Mivel idén ősszel hatalmas sikert aratott a 8 forgatási baleset, amit benne hagytak a filmben című cikkünk, akárcsak a folytatása, a Még 8 forgatási baleset, ami benne maradt a filmben, ezúttal olyan kulisszatitkokat szedtünk össze az elmúlt évek filmforgatásairól (a Listserve azonos témájú cikke nyomán), ahol a hitelesség kedvéért olyasmiket is bevállaltak a készítők, amik utólag már nem tartoznak a legokosabb döntéseik közé.

10. Az alkoholista, aki allergiás az alkoholra

Az 1987-es Mi ketten című brit vígjátékban (amit a 80-as évek 12 legjobb kultfilmje közé is beválogattunk nemrég) Richard E. Grant és Paul McGann két '60-as évekbeli, pia- és drogfüggő munkanélküli színészt alakított. Amikor Withnailnek és Marwoodnak elege lesz a nyirkos időből és az őrült drogdílerekből, a nyomorúságos nagyvárosi lakásból vidékre költöznek, egyikük nagybátyjának parasztházába, ahol zuhog az eső, nincs kaja, és beállít Monty bácsi (Richard Griffiths) is... Richard E. Grant a film forgatását megelőzően egyszer sem rúgott még be, mert a szervezete egy enzimhiány miatt fizikailag nem tolerálta az alkoholt. No de hogy biztosítja be egy ördögien rafinált rendező, hogy egy szigorúan antialkoholista színész tökéletes alakítást nyújtson alkoholistaként? „Természetesen” úgy, hogy ájulásig itatja az illetőt! Bruce Robinson ugyanis úgy érezte, ahhoz, hogy Grant megfelelően tudja alakítani Withnailt, legalább egyszer az életben be kell rúgni, ezért megitatott a színésszel egy egész üveg pezsgőt és egy fél üveg vodkát. Grant az alkoholtól elájult, és a következő forgatási napra is sikeresen kiütötte magát az alkoholizálással. 

9. Michael Cera és a földön túli dimenziók

A Crystal Fairy & the Magical Cactus and 2012 egy 2013-as chilei vígjáték, amelyben Jamie (a Scott Pilgrim sztárja, Michael Cera) a barátaival egy vad bulira készül, ahová elhívja a Crystal Fairy (Gaby Hoffmann) nevű excentrikus nőt, hogy kipróbáljanak egy hallucinogén szert: a meszkalint tartalmazó peyote kaktuszt. Michael Cera és a film rendezője, Sebastián Silva úgy volt vele, hogy a fiatal színész inkább ne aggódjon amiatt, mennyire hiteles a játéka, ahogy kábítószeres mámort szimulál – inkább felvették, ahogy tényleg betép a meszkalintól!

8. A mélység szörnyű titka

James Cameron nem az a fajta rendező, aki félelemből, lustaságból vagy bármi más indokkal visszariadna egy lehetetlennek tűnő feladattól. Ennek ékes bizonyítéka A mélység titka, amely annyira megviselte a stábtagokat, hogy ők csak úgy emlegették a The Abbys címen futó filmet, hogy The Abuse, vagyis A gyötrelem: 15-18 órát dolgoztak minden nap, és több színésznek is 5 órát kellett egyhuzamban a víz alatt töltenie. Miután végre kijöhettek a hideg vízből, azonnal átmásztak a forró pezsgőfürdőbe, hogy felmelegedjenek, de ennek meg fülfájás és arcüreg-gyulladás lett a vége. Magát Cameront is megviselte a víz alatti forgatás, hiába volt ez a szenvedélye. Hozatott ugyanis egy víz alatti búvárállomást, hogy onnan vételezzenek friss oxigént a stábtagok, és ne mászkáljanak ki palackot cserélni, ezzel is jelentős időt takarítva meg. A tartály pH-szintje azonban nem volt megfelelő, ezért Cameron bőre megégett, és a haja is kihullott.

7. A kettyós John Waters

John Waters az a fajta rendező, akinek sosem kellett a szomszédba mennie egy kis őrültségért, elvégre  nem véletlenül emlegetik őt úgy, mint „a szenny pápája”. Eme eposzi jelző ékes példája a Rózsaszín flamingók című szürreális vígjátéka, amelynek a forgatásán a 70-es évek ismert drag queenje, a saját magát alakító Divine egy különösen sokkoló jelenetben kutyakakit evett, ami ráadásul még friss és meleg volt! De ez még mind semmi, hiszen a Rózsaszín flamingókban számos egyéb sokkoló jelenetet is láthattak a vasgyomrú nézők a rácsos kiságyban tartott, elhízott anyától kezdve a stopposlányokat elraboló, majd őket egy meleg szolgálóval teherbe ejtő bolond családig – nem csoda, hogy ezt a filmet is beválogattuk nemrég itt a PORT.hu hasábjain a filmtörténelem leggyilkosabb szatírái közé.

6. Igazi csontok a Poltergeist forgatásán

A Poltergeist - Kopogó szellem jól ismert története arra épül fel, hogy mi minden szörnyűség történhet az emberrel, ha nem hagyja nyugodni a holtakat. Nos, a film rendezője, Tobe Hooper (illetve ahogy azt korábban ebben a cikkünkben is megírtuk, a valódi rendező, Steven Spielberg) nem értette meg a film lényegét. A hírhedt saras medencés jelenetnél ugyanis a Diane Freelinget alakító JoBeth Williamst igazi halottak igazi csontvázai rémisztgetik, mert a produkciós csapat úgy kalkulált, hogy költséghatékonysági okokból valódi emberi csontvázakat vesznek, mert ez így olcsóbb, mint a kellékesekkel élethű műcsontvázakat gyártatni.

5. Daniel Day-Lewis az életét kockáztatja a hitelességért

Daniel Day-Lewis köztudottan egy szent őrült, a method acting élő szobra, akinél komolyabban aligha veszi bárki más a színészi játékot Hollywoodban. Amikor a Bal lábamban a kerekesszékes Christy Brownt alakította, megrepedtek a bordái, és a stábtagok kanállal etették. Amikor a bombamerényletért letartóztatott Gerry Conlont játszotta el az Apám nevében című filmben, a saját kérésére igazi rendőrök regulázták meg őt, igazi brutalitással, és 14 kilót lefogyott, mivel a forgatás alatt börtönkoszton élt. Daniel Day-Lewis a New York bandái forgatásán azonban már egy kicsit túlzásba vitte a method actinget: amíg Cameron Diaz, Leonardo DiCaprio és a többi szereplő a forgatáson vastag kabátokba burkolózott, ő nem volt hajlandó erre. Azt mondta, hogy az 1800-as években, amikor a film játszódik, még nem létezett az a meleg kabáttípus, amit a kollégái hordtak. Így elég hosszú ideig egy XIX. századi szabású, szűk felöltőt hordott, ami miatt tüdőgyulladást kapott, és kis híján belehalt.

4. Az Apokalipszis most forgatása maga volt a pokol

Az Apokalipszis most az „elátkozott forgatások” állatorvosi lova. Francis Ford Coppola 1979-es kultfilmjében Martin Sheen alakítja Willard századost, akit a CIA azért küld Vietnám és Kambodzsa dzsungeleibe, hogy likvidálja az őrült Kurtz ezredest (Marlon Brando), aki saját birodalmat alapított, ahol a magánhadserege és a helyiek istenként tisztelik. A Kurtz ezredeshez vezető út a főhős számára egy apokaliptikus rémálom – de az volt a film forgatása is. A 6 hetesre tervezett munka 16 hónapig tartott a Fülöp-szigeteken, ahol a szélsőséges időjárás tönkretette a díszleteket, és ahol Coppola tényleg felégette az erdőt a híres „érezni a napalm szagát” jelenetben. Brando túlsúlyosan jelent meg a forgatáson, de Sheen is egy igen nehéz korszakát élte ekkor (itt írtunk bővebben arról, hogy a színész tényleg részeg volt a hotelszobában tombolós jelenetben), egyáltalán nem csoda, hogy szívrohamot kapott a film elkészítése alatt.

3. Alfred Hitchcock szadista volt

Alfred Hitchcock nem véletlenül érdemelte ki a „feszültségkeltés nagymestere” címet: az 1963-as Madarak című filmje nemcsak a jó thriller iskolapéldája, de azt is érzékletesen bemutatja, hogy a színfalak mögött is igazi horror lehet egy forgatás. Hitchcocknak ugyanis nagyon tetszett a film főszereplője, Tippi Hedren (ahogy azt egy korábbi cikkünkben is írtuk, a rendező egy tévéreklámban látta meg, így adott neki főszerepet), de ez a szeretet totálisan elfajult, amikor Hedren visszautasította a rendező közeledését. Amikor a színésznő azt kérte, bontsanak inkább szerződést, Hitchcock állítólag azzal fenyegetőzött, hogy tönkreteszi Hedren karrierjét, hiszen ő Hollywoodban élet és halál ura. Egy ilyen hangulatú forgatáson ígérték meg Hedrennek, hogy a film utolsó előtti jelenetében mechanikus madarak fognak rátámadni, és az egész csak egy kis ideig fog tartani. Amikor azonban a színésznő megérkezett a stúdióba, hollók, sirályok és galambok légióját engedték szabadon a kalitkáikból, néhány stábtag pedig egyenesen a színésznő felé hajigálta a madarakat. A riadt állatok véresre csipkedték Hedrent, aki hisztérikus rohamot kapott, és orvoshoz kellett vinni. Hitchcock ezt követően újra és újra felvette vele ugyanezt a jelenetet – öt teljes napon át.

2. Sam Peckinpah nem volt egy harcos állatvédő

Sam Peckinpah leginkább a Vad banda és a Szalmakutyák rendezőjeként ismert és kedvelt rendező. A Pat Garrett és Billy, a kölyök forgatása miatt azonban sok támadást kapott. A film egyik jelenetében nyakig a földbe temetett, élő csirkéket láthatunk. A kamera hosszasan pásztázza őket, így a néző egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy vajon a madarak valódiak-e. Ezután a csirkéket puskákkal lövik le, amit Peckinpah lassított felvételen mutat be. A mozdulatlan csirkék valóban igaziak voltak, de miután élve eltemették őket a földbe, ijedtükben képtelenek voltak rendesen lélegezni, és mozdulatlanná dermedtek. Ezért aztán Peckinpah végigjárta a csirkék sorát, és grillgyújtó folyadékkal lelocsolta a fejüket, ami elkezdte csípni az állatok szemét, és pánikba esve mocorogni kezdtek. Miután az állatok így már ismét élőnek tűntek, Peckinpah és a stáb megtöltötték a puskákat, elindították a kamerát, és megkezdődött a filmben látható lövöldözés...

1. Minden, amiben Werner Herzog valaha részt vett

Werner Herzog korunk egyik legismertebb és legelismertebb forgatókönyvírója és rendezője – bár a mai fiatalok valószínűleg inkább úgy emlékeznek rá, mint a Bébi Yoda vérére ácsingózó, gonosz birodalmi tiszt a The Mandalorianból. Holott az elmúlt évtizedekben Herzog bármit csinált, az mindig beszédtéma lett, legyen szó filmekről, dokumentumfilmekről vagy olyan rövidfilmekről, amelyekben a saját cipőjét ette meg. 1976-ban a Guadeloupe egyik szigetén kitörni készült egy vulkán. A lakosságot evakuálták, Herzog viszont direkt a katasztrófa kedvéért utazott oda, és halált megvető bátorsággal leforgatta a La Soufriere című dokumentumfilmjét, benne egy idős férfival, aki nem volt hajlandó elmenni a háborgó vulkán lejtőjéről. De ott van az az eset is 2006-ból, amikor a brit Mark Kermode-nak adott tévéinterjúja alatt valaki hasba lőtte egy légpuskával a rendezőt, ám ő nem csinált különösebben nagy ügyet a dologból, simán folytatta tovább a beszélgetést.