Már ez is egy képregényadaptáció volt anno. A filmbéli VR-szexjelenet eredetileg a hódok életéről szólt volna, csak a stáb csúnyán berúgott egy sztriptízbárban, és nem érték el másnap a nemzeti parkba tartó buszt.
A '90-es évek első fele egyértelműen Jean-Claude Van Damme és a látványos tudományos-fantasztikus filmek nagy korszaka volt, gondoljunk csak a Tökéletes katonára, a Terminátor 2. - Az ítélet napjára, A végső megoldás: Halálra vagy A pusztítóra. Ilyen előzmények után nem csoda, ha a Universal stúdió Van Damme-mal akarta leforgatni a következő nagy durranást a sci-fi zsánerben – ebből lett az 1994. szeptember 16-án moziba kerülő Időzsaru, amiről most összeszedtünk néhány izgalmas érdekességet és kulisszatitkot.
1. Ez a film is képregényadaptáció, pedig hol volt még akkor a mostani Marvel-dömping?
Az eredeti Időzsaru egy ugyanilyen címen futó kétrészes képregény volt, amit 1992-ben adott ki a Dark Horse. A füzetek főhőse a felesége halála miatt szarkasztikus és goromba Max Walker ügynök volt, aki a 2007-ben működő Időrendészeti Felügyelőség (Time Enforcement Commission, TEC) kötelékében a törvénytelen időutazók által megbolygatott történelmi kilengéseket simította el. A képregényben Walker üldözőbe vett egy John Adam Packer nevű bűnözőt, aki 1933-ba visszautazva ellopott egy hatalmas gyémántot egy dél-afrikai gyémántbányából. Amikor Walker megérkezik a bűntett helyszínére, meglepődve tapasztalja, hogy Packer egy RamCo márkájú harci robotot is magával hozott a jövőből, ám azt a barlang törmeléke maga alá temette. Walker egy Joseph M'Boto nevű helybéli segítségével végül elkapja az időszökevényt, majd köszönetképpen átadja M'Botónak a gyémántot.
2007-be visszatérve azonban hősünk megtudja, hogy az időutazása nagyobb változást okozott a történelemben, mint Packer eredeti illegális időugrása, mivel a barlangban eltemetett robot működőképes volt, és később hatalmas pusztítást okozott a történelemben. A rend helyreállítása érdekében Walker ismét visszatér a bányába, és megállítja tomboló gépet régi ismerőse, M'Boto segítségével. 2007-be ugorva Walker megtudja, hogy a történelem újra visszatért a régi kerékvágásba. Bár egy apró időkilengés maradt az utazása után, de nincs szó semmi olyan galibáról, ami miatt a TEC-nek újból akcióba kéne lépnie. A történet végén persze kiderül az olvasó számára, hogy M'Boto meggazdagodott a Walkertől kapott gyémánt eladásával, és politikai aktivista lett belőle, aki nagyban hozzájárult az '50-es években ahhoz, hogy a szegregáció idővel megszűnjön Dél-Afrikában.
2. Maguk a képregényalkotók írták meg a film forgatókönyvét
Mark Verheiden és Mike Richardson számos kiváló Dark Horse-képregény megszületése fölött bábáskodtak, és abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy a fentebb bemutatott Időzsaru-füzetek után a filmváltozat forgatókönyvét is ők írhatták meg. Az 1994-es moziverzióban megtartották főhősnek Max Walkert, ám a Van Damme által életre keltett ádáz Időzsaru itt már nem 2007-ben, hanem 2004-ben indul el a történelem menetét megváltoztatni akaró gézengúzok után. A filmben nem egy gyémánt ellopásából lett purparlé, hanem egy nagyobb összeesküvés szálai sejlettek fel: Walkernek egy korrupt amerikai szenátort kellett kézre kerítenie, aki az időutazást használta fel az elnöki kampánya finanszírozására. És míg az eredeti képregényben nem volt megmagyarázva, hogyan halt meg Walker felesége, a filmváltozatból kiderült, hogy ugyanez a rosszban sántikáló politikus felelős Mrs. Walker haláláért is, akinek számos más bűncselekményért is lakolnia kell.
3. Ron Silver lett a film főgonosza, pedig ő ritkán vállal ilyesmit
Négy évvel korábban, Kathryn Bigelow Kék acél című thrillerében viszont annyira jól állt neki az antagonista szerepe, ezért választották ki pont őt az Időzsaru ördögi főgonoszának. A korrupt Aaron McComb szenátor egyébként a film végén elég látványosan találkozott a fiatalabb, múltbéli kiadásával. Bár ez a tipikusan '90-es évekbeli CGI trükk ma már megmosolyogtatóan elavultnak tűnik, a két testből összeolvadt, lüktető húsmassza közepén sikítani próbáló, duzzadt, torzszülött száj bizonyára sok Van Damme-rajongó tinédzsernek okozott komoly rémálmokat anno (jelen sorok írójának legalábbis egészen biztosan).
4. Ledér nő helyett állatokat mutatott volna a VR-sisak
A futurisztikus 2004-es esztendő virtuális valóságában játszódó jelenet eredetileg egy hódokról szóló természetfilm lett volna. A forgatás estéjén azonban a külsős filmes csapat embertelenül berúgott, és egy sztriptízbárban kötöttek ki. Másnap reggel arra ébredtek, hogy lekésték a természetvédelmi területre tartó buszt, így
kénytelen voltak a hódok helyett az egyik táncosnőt filmezni, akivel előző este a night klubban találkoztak.
5. Második rész és tévésorozat is készült az Időzsaruhoz
Mark Verheiden és Mike Richardson később sem távolodtak el a sci-fik és a képregényfilmek világától. Verheiden már 1997-ben showrunnerként dolgozott az Időzsaru sorozatverzióján, ami összesen 9 epizódot élt meg az ABC csatornán. Mivel az Időzsaru egyik producere a közismerten nagy képregényrajongó hírében álló horrorfilmes, Sam Raimi volt, Verheiden később is együtt dolgozott vele forgatókönyvíróként az Ash vs Evil Dead szérián és a szintén Bruce Campbell főszereplésével leforgatott My Name Is Bruce című horrorkomédián. Mike Richardson 2003-ban forgatókönyvíróként vett részt a '94-es Időzsaru folytatása, az Időzsaru 2. - Verseny az idővel munkálataiban, producerként pedig olyan képregényadaptációkat jegyez az utóbbi évekből, mint az eddigi három Hellboy-film.
