franciáknak kínos, nekünk valóban óriási eredmény.
Húsz percig vezettünk a világbajnok ellen
A magyar-labdarúgó válogatott tétmeccsen legutóbb a spanyolországi vébén játszott az aktuális világbajnok ellen. 1982. június 18-án, azaz 39 évvel ezelőtt Alicantéban játszottunk Argentína ellen.
A dél-amerikai gárda nyert 4-1-re, egy bizonyos Diego Maradona kétszer vette be Bubu, azaz Mészáros Ferenc kapuját. A magyar becsületgólt Pölöskei Gábor szerezte a 76. percben.
Azóta magyar labdarúgó tétmeccsen nem lőtt gólt az aktuális világbajnok ellen.
Magyarország – Argentína 1-4 (0-2)
Gól: Pölöskei Gábor (76.), ill. Bertoni (27.), Diego Maradona (29., 57.), Osvaldo Ardiles (62.)
Bár négy évvel később még utoljára kijutottunk Mexikóba, a magyar válogatott azóta is kergeti a világbajnoki álmot. Jut eszembe az 1986-os vébén az emlékezetes szovjet-magyar (6-0) után legyőztük Kanadát (2-0), majd 0-3-ra kikaptunk az Európa-bajnok franciáktól.
Szóval nem túlzás a szurkolók körében elterjedt mondás, hogy 1-1-re nyertünk Franciaország ellen
Ami a statisztikákat illeti: a legtöbbet futó mezőnyjátékos Nagy Ádám volt, a franciák 61 százalékban birtokolták a labdát, a mieinknek három, a franciáknak négy kapura tartó lövésük volt.
A meccs emberének Kleinheisler Lászlót választotta meg az UEFA.
A találkozó után a magyar gólszerző, Fiola Attila élete legszebb napjának nevezte a mait:
“Az egész pályafutásom leforgott előttem, a családom és a barátaim, akik mindig mellettem álltak. Nagyszerű eredményt értünk el, büszke vagyok a csapatra és a szurkolókra. Ez életem egyik, ha nem a legszebb napja volt. Itt volt az egész családom, és remélem, hogy nagyon büszkék voltak rám. Nem tudok mit mondani, nagyon boldog vagyok. Támadásban, az első félidőben sokkal jobb futballt tudtunk játszani, meg is volt az eredménye, elképesztő volt a mai nap. A mester kérte, hogy forgassuk minél többet a játékot, mert öt védővel játszottunk és a széle általában üres szokott lenni, főként a négy védőjük mellett ez könnyen megtörténhet. Abban a szituációban pont kaptam egy keresztlabdát és láttam, hogy Sala (Sallai Roland) lép felém, Pavard viszont kilépett, így befejeltem neki egyérintővel és próbáltam a második labdára rámenni. Sala jól visszapörgette, én meg jól el tudtam menni, onnantól kezdve az volt a fejemben, hogy kaput találjak. Próbáltam higgadtan megoldani, mert tudtuk, hogy nem lesz sok lehetőségünk a mérkőzésen, persze egy 30-40 méteres sprint után ezt nehéz megoldani. Örülök, hogy ilyen nyugodt voltam és ilyen szépen meg tudtam oldani a helyzetet.”
Magyarország – Franciaország 1-1 (1-1)
Forrás: M4 Sport
