Falak (1967)

Ambrus főmérnököt (Latinovits Zoltán) felfüggesztik állásából, mert egy exportra szánt cikk konstrukciós hibáira nyíltan felhívta a vásárló fél figyelmét. Közvetlen főnöke, Benkő (Gábor Miklós) párizsi kiküldetése alatt értesül Ambrus ügyéről. Egy pincebárban találkozik egykori barátjával, és annak francia feleségével. Beszélgetésük után Benkő sok mindent más színben lát. Hazatérve elhatározza, hogy kiáll Ambrus mellett a főigazgatóval szemben. Kovács András filmjét nem fogadta kitörő öröm, annak ellenére, hogy egy társadalmi réteg szociológiai mélységű kritikáját adta, és reformok szükségességét hangsúlyozta az elvei mellett minden áron kiálló becsületes mérnök  és a rugalmas vezető figurájával – nekünk inkább Latinovits és a másik színészóriás, Gábor Miklós kettőse miatt igazán fontos ez a mű.

A Pendragon legenda (1974)

A nagy műveltségű Dr. Bátky János (Latinovits Zoltán) meghívást kap a Pendragon-ház fejétől, Earl of Gwyneddtől (Darvas Iván) a llanwygani kastélyába. A kastély és a környék varázslatokkal, ősi rejtélyekkel teli világában kell Bátkynak megfejtenie a Pendragon legenda titkát segítőtársaival, Osborne (Tímár Béla) és Cynthia Pendragonnal (Halász Judit). A nyomozás azonban teli van kalandokkal, meglepetésekkel, mert Earl of Gwynedd egykori szerelme, Eileen St. Claire (Tordai Teri, korának szexbombája) ármányos fondorlatokkal igyekszik megnehezíteni, hogy a titok napvilágot lásson. Révész György némi Agatha Christie-érzést is belecsempészett Szerb Antal regényének feldolgozásába.

Egy magyar nábob (1966)

Magyarország a "sár és a sötétség birodalma" volt a magyar arisztokrácia jelentős részének szemében, akik közül sokan külföldön töltötték életük nagy részét. Ki tanulni, ki szórakozni járt Párizsba. Az utóbbiak közé tartozott Szentirmay Rudolf (Latinovits Zoltán) is, meg a könnyelmű Kárpáthy Abellino (Darvas Iván), aki alig győzi kivárni, hogy nagybátyja, Kárpáthy János (Bessenyei Ferenc), a dúsgazdag magyar nábob meghaljon, és a vagyonát megörökölhesse. Kárpáthy János nem jár külföldre, ő itthon mulatja el a vagyonát, mivel feleség és gyerek nélkül más értelmet nem talál létezésének. Ám dacból, baráti segítséggel új fordulatot vesz az élet. Jókai Mór klasszikus regényének filmváltozatához folytatás is érkezett, ekkor szokatlan módon, a Kárpáthy Zoltán (1966), amelyben Szentirmay Rudolf is visszatér.

Hideg napok (1966)

Kovács András filmje azon kevés alkotások egyike, amelyek valódi szembenézésre késztetik a nézőt a magyar történelemmel , és annak legsötétebb oldalával. 1942-ben a magyar hadsereg főtisztjei razziát rendeltek el a Bácskában, melynek eredményeként kétezer-ötszáz szerbet és nyolcszáz zsidót öltek meg. A Duna jegén robbantott lékben, ahová az áldozatokat lőtték, háromezer-háromszáz ember tűnt el "nyomtalanul". A vérengzés négy résztvevője közös cellában várva ítéletét, az öt év előtti rettenetes "hideg napokat" idézi fel emlékezetéből. A különböző rangban és poszton szolgált egykori katonák - Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szirtes Ádám és Szilágyi Tibor alakítják őket - beszélgetni kezdenek, és visszaemlékeznek, merre voltak, milyen parancsokat kaptak, és mit láttak a három fagyos napban. Az eltérő nézőpontú elbeszélések során szörnyű titkok kerülnek napvilágra.

Szegénylegények (1966)

A magyar filmtörténet egyik legemblematikusabb munkáját Jancsó Miklós Palotás Faustin A másli című novellája alapján, és a hatalom mindenkori természetét tárgyalják ki a készítők, bár maga a történet a 48-as szabadságharc kései megtorlásáról szól. A helyreállítással megbízott kormánybiztos egy alföldi erődsáncba viteti azokat a szegénylegényeket, akiket azzal gyanúsítanak, hogy Rózsa Sándor alatt harcoltak – és talán a legendás betyár is köztük van. A foglyokat kijátsszák egymás ellen, van, aki besúgó lesz, de még ezek sincsenek biztonságban. Latinovits Zoltán kettős szerepet játszik a mélyen allegorikus filmben, ő Veszelka Imre, az egyik elárult szabadságharcos, akinek végig kell néznie, ahogy szerelmét halálra korbácsolják, és ő az egyik kakastollas csendőrtiszt is.

Az aranyember (1962)

Ali Csorbadzsi, a szultán volt bizalmasa egy dunai hajóval menekül volt pártfogója elől. Mielőtt öngyilkos lenne, megkéri a kapitányt, hogy lányát, a szépséges Tímeát (Béres Ilona) vigye el Brazovicsékhoz, akik távoli rokonai. Tímár Mihály (Csorba András) teljesíti az aggódó apa kérését, de Tímea nem talál itt igazi otthonra. Valójában szinte cselédként tartják, és ez még csak a kezdete a megpróbáltatásoknak. Jókai Mór csodálatos regényét Gertler Viktor vitte a vászonra, Latinovits pedig nincs a főszereplők között, sőt, ő a történet legellenszenvesebb figurája, a legnagyobb aljasságra is képes Kristyán Tódor – és meglepően jól áll neki ez a karakter.

Utazás a koponyám körül (1970)

Az író megszokott kávéházában üldögél. Egyszerre arra lesz figyelmes, hogy hallucinációk gyötrik. Száguldó vonatok zakatolását hallja. Amikor hallomásai ismétlődnek, szakorvoshoz fordul. A vizsgálatok agydaganatot mutatnak. Betegsége rohamosan rosszabbodik, ezért az író rászánja magát a műtétre. Az operációt Svédországban Olivecrona professzor végzi. Karinthy mindvégig éber figyelemmel kíséri az agyába történő beavatkozás menetét, a világsajtó pedig az író sorsát. Lehetetlen felsorolni, hogy Révész György filmjében hány nagyszerű magyar színész játszott, de Ruttkai Éva alakította a feleséget, ott volt Pécsi Sándor, Törőcsik Mari, Kállai Ferenc és még sokan mások, és persze ott volt Latinovits Zoltán Karinthy Frigyesként, megélve annak betegségét, műtétjét, és újbóli önmagára találását.

Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

Egy mátrai kis faluban járunk a második világháború idején. A tűzoltóparancsnok (Sinkovits Imre) fia levelet ír szüleinek, mert idegösszeomlás szélén álló parancsnoka (Latinovits) szívesen elmenne hozzájuk szabadságra, hogy egy kissé kipihenje magát. Tóték, akik azt remélik, hogy a fronton levő fiuk sorsa jobbra fordul majd, ha az álmatlanságban szenvedő őrnagy minden szeszélyét teljesítik, önfeláldozóan igyekeznek a kedvében járni. Örkény István művét Fábri Zoltán rendezte, akinek az irodalmi alapanyaggal, illetve a Sinkovits-Latinovits párossal már nyert ügye volt. Tulajdonképpen az utóbbi játéka a meglepő a filmben, hiszen a szokásos drámai/lírai énje helyett egy jóval harsányabb figurát hozott, sokakat meglepve.

Az ötödik pecsét (1976)

Latinovits Zoltán már akkor a nemzet színésze volt, amikor ezt a titulust még ki sem találták, végtelenül szimpatikus karakter, csodálatos kisugárzással, akire nem is igazán szerettek negatív szerepeket osztani, néhányat azért mégis bevállalt. Ilyen volt az Isten hozta, őrnagy úr! basáskodó katonatisztje, és ilyen Fábri Zoltán filmjében a névtelen nyilas nyomozó, aki a stáblistán csak a Civilruhásként szerepel. És ő az, aki egy kisvárosi baráti társaság tagjait sorsfordító döntések elé állítja, nem testileg, hanem lelkileg törve meg őket. Igaz, van, akit fizikailag is megsemmisít, az ekkor még nagyon fiatal Cserhalmi Györgyöt. A Civilruhás a mindenkori abszolút hatalom megtestesítője, jobbára civilizált, udvarias, de a céljai a legsötétebbek. Latinovits a film megjelenésének évében hunyt el.

Szindbád (1971)

Huszárik Zoltán és az az ekkor még „csak” operatőr Sára Sándor alkotása Krúdy Gyula Szindbád-történeteinek felhasználásával készült, és meglepő, de eredetileg a legendás Vittorio De Sicát szerették volna főszereplőnek, de végül ez a terv anyagi okokból meghiúsult. De talán ez a mi szerencsénk, mert így Latinovits Zoltán játszotta el a címszerepet, és nélküle ma már képtelenség elképzelni ezt a karaktert, ő maga a megfáradt utazó. Szindbád a szépséget a természet változásaiban, a szerelemben és nem utolsósorban a kulináris élvezetekben véli megtalálni. Gondolataiban életre kelnek emlékei. Megbarnult fényképek, elszáradt virágok, elsárgult szerelmeslevelek hozzák elő a múltból a szépasszonyokat, lányokat, a hozzájuk fűződő múló érzéseket, s a felejthetetlen húsleves illatát. Minden másodpercében lenyűgöző alkotás.