Füst Milán a magyar irodalom egyik legnagyobb alkotója. Népszerűsége sohasem volt túl nagy, inkább ahhoz a legendákból ismert bokszolóhoz hasonlít, akiről csak a szakma tudja, hogy ő a világ legkeményebb embere. Drámái a magyar színháztörténet legjelesebb darabjai közé tartoznak; a Catullus és a IV. Henrik mellett a Boldogtalanok a legismertebb.
A Boldogtalanok - a modern irodalomban nem egyedüliként - egy újsághír nyomán íródott. Egyszerű bűnügy, mely amoralitásával botránkoztatta meg a kor hírlapolvasóját. Egy nyomdászlegény szeretője magához hívta lakni a délceg szedő újdonsült szíve választottját. Ám az édes hármas mögött az volt az igazi szándék, hogy az új lány, megismerve a férfi valódi énjét, megölje ezt a külvárosi Donzsuánt.
Az újságolvasó felhorkant: mik vannak! Füst azonban megírta a Boldogtalanokat. Ugyanúgy, mint a Feleségem történetében, az izgatja, ami a látható cselekedetek mögött van. Mi a titka annak a nyomdásznak, akinek szemmel láthatóan sem szíve, sem erkölcsisége nincsen, mégis mindenki szereti? Aki pedig meg akarja öletni, az egyenesen imádja. Mi tartja össze ezt a párt, és túl jón és rosszon lévő életükben van-e valami, amit törvénynek lehet nevezni?
A Nemzeti Színház stúdiószínpada bemutatójának hősei kívül állnak minden sztereotípián, megfejtésükben nem segít a szociológia és igazából a lélektan sem. Ezek az emberek eredendően magányosak. És azt nehéz eldönteni, mi volt előbb, bűn vagy a magány, de ebben a darabban valamilyen módon mindenki önző. Az anya, akit fiatalon nem érdekeltek a gyerekei, és öregen is tönkreteszi a körötte lévőket, Törőcsik Mari nagy alakításai közé tartozik. László Zsolt Huber Vilmosa talányos figura, mindenki a titkára kíváncsi. S ez a titok talán éppen létezése teljes tudatnélküliségében lehet valahol. Schell Judit visszafogottságával nagy tragikus szereppé teszi a szeretőt. Az utolsó jelenet egymásra boruló pár jában nemcsak a világ erkölcsének teljes kizárása van benne, hanem az a megmagyarázhatatlan, szinte állati kapcsolat is, ami összeköti őket. Vass Teréz az új lány szerepében egyszerre idegen és mégis a környezethez illő: megőriz valamit ártatlanságából, de egyre jobban látszik, hogy naivitása talán álca is. Gazsó György hentesmestere áll legközelebb a rendes emberek társadalmához: miközben megbotránkozik, ki is használja a kínálkozó alkalmat. Megvásárolja a nőket felvágottal, lakbérrel, házassági ígérettel, mert a világon mindennek ára van.
Menczel Róbert díszlete ürességet teremt a térben: a kispolgári szobabelső még az illúzióra is kevés. Nem egy lakás biztonságát látjuk, hanem bútorokat a semmiben. Gyarmathy Ágnes jelmezei viszont azt a realista színjátszást erősítik, amely az előadás első részét meghatározza.
Ács János azonban a második részre azt mutatja meg, mennyire vékony a határ a mindennapok és a felfoghatatlan között.
