A Madaraktól az Arábiai Lawrence-en át a Kínai negyedig.
Vannak filmtörténeti mérföldkövek, amelyek annyira egyben vannak, hogy eszünkbe sem jutna folytatást reklamálni hozzájuk. Pedig a stúdiók gyakran megpróbálták lehúzni az utolsó bőrt is a kultuszfilmekről – az eredmény pedig a maximálisan korrekttől a nézhetetlenig terjed.
Madarak 2. (1994)
Alfred Hitchcock 1963-as Madarak című remekművében a feszültség mestere még a legártatlanabb énekesmadarakból is képes volt hátborzongató gyilkosokat faragni. Harminc évvel később azonban valaki úgy gondolta, le lehetne húzni még egy bőrt a Mester klasszikusáról, így született meg a televízióra szánt folytatás. A film szinte semmiben nem kapcsolódik az eredetihez, leszámítva Tippi Hedren apró mellékszerepét. A kritikusok ízekre szedték az alkotást, a rendező, Rick Rosenthal pedig annyira szégyellte a végeredményt, hogy levetette a nevét a stáblistáról, és az „Alan Smithee” álnevet használta helyette.
Filmfolytatások, amik pofátlanul átvertek minket
Hiába ugyanaz a címük, ezeknek a folytatásoknak semmi közük az eredeti műhöz.
Köztük a Madarak 2.Arábiai Lawrence: egy veszélyes ember (1992)
Nem minden elfeledett folytatás sorsa a bukás. David Lean monumentális Arábiai Lawrencének nem hivatalos tévés folytatása meglepően pozitív visszhangot kapott. A főszerepben az akkor még teljesen ismeretlen Ralph Fiennest láthattuk T.E. Lawrence szerepében – ez volt a színész első filmes munkája. A történet a háború utáni párizsi békekonferenciára fókuszál, és sokak szerint hitelesebben ábrázolja a valódi Lawrence-t, mint az 1962-es klasszikus. Érdekesség, hogy Steven Spielberg itt figyelt fel Fiennesre, és ez az alakítás vezette el a színészt a Schindler listája főszerepéig.
Életben maradni (1983)
Az 1977-es Szombat esti láz nemcsak John Travoltát tette szupersztárrá, de elindította a diszkókorszakot is. Hat évvel később érkezett a folytatás, aminek a rendezői székében egy váratlan fordulattal Sylvester Stallone kapott helyet. A Rambo és a Rocky III után Stallone valószínűleg ki akart törni az akcióhős skatulyából, így elvállalta a diszkómusical megrendezését. Bár a film anyagilag sikeres volt, a kritikusok szerint minden idők egyik legrosszabb folytatása, amit a Rotten Tomatoes-on látható 3 százalékos értékelés is ékesen bizonyít.
10 folytatás, amit totál felesleges volt leforgatni
Sharon Stone az Elemi ösztön 2-vel, Dolph Lundgren az Ovizsaru 2-vel, Mila Kunis az Amerikai pszichó 2-vel, Travolta és Stallone a Szombat esti láz folytatásával járult hozzá a botrányosan rossz második részek listájához.
Tovább
Gumiszoba (1981)
A Rocky Horror Picture Show az éjféli vetítések kultklasszikusa lett, így a stúdió hat évvel később megpróbálta megismételni a jelenséget. A Gumiszoba (Shock Treatment) azonban elvérzett: az eredeti gárda nagy része, köztük a zseniális Tim Curry is távol maradt. A rajongók nem kértek a „megrendelésre készült” kultuszfilmből, a kritikusok szerint pedig a stúdió pont azt nem értette meg, mitől lett az eredeti darab olyan különlegesen furcsa és megismételhetetlen.
Look What’s Happened to Rosemary’s Baby (1976)
A Roman Polanski-féle 1968-as Rosemary gyermeke a horror műfaj egyik alapköve. A nyolc évvel későbbi tévés folytatásban azonban sem Polanski, sem Mia Farrow nem vett részt. Az egyetlen visszatérő Ruth Gordon volt, aki Minnie Castevet szerepéért korábban Oscart kapott. A film gyorsan félreállítja Rosemaryt, és a felnőtté vált fiára, Adrianre koncentrál. A gyenge nézettség és a lesújtó kritikák miatt a film mára csak egy lábjegyzet a horrortörténelemben.
2010 – A kapcsolat éve (1984)
A listán szereplő filmek közül talán ez a legszínvonalasabb darab. Roy Scheider, Helen Mirren és John Lithgow főszereplésével készült, és bár öt Oscar-jelölést is kapott, esélye sem volt felérni Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című látomásához. Kubrickot egyáltalán nem érdekelte a projekt, de Arthur C. Clarke (a könyvek írója) áldását adta rá. Bár a 2010 egy korrekt sci-fi, örökre megmaradt a „nagy előd” árnyékában.
Cinikus hekus (1990)
Az 1974-es Kínai negyed a neo-noir műfaj csúcsa. A folytatásra 16 évet kellett várni, ami alatt Polanski elmenekült az országból, így a rendezői székbe végül maga a főszereplő, Jack Nicholson ült be. A Cinikus hekus sajnos nem váltotta be a reményeket: a kritika hűvösen fogadta, a kasszáknál pedig elbukott Julia Roberts Egyenesen át című filmjével szemben. Emiatt a stúdió végleg jegelte a tervezett harmadik részt, ami a Gittes vs. Gittes címet viselte volna.
Via: Listverse
