A western műfaja már a mozi kezdeti korszakában, 1902-ben megjelent (Porter sokat idézet Nagy vonatrablás című filmjével) és a '60-as években élte virágkorát. Bár a spagetti westernnel úgy tűnt kimúlnak a vadnyugaton játszódó heroikus mesék, Kevin Costner 1990-ben 7 Oscart gyűjtött be a Farkasokkal táncolóval. Hiába gondoltuk azt, hogy a western műfaj halott, a zsáner ma is él.
Az ismeretlen
A vadnyugat misztikuma mára jelentősen megkopott, igaz az 1952-es Délidő sem a hősies kiállásnak és szerepvállalásnak állít emléket. Nyíltan beszél a közösség formáló erejének megszűnéséről, arról, hogy maga a közösség vált a kiismerhetetlen, barbár, nemtörődöm világ szimbólumává. Egy olyan hellyé, ahol nem az ismeretlen vadontól kell igazán félni. Idő közben elfogytak a meghódítatlan területek és a rézbőrű indiánok száma is drasztikusan lecsökkent. A műfaj pedig ehhez finomodva, csendben átalakult, bár továbbra is a közösségről és annak barbaritásáról mesél. Csak másképpen.
A western nem szűnt meg létezni, elég csak a nemrégiben mozikba került Jesse James-re vagy épp a Nem vénnek való vidék hőseire, anitihőseire gondolni. Ugyan nincs már giccsbe hajló naplementébe lovagolás és a sémák is átrendeződtek némiképp, a kalap színe egyáltalán nem biztos, hogy egyértelműen segíti a nézői eligazodást. Témaválasztásuk, ha elsőre nem is tűnnek igazán modernnek, valójában mégis égetőbben és szebben beszélnek a mai ember problémáiról, mint bármelyik filmműfaj. Az elveszőben lévő régi eszmékről és eszményekről, a férfi és női szerepek átalakulásáról, a társadalom által leplezett durvaságról, a pénz vagy épp hírnév motiválta életekről. A világ átalakult, a western pedig alkalmazkodott.
Sztori
Dan Evans kínlódva gazdálkodik földjén, ha nincs eső, nincs termés sem. A vonat viszont közeledik, kellene a terméketlen terület, ám Evans nem kíván megválni a gyermekei jövőjét jelentő földdarabtól. A véletlen siet a segítségére, ha elkíséri és felteszi Ben Wade-t a Yuma-ba tartó börtönvonatra, egy életre letudhatja adósságait. Ebben persze Wade emberei cseppet sem humánus módszerekkel próbálják megakadályozni őt. Ráadásul a vonat is késik.
Summa
Delmer Daves 1957-ben készítette el filmjét Ben Wade és a farmer címmel (az eredeti cím 3:10 to Yuma, ahogy a remake esetében is), ennek alapötletét gondolta újra James Mangold. Egy retteget bandita és egy naiv farmer közös kalandját meséli el, melyben helytállásról és bajtársiasságról, társadalmi igazságtalanságokról és kiváltságokról beszél. Finoman árnyalja a két ember eltérő világképének hasonlóságát, azt hogy értékrendjük valójában mégsem áll olyan messze egymástól. Russell Crowe hitelesen hozza a sármos és öntörvényű bűnöző alakját, Christian Bale pedig a háború és hatalom által megnyomorított kisember portréját. Nézéseikből, azok finomságaiból épül fel a két ember holtig tartó barátságának története. Már az első pillanatban látszik, hogy bár különböző oldalon állnak, van bennük valami közös. A kívülállás.
Aki igazi kosztümös westernre vágyik, garantáltan nem fog csalódni a filmben. A jelmezek hibátlanok, az ápolatlan külső nem különben. A filmmel bepillantást nyerhetünk a hús-vér férfiak világába, mely a versengésről és a helytállásról mesél. A klasszikus férfiszerepek megkopásáról és arról, hogy a nőknek fogalmuk sincs, hogy mit is akarnak igazán. Tisztes gondoskodó családapát, vagy egy izgalmas kalandort, aki másnap reggel garantáltan lelép.
Kinek ajánljuk és kinek nem
+ a western kedvelőinek
+ azoknak, akik nem szeretik a műfajt (meg fognak lepődni)
- akik ki nem állhatják a pisztolypárbajt
- akik nem szeretnek izgulni
8/10
