Idős színészlegendák? Mint a tenger, annyian vannak. A halmaz akkor szűkül csupán, amikor a keresési feltételek közé bekerül az, hogy aktív legyen.
A közhely különösen Hollywoodban igaz: az öregedés nehéz folyamat. A fizikai törvényeket egyetlen embernek sikerült átlépnie: a május 31-én nyolcvanadik életévét betöltő Clint Eastwood nemcsak hogy a mai napig aktív, de tengerentúli filmművészet legfontosabb rendezőjévé nőtte ki magát. Gyönyörű öregedésének folyamatában Clint a színész háttérbe vonult, hogy átadja a főszerepet Clintnek, a filmrendezőnek - aki azért olykor viszonozza a szívességet.
Például Gran Torinóban, amelyben remek szerepet kapott.
Ki gondolta volna annak idején, hogy Sergio Leone Névtelen embere, aki angyali mosollyal az arcán másodpercek alatt végzett ellenségeivel, képes túllépni majd azon a mítoszteremtő alakításon, amit a három spagetti westernben csiszolt tökéletesre? Hogy a sármos csavargó európai kitérők után válik igazi szupersztárrá? Ehhez kellett Piszkos Harry, aki nevével ellentétben a legtisztább lelkületű zsaru, aki a filmtörténet legendái közé magasztosult, igaz, nem a törvény betűit követi, hanem az igazságérzetét. Zsaru, de hóhér is egyben, inkább végez a bűnösökkel 45-ös magnumjával, minthogy a liberális igazságszolgáltatás útvesztőire bízza az igazságtételt. Piszkos Harrytől ebből a szempontból cseppet sem különbözik A törvényen kívüli Josey Wales.
Clint Eastwood mint rendező, 1970-ben kezdte a pályafutását a Játszd le nekem a Mistyt! Című mozival, aztán számos örökérvényű művet tett le az asztalra, a teljesség igénye nélkül: Nincs bocsánat, Titokzatos folyó, A szív hídjai, Bird - Charlie Parker élete, Millió dolláros bébi, Levelek Ivo Dzsimáról, vagy a már említett Gran Torino. Csupa olyan alkotás, amely nélkül nemcsak a filmművészet, de az életünk is szegényebb lenne. Különösen az utóbbi tizenöt évben készült művein mutathatók ki a hollywoodi aranykor humanista hatásai, mind a forma, mind a dramaturgia szintjén. Eastwood emberi történeteket mond el, és előszeretettel lép túl a műfaji határokon.
Legfrissebb filmje, a magyar mozikat elkerülő - ez tényleg a hazai filmforgalmazás szégyene, úgy gondolom ennél lejjebb már nem lehet süllyedni - ám DVD-n és Bluray-en nemrég debütált, két Oscarjelölést is magáénak tudó Invictus - A legyőzhetetlen. Nelson Mandela tökéletes Eastwood-alapanyag (nem csak neki, a Nobel-díjjal is elismert politikust alakító Morgan Freeman is remekel a szerepben), ráadásul a rögbi iránti rajongása és a Dél-afrikai Köztársaság válogatottjának 1995-ös meglepetéssikere közötti összefüggések láncolata nem a legismertebb történet. Viszont arra tökéletes, hogy Eastwood - bölcs öregként - újra elmondhassa és illusztrálhassa az emberekbe vetett végtelen hitét és annak erejét.
Clint, sose hagyd abba!
