Betty igazából nem nővér, csak pincérnő, kőbuta férjével él egy nyomorult kansasi faluban és szappanopera-függő. Az Ok a szerelemre című sorozat jelenti élete kellemes részét, az epizódok közötti időt túléléssel és ábrándozással tölti. Álmai legfőbb tárgya Dr. Ravell, a sorozatbeli kórház menő szívspecialistája.
Miközben Betty a legújabb részt nézi, férjét egy balul sikerült sötét ügylet kapcsán lemészárolják a családi nappaliban, aminek a szerencsétlen nő is tanúja, aki hol a tévét, hol az eldurvuló vitát figyeli, oda-vissza lebegve a képernyőn és a nappaliban zajló drámai fordulatok között. A kettős hatás alatt átélt sokk miatt Betty úgy folytatja életét, mintha az is a szappanopera része lenne és elindul Los Angelesbe, hogy megkeresse a sohasem létezett Dr. David Ravellt, egykori vőlegényét, aki még mindig őt várja. A film itt kicsit átalakul "road-moovie"-vá, Betty átszeli az országot, nyomában a két mindenre elszánt alvilági takarítóval, akik közül az egyik vad elméleteket gyárt Betty személyiségéről, és tulajdonképpen beleszeret. Los Angelesbe érve a film és a filmbeli szappanopera története is és műfaja is egyre jobban összemosódik, a néző úgy érzi, bármi megtörténhet, a végén már a leghajmeresztőbb fordulat sem tűnik túlzónak, legföljebb kicsit furcsa.
A film legfőbb erénye abban rejlik, hogy úgy mos össze áthághatatlannak hitt műfaji határokat, hogy egyrészt szórakoztató, másrészt hihető marad, ahogy mondani szokás, sehol sem lóg ki a lóláb, az ember észrevétlenül csusszan át a felsőbbrendű, elnéző és öntelt okosságból a bárgyú, önfeledt és őszinte bámészkodásba. Az alkotói szándék a szirupos tévésorozatok stílusát oltja a mozifilmbe, így mond megértő, szeretetteljes, s ezért meglehetősen visszafogott kritikát a szappanoperákat termő és fogyasztó világról. Mindazonáltal ez a film nem a társadalombírálat jegyében született, és sokkal inkább egy önigazolás és önirónia fura kevercséből gyúrt komédia, mint határozott önvizsgálat - tehát nem feltétele és nem is eszköze a kritikai él.
A karakterek jók, a színészek remekelnek, Renée Zelweger megérdemli az arany-izét és majd azt a másikat is, akár megkapja, akár nem. Jó film, meg kell nézni.
