Hol jársz erre, ahol a madár se jár? – kérdezik a szerencsét próbáló szegény embertől a népmesékben. E köszöntéssel is felérő szólásra rímelve a Metamorphoses Meseterápiás Módszer szerint először mindig azt a kérdést kell megválaszolnunk magunkban, hogy a választásunk miért éppen az adott mesére esett, és hogy mire akarjuk használni
A választott mese hőse ugyanazért indul el, mint az, aki elé akadályokat gördített az élet. Csakhogy míg a mesehős képes végigjárni a számára jelölt utat, a racionális ember képtelen a továbbhaladásra. A mesékben rejlő ősi tudásanyag azonban mindenki számára hozzáférhető, csak előbb egész lényünkkel rá kell hangolódnunk a teremtő képzelet nyelvére, hogy segítségével felfigyeljünk a problémáinkra, és érzékszervi tapasztalásokkal, rítusos játékokkal megleljük az „igazsághoz” kulcsot adó üzenetet.
Az egyik terápiás alapszabály úgy tartja, „amíg nem szenvedsz eléggé, addig nem akarsz változni”. Márpedig minden hős végső soron csak magára számíthat. A meseterápia ezért a mese gyógyító erejét felhasználva kívánja a hallgatót ráébreszteni arra, miért ért sűrű erdőbe, kitől és mitől remélhet segítséget a bajban, továbbá hogy mit kell tennie saját boldogulása érdekében.
A Magvető Kiadó sorozatában Boldizsár Ildikó segedelmével időről időre betekinthetünk a meseterápia formálódásának folyamatába. Az először 2010-ben megjelent – és azóta összesen hét kiadást is megért – Meseterápia című könyv a személyes élmények mitikus feldolgozásával foglalkozó módszer elméleti alapjait és lehetséges alkalmazási területeit beszélte el, mindenki számára érthető módon.
Boldizsár Ildikó életkorok, társadalmi szerepek, élethelyzetek szerint tematizálva további hét kötetnyi meseválogatást rendezett eddig egybe a világ mesekincsének legjavából, mindenféle magyarázat nélkül, és ugyancsak segédanyagként tekinthetünk a 2013-ban megjelent Mesekalauzra is, amelyben egyfajta sorvezetőt ad, megmutatva, hogy az adott mese az életünk melyik szakaszában tudja kifejteni legjobban gyógyító, útjelző hatását.
Most pedig megfigyelhetjük, a mások segítésével foglalkozók miként dolgoznak a mesékben rejlő kódokkal, felhíva a figyelmet arra is, hogy az arra hivatottak immár akkreditált képzés keretében szerezhetnek jártasságot a módszer használatában. A Meseterápia a gyakorlatban című munkában Boldizsár Ildikó már átengedi a mesélést tanítványainak. Esettanulmányaikból sokrétegű képet kapunk arról, hogy e fiatal terápiás módszer hányféle helyzetben és szinten nyújthat segítséget a mindennapi élet során, a születéstől a halálig.
A könyv tematikája szorosan követi a képzés felépítését. Nyitásként a tanítványok „az Én mesém” mesecsoportos foglalkozásokról készített élménybeszámolóikban vallanak arról, miként fedezték fel a saját meséjük üzenetét, megismertetve az olvasókat a kódok megértéséhez használt, hét elemből álló mesemátrixszal. Mert abban minden beszámoló egyetért, ahhoz, hogy valaki a mesékkel másokon segíthessen, először a saját próbatételeit kell kiállnia, és folyamatosan dolgoznia azért, hogy tisztábban lássa önmagát.
A könyvből megtudjuk, hogy a képzés során a hallgatók alkotó-fejlesztő és klinikai meseterápiát tanulnak. Az előbbit akkor alkalmazzák – akár preventív céllal, akár egy életszakasz gondjai köré szerveződve –, amikor a mesék segítségével viselkedés- és gondolkodásbeli mintákat kívánnak adni, szem előtt tartva az aktuális életszakasz valamennyi jellemzőjét. Az utóbbi az egyéni mintázatban bekövetkezett sérüléseket próbálja meg rendbe rakni. A klinikai meseterápiát – amint azt az elnevezése is sugallja – kizárólag klinikai szakpszichológus, működési engedéllyel rendelkező pszichológus vagy orvos alkalmazhatja. De az orvosi képzettséghez nem kötött foglalkozásokat is – végigolvasva a megszólalók kötet végi rövid bemutatkozásait – jellemzően gyógypedagógusok, tanítók, mentálhigiénés szakemberek használják.
A gyakorlat eddigi tapasztalatainak összegezésében kívülről haladunk befelé. Először néhány alkotó-fejlesztő foglalkozástervet olvashatunk arról, ki hogyan szeretné a mesék „egységes és egylényegű világképét” bevonni a mindennapokba. A bemutatott munkák szemléltetik, miért van szükség a mesék alapos ismeretére. Alapvető fontosságú ugyanis, hogy maga a foglalkozásvezető tisztában legyen a meseválasztásával. Mindig a csoport igényeihez mérik a foglalkozás idejét, célját, a rítusokat, a mesékbe való be- és kiléptetés módját, és hogy a mesemondást követő milyen eszközökkel dolgozzák fel a hallottakat.
A könyv nagyobbik részében viszont már a konkrét tapasztalataikról számolnak be a terapeuták. Az óvodából az iskolába igyekvők pszichés és magatartási problémái, a legkülönfélébb veszteségélmények, a dadogás, a mélyszegénységben élő gyermekek érzelmi gyengeségei, a fizikai és szellemi korlátok, a felnőtté, férfivá válás nehézségei, párkapcsolati gondok, a halálfélelem, gyermekkori traumák, a testi tehetetlenség és meg ennél is több legyőzésre váró sárkány lepleződik le a Boldizsár Ildikó által összeválogatott anyagban.
Először az alkotó-fejlesztő foglalkozásokból kapunk példákat, a kliensek életkora szerint előre haladva. Majd megtudhatjuk milyen szép sikerek érhetők el, ha a meseterápiát más módszerekkel találkoztatják – például a relaxációval, a családterápiával, a hipnózissal, mozgásmeditációval, a pszichodramatikus játékokkal vagy éppen a kognitív terápiával. Végül követhetünk néhány klinikai meseterápiás gyógyító folyamatot is.
A dolgozatok közös tanulsága, hogy a királlyá, királynővé válás sikere a megfelelő áthangolódáson múlik. Koncentrált befelé figyelést, észérvek helyett belső képekkel való munkát kell elvégeznie azoknak, akik támogatást kérnek a meséktől, de a segítőkre is folyamatos megújulás vár. Az egyéni vagy csoportos célok ezért sokszor előre nem is sejthetőek, csak a közös munka során mutatják meg magukat. A vezetőknek is mesehősökké kell válniuk, hogy a klienssel együtt kitűzött cél irányába terelgessék a mesékkel végzett munkát.
A legjobb beszámolók nem takargatják a kezdeti bizonytalanságokat, elismerik a tapasztalatlanság okán elkövetett hibákat, megmutatják azt is, miként formálta a terapeutát a találkozás a terápia alanyával. Olykor még a siker intenzív élménye is átélhető, ami nem egyszer felkavaró, megtisztító hatással van az olvasóra is. Gyönyörű példa erre a kézdivásárhelyi pszichiátrián a külvilággal és önmagukkal is kapcsolatot vesztett felnőttek részére tartott meseóra sorozat vagy a Derék Jankó Mesetábor komplex meseterápiás-művészeti élményprogramja, amely az anyához-anyaföldhöz-anyanyelvhez bizonytalanul kötődő csángó gyermekek részére kíván segítséget nyújtani a kapcsolódási pontok megszilárdításában.
A Meseterápia a gyakorlatban kizárólag a meseterapeuta nézőpontjára fókuszál, míg a segítséget kérők, a hősi cselekedetekre áhítozók végig szereplők maradnak. A legtöbb tanulmány közérthetően, olvasmányosan teszi közzé az elbeszélő élményeit, de a személyesség sosem magától értetődő. Azok az esetleírások érdemlik ki igazán az olvasók figyelmét, amelyekben a problémák tényszerű megnevezése, a kórisme mellett belelátunk a résztvevők közötti kapcsolódásokba is. A kötetet záró klinikai meseterápiás, illetve az integrált szemléletű terápiás esettanulmányokban emellett már hangsúlyosabban megjelennek a szaknyelvi kifejezések, és eltávolodunk a laikusok számára érthető nyelvezettől. Összességében mégis valamennyi írás képes olyan információval szolgálni, amivel elnyeri a nem szakmabeli olvasó érdeklődését is.
A Metamorphoses módszer első átfogó esettanulmány-kötete nemcsak szemlélteti a korábban már megismert elméleti tudás eredményes alkalmazhatóságát, de arra sarkallja az olvasót, hogy merészkedjen be maga is a csodák birodalmába.
Aki nem hiszi, járjon utána.
