1995-ös évjáratú opusz, de eddig még a szerény reflektorfény is elkerülte Sipos András filmjét, mely a múlt héten felbukkant a programban. Legalább "regisztráljuk" elkésve, mint a hazai termés figyelemre érdemesíthető darabját.
Az én kis nővérem mozgalmas sztoriját némi didaktizmus terheli. "A gyermekek figyelnek bennünket" - variáció helyenként feszültségteli jelenetekben idézi fel egy kisfiú második világháborús hányattatásait, a szörnyűséges időszak drámáit, a veszély légkörét. A mű erőssége az egységes képi atmoszféra (Kende János fényképezett), többször felizzik az elbeszélés, Handel Editnek van néhány dicséretes színészi pillanata, kár viszont, hogy a gyerek főszereplő, Potyondi Gyuri képességeit jócskán meghaladta a feladat: nem éli át igazán a helyzeteket, énekelve mondja el a szöveget.
