Időről időre bukkannak fel különböző híradások szerte a világon nehezen megmagyarázható, furcsa eseményekről. Ufók, vagyis azonosíthatatlan repülő tárgyak, fényjelenségek, titokzatos körök a gabonaföldeken. A képzelet szüleményei, érzékeink csalódásai, esetleg szupertitkos katonai kísérletek nem kellően sikeres eredményei, vagy valóban földönkívüli, értelmes lények nyomai ezek?
Üzenet vagy figyelmeztetés? Az egész nem más, mint néhány agyament bajkeverő próbálkozása önmagára felhívni a figyelmet? A világban itt-ott feltűnő köröket, a mértanilag pontos ábrákat felelőtlen kamaszok taposták a nemszeretem szomszéd búzájába? A tetteseket ritkán találják meg, így a figyelemfelkeltés, az önreklám vádja enyhén szólva dülöngél a lábán, és ha kapnak is el vétkeseket, őket igazából dicséret illetné, mivel néhány madzaggal, karóval, és simára gyalult léccel pontosabb munkát végeztek a legteljesebb sötétségben, mint dollármilliókba kerülő műszereikkel atombiztos laboratóriumaikban a tudomány felkent papjai.
Szóval megnyugtató magyarázat eddig nincs, bár azt hiszem, a teljes bizonyosság e körök eredetéről sem lesz mindenki számára elfogadható. Láttunk már ilyesmit, kissé régebben igen melege lett annak, aki egy másik körjellegű mozgásról, nevezetesen a Föld Nap körüli forgásáról beszélt, pedig mennyire igaza volt! Az ismeretlen megismerése csakis annak teljes elfogadásával, valamint töretlen hittel lehetséges. Az önelégült szkepszis maximum helyben toporgó köldöknézésre, de nem az addigi tudás határain túl rejtőző dolgok felfedezésére való.
Mel Gibson egy kissé öregedő (mélyülő ráncok - hahh!), felesége tragikus elvesztése miatt hitehagyott papot alakít a Jelek című filmben, aki két gyermekével, valamint kissé egyszerű gondolkodású, hajdani baseballjátékos öccsével él egy farmon, amely mellett ezek a bizonyos gabonakörök jelennek meg.
Rövidesen megtudhatjuk, hogy nem a helyi balhés erők bumfordi játszadozásának eredményei a körök, hiszen a tévé a világ minden tájáról hasonló ábrák megjelenéséről tudósít. Ráadásul nemsokára azonosíthatatlan fénylő objektumok jelennek meg a nagyvárosok felett, így kétség sem férhet hozzá, a földönkívüliek itt vannak. Hogy kik ezek, és mit akarnak itt a Földön, azt M. Night Shyamalan, a film rendezője, forgatókönyvírója és producere ködös homályban hagyja.
Nyilván szerteágazó tevékenységében ennek kifejtésére már nem jutott ideje, sokkal jobban érdekelte az, hogy főhőse, a pap visszatalál-e hitéhez, valamint tud-e a Hitchcock-i suspence-hez hasonlítható nyomasztó légkört teremteni?
A pap az őt, és családját érő megpróbáltatások és az égi jelek hatására persze visszatér hivatásához, az viszont nem igazán érthető, miért kellett idecitálni azokat a szerencsétlen ufókat, hiszen a gaz betolakodó szerepének tökéletesen megfelelt volna akármilyen gonosz földi halandó. De ha már megjöttek, akkor megérdemelnének kicsit nagyobb szerepet, hogy legalább mi is féljünk egy kicsit.
Ám ezeknek egy csepp víz is megárt, egy vékony spájzajtót sem tudnak áttörni, egyszerűen kevesek, na. Egy valamirevaló hitét kereső tisztelendő azért komolyabb próbatételt igényelne, nagyobb teher alatt magasabbra nő a pálma, mondhatnók.
Ezektől eltekintve a film az utolsó tíz perc kivételével jó osztályzatú felelet Hitchcock leckéjére, a fiatal tanítvány technikában mindent megtanult a Mestertől, a tartalomban azonban még lenne pótolnivaló. Korábbi nagy sikeréhez, a Hatodik érzékhez képest viszont egyértelműen visszalépés. A gabonakörök pedig folyamatosan születnek, és az ufóészlelések is csakúgy, mint ahogy a papi hivatással összeegyeztethetetlen botrányok sem tűntek el. Jelek...
