Nők az irodalomban - 20 nő, aki megváltoztatta a világirodalmat

  • Novics János / PORT.hu

Nőnap alkalmából összegyűjtöttük azokat a hölgyeket, akik az elmúlt évszázadokban komoly hatással voltak a szépirodalomra. A lista természetesen nem teljes, jó néhány nagyszerű szerző neve maradt említetlenül. Te kiket sorolnál még fel?

Szapphó (i.e. 6. sz.)

[img id=458317 instance=1 align=left img]Természetesen vele kell kezdenünk. Szapphó ókori görög költőnő volt, az időszámításunk előtti 6. században, Leszbosz szigetén írt és alkotott. A szenvedély lírikusa, aki főleg saját vágyai erejéről írt, és elsősorban nőkhöz fűzték érzelmek, innen ered a leszboszi szerelem fogalma. 

Művészetével nem csupán egyenjogú alkotó lehetett a férfiak körében, de a női érzések szószólója is lett. Nyugodtan tekinthetjük őt az első asszonynak, akinek művei a szabad, önálló egyéniséget közvetítik. A hagyomány szerint egy Phaón nevű ifjú révész iránt érzett szerelme miatt levetette magát Leszbosz-sziget egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit. "Észbontó szerelemmel emészt megint keserédes Erósz, ez a szörnyeteg."

Mary Shelley (1797-1851)

[img id=458318 instance=1 align=left img]Mai szemmel nem mondanánk túl jó csajnak, de kit érdekel, hiszen ő a legendás Frankenstein megalkotója, mellesleg Percy Bysshe Shelley költő felesége. 

Egy svájci kirándulás alkalmával, egy rendkívül mámoros, itallal és drogokkal tarkított éjszakát követően pattant ki a fejéből a teremtett szörnyeteg ötlete és a regény, amelyet írt belőle, a mai napig modern mítoszaink egyik leginspirálóbb története. 

Nem véletlenül: az ember mindenható, teremtő-alkotó erejével, és a létrehozott Teremtmény gondolatával játszott el benne, rendkívül izgalmasan. 

A nevezetes, ihletett éjszakáról később 1986-ban Ken Russell forgatott kitűnő filmet.

Harriet-Beecher Stowe (1811-1896)

[img id=458319 instance=1 align=left img]Sokan talán a nevét sem ismerik, de a Tamás bátya kunyhója a mai napig az egyik legismertebb ifjúsági regény, főleg hazájában, az Egyesült Államokban. Pedig a magyar származású Radványi Géza, aki egyébként Márai Sándor testvére, még egy híres filmet is készített belőle 1965-ben, amit a mozik nálunk is vetítettek.

A sztorit a társadalmi egyenlőtlenség követelte ki a szerzőből. A rabszolgaság ellen felszólaló regény ugyanolyan klasszikus kötet és kötelező olvasmány Amerikában, mint nálunk Petőfi, akinek verseiben tombol a szabadságeszme. Mindezt pedig egy nő írta le, ami különösen rendkívüli! 

A könyv hatása olyan hatalmas volt a korában, hogy maga Lincoln állítólag azt mondta, hogy az amerikai polgárháborút valójában Harriet-Beecher Stowe robbantotta ki. 

Jane Austen (1775-1817)

[img id=458320 instance=1 align=left img]Ma már romantikus írónőként él a gondolatainkban, többek között művei filmadaptációinak köszönhetően, holott a maga korában a realizmus és a pszichológiai hitelességű lélekábrázolás első hírnökei közé tartozott, akinek hősei intellektuális, szabad akarattal rendelkező nők voltak. 

Az Értelem és érzelem, illetve a Büszkeség és balítélet című regényei emelkednek ki életművéből, de még számos kiváló könyvet jegyez, gondoljunk csak a Meggyőző érvekre vagy az Emmára. Sajnos fiatalon, mindössze 42 évesen hunyt el súlyos betegségben, de így is beírta magát az irodalomtörténetbe. Ha a brit romantikus regényre gondolunk, akkor a Brontë-nővérek mellett az ő helyszínei és halhatatlan alakjai elevenednek meg a képzeletünkben.

Agatha Christie (1890-1976)

[img id=458321 instance=1 align=left img]A krimi kihagyhatatlan nagyasszonya egymaga többet tett a női szellem egyenjogúságáért, mint az összes politikai mozgalom együttvéve. Agatha Christie csavaros észjárását bizony valamennyi férfi irigyli a mai napig. 

Bár Mary Westmacott álnéven romantikus könyveket is írt, az utókor számára egyértelműen ő a bűnügyi regény koronázatlan királynője, aki több, mint 80 detektívregényt alkotott meg, olyan halhatatlan figurákkal, mint Hercule Poirot vagy Miss Marple

Védjegye az volt, hogy nem lehetett tudni az utolsó oldalakig, vajon ki a gyilkos....Ez a rejtvényfejtés okozta olvasóinak a legnagyobb élvezetet.

Ráadásul míg a krimi történetén izgulunk, fantasztikus betekintést nyerhetünk a brit felső - és középosztálybeli polgári kultúra kulisszái mögé - a szórakoztatás mellett társadalmi tablóképet is festett. 

Djuna Barnes (1892-1982)

[img id=458322 instance=1 align=left img]Az amerikai írónőt mindössze egyetlen regénye tette ismertté: az Éjerdő. "Ám ezzel alaposan rányomta bélyegét az angolszász regény további fejlődésére. Olyan alkotókra hatott, mint Faulkner, Burroughs vagy Pynchon. 

Három nő és két férfi borzongatóan mély - s talán megmagyarázhatatlan - kapcsolatát írja meg a kifejezés határait folytonosan kétségbe vonó és tágító, egyszerre homályos és precíz, hipnotikus erejű nyelv(ek)en. Amint az előszót jegyző T. S. Eliot megállapítja, a nagyszerű stiláris teljesítmény, a ragyogó szellemesség, a jellemzés ereje, valamint a végzetnek s iszonyatnak mindent átható érzete e művet az Erzsébet kori tragédia közeli rokonává teszi. Az 1936-ban publikált mű Széky János kiváló fordításában 1994-ben jelent meg először magyarul." (Kalligram Kiadó)

Djuna mellesleg leszbikus volt és a szüfrazsett mozgalom tagja. Mindent megtett, amit annak idején csak egy férfinak illett megtennie: a haját rövidre vágatta, alkoholt ivott, tanult és dohányzott. Túlélte az egész nemzedékét és kilencven évesen halt meg. Vagány csaj volt, az biztos.    

Daphne du Maurier (1907-1989)

[img id=458323 instance=1 align=left img]Az angol írónő novelláiból Hitchcock két filmet is készített (Madarak, Rebecca, a Manderley-ház asszonya) de sokkal inkább a Ne nézz vissza! című szorongásfilm a legjobb filmes adaptációja, amely egyik novellájából készült. 

Du Maurier novellái önmagában is rémálmok, nyugtalanító, rejtélyes, néhol misztikus történetek. A szerző pár vonással olyan éles és eredeti karaktereket teremt, illetve olyan misztikus tartományokat érint a szövegeivel, hogy az irodalomtörténet egyik legjobb novellistájának nevezhetjük. 

Hátborzongató, ugyanakkor nagy fantáziáról árulkodó, szórakoztató szövegek.

A társadalmi és szülői elvárás sajnos az ő esetében is destruktívan érvényesült: biszexualitását élete végéig elfojtotta és csak halála után került napvilágra. Valódi érzéseit regényeibe transzponálta. Kár, hogy olyan kevés művét fordították le magyarra.

Virginia Woolf (1882-1941)

[img id=458324 instance=1 align=left img]Ha a modern irodalomból, vagy a múlt század modern brit irodalmából akarunk női neveket hallani, bizonyosan ő lesz az első és nem is véletlenül. Woolf valóban óriási hatást tett a huszadik századi egyetemes irodalomra. 

Költői hangvételű regényei, lélektani ábrázolásmódja, a hangnemek, a perspektívák és narratívák keverése a legnagyobb irodalmi kísérletezők közé emelik, sőt a század legnagyobb szerzőivel teszik egyenrangúvá. 

Életműve csak Joyce, Proust, Musil és Mann monumentális, az egész irodalomtörténetet alapjaiban felforgató munkáihoz mérhető. Az Orlando, a Hullámok vagy a Mrs. Dalloway ma is izgalmas remekművek. Depresszióra hajlamos író volt, elfojtott gyermekkori traumákkal és saját kezével vetett véget életének. 

Alakját nemrégiben Nicole Kidman formálta meg Az órák című filmben. 

Katherine Mansfield (1888-1923)

[img id=458325 instance=1 align=left img]Fiatalon hunyt el, tüdőbajban, mindössze néhány szerény terjedelmű kötet maradt utána, de ma már tudjuk, hogy ez a törékeny és beteges, új-zélandi novellista óriási hatással volt a világirodalomra és a kisprózai formákra. 

Szerb Antal írja róla: "Katherine Mansfield irodalmi műve nem nagyon terjedelmes: néhány kötetnyi novella, - és a halála után megjelent a levelezése és a naplója. A novellái abba az esztétikai kategóriába tartoznak, amiről nagyon nehéz mást mondani, mint hogy gyönyörű. Ha a gyönyörű magában nem volna szuperlatívusz, talán azt is lehetne mondani, hogy nagyon gyönyörű. 

Minden kritikai méltatás, leírás, analízis gorombán intellektuálisként hatna a novellák csodálatos egyszerűsége mellett. A novelláinak sincs magyarázatuk. Tíz évvel ezelőtt azt mondtuk volna, hogy ezekben a novellákban tragikus életérzés van. Amióta az ilyen típusú kifejezések banálisakká váltak, nehéz megmondani, hogy mi van Katherine Mansfield novelláiban. Valami ...igaz szomorúság, amire elvesztettük a nevet."

Anne Frank (1929-1945)

[img id=458408 instance=1 align=left img]Ki tudja, talán a huszadik század egyik legnagyobb írónőjévé vált volna ez fiatal német lány, akit 16 évesen pusztítottak el a bergen-belseni náci haláltáborban. 

A fényes irodalmi pályafutásra jó okkal következtethetünk, hiszen naplója, amelyet életéről vezetett Hollandiában, a család bujkálása során a "hátsó traktusban", nem csupán dokumentum értéke miatt érdemel figyelmet. 

Anne Frank szövege önmagában is érdekes, szépírói tehetségről árulkodó, finom lélektani megfigyelésekben és érzelmekben gazdag kötet, amely egyszerre mesél a hátborzongató történelmi korszakról és egy fiatal kamaszlány testi-lelki fejlődéséről. 

Patricia Highsmith (1921-1995) 

[img id=458409 instance=1 align=left img]Patricia Highsmith nem teljesen ismeretlen idehaza, hiszen van némi kultusza, bár gyaníthatóan sokunk legfeljebb csak A tehetséges Mr. Ripley filmadaptációi által ismeri. A szorongásos elbeszélések úttörője. Stílusában emlékeztet Julio Cortazar talányos prózáira. 

Minden elbeszélését hétköznapi szituációból indítja, ám a kényelmes pozíció pár oldal után az irrealitások bizarr zónái felé mozdul el. Legtöbbször úgy tűnik, mintha valami kedélyes történettel lenne dolgunk, ám már az első néhány sor után nyomasztó érzések uralkodnak el az olvasón. 

Az író ravasz eleganciával, szinte észrevétlenül, fokozatosan adagolja a félelmet, hogy azután minden balsejtelmünk beigazolódjon. Hősei többnyire esendő kisvárosi lények, akik saját sorsuk, pszichéjük vagy kisszerű környezetük foglyai, a fő hangsúly mégsem a karakterekre épül, hanem egyfajta végletesen nyomasztó atmoszférára és a meghatározhatatlan fenyegetettségre.

Slyvia Plath (1932-1963)

[img id=458410 instance=1 align=left img]Az amerikai irodalom egyik legnagyobb remekműve egy tragikusan fiatalon elhunyt írónő nevéhez köthető. Sylvia Plath öngyilkossága, magánélete és házassága Ted Hughes költővel a mai napig az irodalmi legendák közé tartozik. 

De mindez csak azért érdekes, mert az egyébként verselő szerző megalkotta Az üvegbura című egyetlen regényét, amely egy fiatal lány szorongását és depresszióját ragadja meg, hihetetlenül intenzív elbeszélői nyelven, magyarul Tandori Dezső remek fordításában. 

Plath kegyetlen állapotrajza egy beteg psziché világfájdalmas önvallomása. Az elbeszélő művészet egyik csúcspontja, szép, szomorú, megrázó, kihagyhatatlan klasszikus. Kötelező darab.      

Iris Murdoch (1919-1999)

[img id=458411 instance=1 align=left img]Rendkívül szomorú, de Iris Murdoch nevét a magyar olvasó legfeljebb az Iris című gyengécske életrajzi filmből ismerheti. Még szomorúbb, sőt botrányos, hogy gazdag életművéből a mai napig csak egyetlen fordítás készült, mégpedig A háló alatt. 

Nem csupán szórakoztató, kalandokban bővelkedő, jól megírt regény, hanem filozófiai mű is egyben, hiszen a szöveget végig átszövi az egzisztencializmus. Murdoch szövege azt a kérdést feszegeti, milyen is a valóság. A válasz: megismerhetetlen és szövevényes. 

Fontos könyv, a huszadik századi irodalom egyik legjobb regénye, maga Iris Murdoch is a század egyik legnagyobb írója, aki pszichológiai témájú regényeivel beírta magát az irodalomtörténetbe. 

Nagyon reméljük, hogy idővel látunk a szerzőtől valami mást is magyarul. 

Wyslawa Szymborska (1923-2012)

[img id=458412 instance=1 align=left img]Amikor tavaly megjelent a szűkszavú hír, miszerint Wyslawa Szymborska elhunyt, kevesen tudtak mit kezdeni a névvel, holott ő az irodalmi Nobel-díj egyik lengyel birtokosa, aki verseivel érdemelte ki ezt az elismerést. 

A költészet Mozartjának nevezték ezt a lenyűgöző asszonyt, "akinek költészetében az emberi valóság töredékei közül ironikus pontossággal sejlik át a történelmi és biológiai kontextus." 

Részlet Pocsolya című verséből: 

"Gyerekkoromból jól emlékszem erre a félelemre./ Kikerültem a pocsolyákat, / főleg a frisseket, eső után./ Hiszen lehet, hogy az egyiknek nincsen alja, / habár épp olyan, mint a többi. // Belelépek, és hirtelen elmerülök benne, / kezdek zuhanni lefelé / és még mélyebbre le, / a tükröződő fellegek felé / vagy még tovább. /Aztán a pocsolya felszárad,/ becsukódik fölöttem, / én meg örökre bezáródom – hova – / felszínre nem tör kiáltozásom." (Csordás Gábor fordítása)

Ingeborg Bachmann (1926-1973)

[img id=458413 instance=1 align=left img]Idehaza nagyon keveset tudunk róla, kötetet már nagyon régen nem adtak ki tőle, holott nemcsak az osztrák irodalom, hanem a huszadik század egyik hatalmas lírikusa és prózaírója. 

Ingeborg Bachmann novellái magyar nyelven Szimultán című elbeszéléskötetében jelentek meg. Nem csupán az életidegenség finom és megrázó sorstörténetekben megmutatkozó filozófiája jellemzi a könyvet, hanem a különleges nyelvi erő, az izgalmas elbeszélői hang is. 

Jelentős még Malina című regénye is, amely a lélektant archetipikus tartományokba emeli. Animus, lidércálmok, apa - a történet hívószavai, poétikus nyelven, a tudatmozgást követő kompozíciókban. 

Nagy kár, sőt óriási hiba, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt Bachmann nálunk nem a világirodalmi kánon fontos része és a köteteit jelenleg nem vásárolhatjuk meg újabb kiadásban.  

Elfriede Jelinek (1946 - ) 

[img id=458414 instance=1 align=left img]Egy másik osztrák hölgy, akinek irodalmi Nobel-díját óriási csodálkozás fogadta hazájában. Nem véletlen: a sokféle szélsőséges véleményt kiváltó írónő, aki mellesleg szervesen kötődik a másik nagy osztrák botrányszerző, Thomas Bernhard életművéhez, kellemetlen témákat boncolgat, elsősorban a nők kiszolgáltatott helyzetét, és közben elég sötét képest fest Ausztriáról. 

Kis csukák című regényében például olyan kíméletlen, hideg világot ábrázol, ahol az embert megfosztják szabadságától, egy hamis értékrend, a másoknak való alárendeltetés, a hálátlan utódoknak és a férjnek tett szolgálat érdekében. 

Kopár, egzisztencialista rémdrámáiban többnyire önképüket vesztett lények vergődnek környezetük sivár törvényeiben. Szeretnék megélni az életet, de minden küzdelmük ellenére semmi más nem jut nekik, csak a sörtől bűzlő részeg férjjel egy erőszakos aktus mosogatás után, vagy a helyi gyár gépsorainál az embertelen, monoton munka. Társadalomkritikus és egzisztencialista színezetű szövegei a kortárs európai irodalom legizgalmasabb művei közé tartoznak. 

Alice Munro (1931 - )

[img id=458415 instance=1 align=left img]Két kanadai írónő között kellett döntenünk, végül Margaret Atwood mellett Alice Munro lett a befutó. Sokak szerint az elmúlt évtizedek legnagyobb novellistája. 

A drámai sűrítés, a kihagyás, az elhallgatás, az atmoszférateremtés és a történetvezetés mestere. 

Szövegei többnyire a nyugati társadalmak fontos emberi problémáit helyezik a középpontba, de ekkora erővel talán még senki sem mutatta meg a családi viszonyok lélektani konfliktusait, a férfi-nő és szülő-gyermek, vagy a testvéri kapcsolatokban. 

Talán legnagyobb erénye, hogy sima hétköznapi szituációkat, vacsorákat, találkozásokat és kirándulásokat olyan szorongató fényben képes láttatni, hogy az már szinte a horror műfaját súrolja. 

Doris Lessing (1919 - )

[img id=458416 instance=1 align=left img]A 2007-es irodalmi Nobel-díjas, Doris Lessing brit szülők gyermekeként Iránban született. Még gyermek volt, amikor szüleivel az akkori Dél-Rodéziába (ma Zimbabwe) költözött egy brit kolónia tagjaiként, így gyermekkorát főként ezen a vidéken töltötte. 

Gyermekkori emlékei, a nélkülözések és a kemény munka későbbi műveiben is előkerül. Az apartheid rendszer elleni tiltakozásai miatt kitiltották Zimbabwéból, ezért később Londonba költözött. 

Női hőseinek sorsdrámái miatt feministának is bélyegezték, ő azonban kezdettől fogva tiltakozott e skatulya ellen, bár  A fű dalol című remekműve Dél-Afrikában játszódik és női hőse másodrendű helyzetét ábrázolja a férfiakkal szemben. 

Herta Müller (1953 -)

[img id=458417 instance=1 align=left img]Ismét egy friss irodalmi Nobel-díjas hölgy, a romániai születésű, sváb származású, német nyelven alkotó Herta Müller, aki mindig is élesen szemben állt a Ceausescu-diktatúrával, ezért 1987-ben emigrálni kényszerült Németországba. 

Talán nem véletlen, hogy 2009-ben a Svéd Királyi Akadémia a romániai forradalom huszadik évfordulójára éppen neki ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat, de az is kiderült, hogy az elismerést sohasem csupán a téma kapja. A szerző anyaga valóban izgalmas, de ami ennél is érdekesebb, az a nyelv, amelyet megteremtett, és amelyet például A róka volt a vadász című regényben Nádori Lídia szólaltat meg magyar fordításban.

  Herta Müller száraz, durván koppanó mondatai és nyomasztó atmoszférája kezdetben próbára teszi a befogadó türelmét, de aki elég kitartó, fokozatosan kiismeri magát ebben a különös világban és végül otthonosan belakja.

J. K. Rowling (1965 - )

[img id=458418 instance=1 align=left img]Nem tudhatjuk még, vajon milyen nyomot hagy a világirodalomban J.K. Rowling, de az biztosan állítható, hogy az utóbbi évek legnagyobb irodalmi szenzációja az ő nevéhez fűződik. 

A Harry Potter-sorozat 7 kötete nem csupán kamaszok millióival kedveltette meg az olvasást és csábította el őket a tévé képernyőjétől a képzelet és a varázslat birodalmába, de a mese műfaját is újra közkedveltté tette széles körben. 

A Harry Potter kétségkívül nagyszerűen megírt, izgalmas, kedves mesesorozat, az pedig nyitott kérdés marad, hogy vajon a szerző képes lesz-e megismételni a világsikert felnőtteknek szóló könyveivel....

A lista természetesen csak szűk keresztmetszet és folytatható tetszőlegesen, hiszen rengeteg nő alakította a világirodalmat. Itt lehetne még Ljudmila Ulickaja, Selma Lagerlöf, Karen Blixen, Nadine Gordimer, Marguerite Duras, George Sand, Anna Ahmatova, Nathalie Sarraute, A.S. Byatt, Toni Morrison, Anna Seghers, Shirley Jackson, Colette, Francoise Sagan, a Brontë-nővérek, Joyce Carol Oates, Margaret Mitchell, Muriel Spark, Edith Wharton, Angela Carter, Elsa Morante, Susan Sontag, Anaïs Nin, Anna Gavalda vagy Gertrude Stein...

Ha úgy érzed, valaki kimaradt, írd meg!