A legnagyobb eldöntendő kérdés vasárnap a Kodak Nagyszínházban tartott Oscar-gálán csak annyi volt: hogy a Sráckor vagy a Birdman visz haza több és fontosabb díjat - és nyilván gonoszság így leírni, de vajon megint vevő-e az Akadémia a fogyatékosságot és betegséget ábrázoló filmekre és alakításokra – A mindenség elmélete és a Still Alice – vagy a kisebbségi témákra és a másságra (Ida, Selma, Kódjátszma). A Birdman kilenc, a Sráckor hat kategóriában volt érdekelt, és jelenthetjük, hogy a Birdman nyerte a legfontosabb díjakat. Ez lett a legjobb film, Alejandro G. Iñárritu lett a legjobb rendező, a legjobb eredeti forgatókönyvért is díjat kapott (Armando Bo, Alexander Dinelaris Jr., Nicolas Giacobone és Alejandro G. Inarritu munkája), és a legjobb operatőri munkát is a zseniális Emmanuel Lubezki vitte haza, akit tavaly a Gravitációért tüntettek ki. A film színészei, Michael Keaton, Edward Norton és Emma Stone nem kaptak semmit, pedig megérdemeltél volna. A Sráckor afféle vigaszdíjjal mehetett haza, Patricia Arquette lett a legjobb női mellékszereplő. A legjobb színész némi meglepetésre Eddie Redmayne (A mindenség elmélete) lett a fiatal Stephen Hawking megformálásáért, az viszont gyakorlatilag biztos volt, hogy  Julianne Moore (Still Alice) lesz a legjobb női főszereplő, és ez így is lett, ahogy J.K. Simmons (Whiplash) legjobb férfi mellékszereplői díja is borítékolt volt. A legjobb idegennyelvű film a lengyel Ida lett, a legjobb dokumentumfilm a Citizenfour, az egészestés animációsfilmek közül pedig a hős6os diadalmaskodott. Lássuk a legfontosabb kategóriákat és a hozzájuk tartozó rövid, nem hivatalos indoklásokat!

A legjobb film: Birdman

Ahogy írtuk, csak két film lehetett a nyertes, a Birdman vagy a Sráckor, és bár az utóbbi a kritikusok kedvence volt, és rengeteg, főleg független díjat gyűjtött be, a Birdman a maga furcsaságával is közönségbarátabb, látványosabb és szórakoztatóbb film. A színészek és a színpad népszerű téma, Alejandro G. Iñárritu pedig volt olyan csalafinta, hogy egy szuperhős szálat is belecsempészet a történetbe, ami egyebek között némi ironikus önreflexióra is remek eszköz volt. Emmanuel Lubezki operatőri munkája egyszerűen pazar – mondják is, hogy ez egy látványfilm -, akárcsak a rendkívül hatásos dobszólóra épülő zene, és gyakorlatilag minden részlet. Az, hogy a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) nem kapott színészi Oscart, még nem jelenti azt, hogy az alakítások ne lennének csodálatosak, csak erős volt a mezőny, és a film díja Michael Keatonnak, Edward Nortonnak és Emma Stone-nak is szól.

A mezőny: Amerikai mesterlövész, Birdman, Sráckor, A Grand Budapest Hotel, Kódjátszma, Selma, A mindenség elmélete, Whiplash

A legjobb rendező: Alejandro Gonzales Iñárritu (Birdman)

Kezdjük ott, hogy a mexikói rendezőtől már maga a téma- és hangnemválasztás is nagyszerű döntés volt. Iñárritu korábbi filmje – Korcs szerelmek, Bábel, 21 gramm – a (lelki) nyomorról és a szenvedésről szóltak, és bizony nem volt kellemes élmény őket nézni. A Birdman, aminek irracionalizmusát a rendező előző filmje, a Biutuful már valamelyest megidézte, minden komoly mellékszál ellenére felszabadult, játékos darab, számos olyan technikai bravúrral, mint a folyamatos snittek, a párhuzamos szuperhős valóság és a színészeket játszó színészek, de még a cím is fantasztikus. Az is zseniális húzás, hogy a nézőnek találgatnia kell, hogy Michael Keaton vajon önmagát játssza-e el, vagy csak egy örök színész igazságról van szó, és mindezek fényében már alig várjuk Iñárritu következő filmjét, a The Revenant című hegyi westernt Tom Hardy-val és Leonardo DiCaprióval!

A mezőny:Alejandro G. Iñárritu (Birdman), Richard Linklater (Sráckor), Bennett Miller (Foxcatcher), Wes Anderson (A Grand Budapest Hotel), Morten Tyldum (Kódjátszma)

A legjobb színész: Eddie Redmayne (A mindenség elmélete)

A brit Eddie Redmayne győzelme igazolás mindazok számára, akik szerint az igazi Oscar-nyertes szerephez kell valamiféle fogyatékosság. Bár a Redmayne által eljátszott Stephen Hawking valójában nem fogyatékos, hanem súlyos beteg, a tolókocsi mindenki számára egyértelmű jel – igaz, a film a világhírű tudós fiatalkorát, azon belül is első szerelmét és házasságát dolgozza fel. Az persze tény, hogy a színész fizikailag is tökéletesen azonosult az eljátszandó karakterrel – akárcsak Bradley Cooper az Amerikai mesterlövészben, csak ott a történet korántsem volt megható. Aki viszont nem morzsolt el pár könnyet Hawking és a szerelem diadalán a betegség felett, annak adamantiumból van a szíve. 

A mezőny: Steve Carell (Foxcatcher), Bradley Cooper (Amerikai mesterlövész), Benedict Cumberbatch (Kódjátszma), Michael Keaton (Birdman), Eddie Redmayne (A mindenség elmélete)

A legjobb színésznő: Julianne Moore (Still Alice)

Ezt a díjat ki sem kellett volna külön hirdetni és a többi jelöltet sem kellett volna feleslegesen meghívni, mindenki tudta, hogy Julianne Moore lesz a legjobb színésznő. Persze mondhatjuk, hogy ez afféle pótlólagos díjazás, sok-sok meg nem adott elismerésért – 4 korábbi Oscar-jelölése volt, abból kettő „csak” mellékszereplőként, - de szinte mindegy, hogy a vörös hajú Moore-t miben látjuk, mindig csodálatos, egyszerre ösztönös és intelligens, ami keveseknek adatott meg. Itt van példának okáért egy másik 2014-es munkája, a borzalmasra sikerült Térkép a csillagokhoz – azt a filmet csak miatta volt érdemes megnézni, ráadásul elképesztően keményen dolgozik: tavaly öt filmjét mutatták be. Azzal persze lehet gonoszkodni – akárcsak a legjobb színész kategóriában -, hogy a szerep a főhősnő betegsége miatt lett Oscar-kompatibilis, ugyanis egy Alzheimer-kórban szenvedő nyelvtanárnőt játszik a filmben, de alakításából ez mit sem von le. A szerepet egyébként korábban felajánlották Michelle Pfeiffernek, Julia Roberts-nek, Diane Lane-nek és Nicole Kidmannek is, akik nyilván keserűen bánják, hogy passzolták a lehetőséget. 

A mezőny: Marion Cotillard (Két nap, egy éjszaka), Felicity Jones (A mindenség elmélete), Julianne Moore (Still Alice), Rosamund Pike (Holtodiglan), Reese Witherspoon (Vadon)

A legjobb férfi mellékszereplő: J.K. Simmons (Whiplash)

Mondhatnánk, hogy nem volt annyira erős a verseny, mint a többi színészi kategóriában, de ez nem feltétlen igaz. Bár Mark Ruffalo és Robert Duvall nem látszott már az elején sem esélyesnek – előbbinek nem jutott igazán jó szerep, utóbbinak pedig igazán jó film – de Ethan Hawke (Sráckor) és Edward Norton (Birdman) azért megdolgoztatta a pénzéért a nagy esélyesnek tartott J.K. Simmonst. A végeredménnyel azonban mindenki elégedett lehet: az eddig gyenge filmekben gyenge mellékszerepekre kárhoztatott, már 60 éves Simmons végre megdicsőült egy remek és nagyon-nagyon intenzív szerepben, a nála jóval nagyobb sztár Hawke és Norton pedig udvariasan gratulálhatott, és a szakma elmondhatja magáról, hogy végre egy alacsony költségvetésű, igazán nagy sztárok nélkül készült film is a mennyekbe mehetett.

A mezőny: Robert Duvall (A bíró), Ethan Hawke (Sráckor), Edward Norton (Birdman), Mark Ruffalo (Foxcatcher), J.K. Simmons (Whiplash)

A legjobb női mellékszereplő: Patricia Arquette (Sráckor)

A női mellékszereplőre ugyanaz igaz, mint a férfire, sőt: mindenki egyértelműen állította, hogy csakis Patricia Arquette nyerheti meg, és nem azért, mert a hírek szerint a 12 éven át felvett film kedvéért nem plasztikáztatta magát, és azért sem, mert eddig még Oscar-jelölésre sem méltatták. Tény, hogy Richard Linklater filmje a kritikusok abszolút kedvence volt, és valamilyen díjat muszáj volt kapnia a hat jelölésből, és ha ennek kellett lennie, abban nincs igazságtalanság. Persze Arquette akár főszereplőként is kaphatott volna jelölést, hiszen jóval több itt, mint mellékszereplő, így viszont tény, hogy jóval több eljátszanivalója volt, mint akár a nyúlfarknyi szerepben is remeklő Laura Dernnek vagy például Emma Stone-nak a Birdmanben, ahogy az is tény, hogy a színésznő eddig nem szerepelt olyan alkotásban, amiért jogosan kaphatott volna akárcsak jelölést is.

A mezőny: Patricia Arquette (Boyhood), Laura Dern (Vadon), Keira Knightley (Kódjátszma), Emma Stone (Birdman), Meryl Streep (Vadregény)

A legjobb idegennyelvű film: Ida (Lengyelország)

A lengyel Idát már a megjelenésekor körberajongták, és olyan témát boncolgat, amiért Oscart szokás adni, nevezetesen a Holokausztot, illetve annak utóhatását, és egy kis hidegháborús légkör is belengi. A dolog persze kétesélyes volt, mert az orosz Leviatán is nagy-nagy kedvenc volt, ráadásul a világ szinte minden pontján ellenszenvesnek tartott putyini hivatalos szervek támadják, noha állami pénzből is készült. Persze nagyon cinikusak lennénk, ha azt mondanánk, hogy a versenyt az döntötte el, hogy a Pawel Pawlikowski Idája fekete-fehérben készült el, amitől még művészibb, de talán van valami a dologban, főleg, hogy a lengyel film elképesztően szépen van fotózva, a lengyel operatőr maffia pedig igen-igen befolyásos Hollywoodban. Az utóbbi állítás persze csak vicc, de tény, hogy a lengyelek nagyon jók ezen a területen.  

A mezőny: Ida (lengyel), Leviatán (orosz), Mandarinok. (észt), Timbuktu (mauritániai), Eszeveszett mesék (argentin)

A többi kategória díjazottjait itt találod.