A 10 legjobb magyar bűnfilm

Bár a héten a mozikba került A tökéletes gyilkos aligha kerül be a nagy klasszikusok közé, de egy jó is listához volt miből válogatni. Kémfilm, krimi, vígjáték, akad mindből.

Fotó Háber (1963)

A diktatúrák nem szeretik a krimiket, hiszen alapvető tézisük, hogy rendfenntartó szerveik tévedhetetlenek. Ez jellemezte a Horthy-korszak filmgyártását és az ötvenes-hatvanas éveket is, ám volt egy kivétel. Ez volt a szovjet recept alapján készült úgynevezett szabotázsfilm, ahol nyugati ügynökök és az előző rendszer volt haszonélvezői szervezkednek a néphatalom ellen. Tipikusan titkos terveket loptak el, és semmitől sem riadtak vissza, de mindig akadt egy fiatal tiszt és néhány öreg szaki, aki elkapta őket. Ilyen volt a Várkonyi Zoltán rendezte és borzasztó profin összerakott Fotó Háber, amelynek címe egy fedőtevékenységként működő fényképész üzletet takar. Ide épül be a Latinovits Zoltán által játszott ifjú kémelhárító, aki kicsit belekóstol a dekadens életformába és beleszeret a boltot vezető Háber feleségét játszó Ruttkai Évába, de tudja, hol a helye és kit szolgál.

A Hamis Izabella  (1968)

Bácskai Lauró István krimijénél ártalmatlanabb, könnyedebb darab nem is készülhetett volna, a tét azonban mégiscsak egy gyilkosság. Végh Márta tanárnő ugyanis a tanítványát keresi egy budai villában, de csak a főbérlőt, Paárnét találja ott holtan. Mint azt a nyomozás kideríti, a bűntényt egy felbecsülhetetlen értékű bélyegért követték el, a Hamis Izabelláért. Egy maszek fényképész keveredik gyanúba – nem Háber! -, aki beismeri, hogy már előleget is fizetett Paárnénak, mert meg akarta venni a bélyeget, és külföldön akarta értékesíteni. Közben a tanítvány (az ekkori színészettel kacérkodó  Kovács Kati) és a tanárnő is magánnyomozásba kezd, amolyan Szerb Antalos módon, de ami az egyébként meglehetősen profiként bemutatott rendőröknek nem sikerült, azt mintegy mellékesen megoldja a jámbor tanárnő. Nem mondhatjuk, hogy pont a krimi volt a nagyszerű Ruttkai Éva legkedvesebb műfaja, sőt, de ő is is ragyog és remekel!

Defekt (1977)

Szokás mondani, hogy a Fazekas Lajos 1977-ben fillérekből leforgatott fekete-fehér Defektje lenne az első magyar horrorfilm, ám ez költői túlzás, a némi jóindulattal horrorisztikusnak nevezhető pár perc ma már megmosolyogtató, ám a korabeli cenzoroknál mégis kiverhette a biztosítékot, mert 5 évre dobozba került, majd 1982-ben elkészült a végleges verziója, ami aztán 1984-ben került először a televízió képernyőjére, majd 1985-ben a mozikba is. Mondjuk inkább, hogy az első hazai sorozatgyilkosos film, ráadásul azzal a csavarral, hogy mire megindul a Kern András vezette nyomozás, az elkövető már halott. Az útra kiszórt üvegdarabok miatt defektet kapó, majd Márkus László által becserkészett fiatal nő ugyanis végez támadójával. A filmnek megvan a maga bája, szórakoztató például, hogy a pincében megtalált korábbi áldozatokon világosan látszik, hogy próbababák. A film sikeréhez a „betiltott” státuszon kívül sokban hozzájárultak a korabeli pletykák, amelyek szerint Márkus valójában hermafrodita volt.

Defekt

Kicsi, de nagyon erős (1989)

A Grunwalsky Ferenc által rendezett, írt és fényképezett, mára méltatlanul elfeledett film annyiban is egyedi a listán, hogy egyetlenként foglalkozik egyszerre magával a bűnözővel, mint társadalmi jelenséggel és magával az egyénnel, mint patológiai esettel. Sokan és sok helyen megjegyzik, hogy a film előképe Robert Bresson Zsebtolvaj című klasszikusa, de a Kicsi, de nagyon erős jellegzetesen kelet-európai darab. Hőse a börtönből frissen szabadulva ott folytatja, ahol abbahagyta, és bár kemény fizikai munkát vállal egy gyárban, esténként ismét lakásbetöréseket hajt végre, körültekintően, nyom nélkül. A szerzett pénzt, aranyat a családjának adja, és bár mindig egyedül dolgozik, sofőrnek magával viszi gyámoltalan sógorát. A rendkívül hatásosan fényképezett film külön erőssége a főszereplő Gáspár Sándor játéka, aki annyi vígjátéki szerep után itt mutathatta meg igazán, milyen drámai alakításra is képes.

A Pogány Madonna (1980)

Meg is lincselnének minket, ha egy ilyen listáról lemaradna Ötvös Csöpi és valamelyik filmje, az pedig logikus választás, hogy az első ilyen munka kerüljön be ide. A rendezésben és írásban is besegítő Bujtor István egymaga teremtette meg a magyar akció-vígjáték műfaját, bár sosem tagadta, hogy az ötletet Bud Spencertől vette – a városi legenda szerint a két színész személyesen is találkozott és maga az olasz kolléga vetette fel az ötletet. A lényeg mégiscsak az, hogy megszületett egy szerethető, kemény, mégis vicces magyar rendőr, akire több jó sztorit és poént is rá lehetett húzni, és akinek otthona a Balaton partvidéke. A tettesek most is külföldiek és emigránsok, az első részben pedig a Tihanyi Apátság múzeumából rabolják el ismeretlen tettesek a görög eredetű aranyszobrot, a Pogány Madonnát. Mit tesz isten, épp vitorlásverseny zajlik, és  a versenyhez vezetnek a nyomozás szálai. A vízen, a levegőben, és a szárazföldön végrehajtott üldözési jelenetei után Ötvös Csöpi végül - Bencének, a fagylaltos unokájának közreműködésével és Kardos doktor melléfogásai ellenére - felgöngyölíti a bűnügyet.

Dögkeselyű (1982)

Arról aligha kell külön vitát nyitni, hogy András Ferenc filmje, a Munkácsi Miklós Kihívás című regénye alapján készült Dögkeselyű minden idők legjobb magyar krimije, bár meglepő módon itt az áldozaté a főszerep. Simon József taxisofőrtől ugyanis két jól öltözött idős hölgy utas lop el tízezer forintot, azt az összeget, amelyet az elvált férfi adósságának visszafizetésére gürcölt össze. A profi tolvajokkal szemben reménytelen törvényes úton keresni az igazságot, Simon ezért alvilági módszerekkel kezd egyszemélyes hadjáratba: rabol, hamisít, embert rabol, zsarol és igazságának keresése közben feléget maga mögött minden hidat. A film egyrészt rendkívül izgalmas, másrészt tökéletes korképet nyújt egy átmeneti korszakról, a széteső államszocializmus idejéről, ahol, aki boldogulni akart, az maszekolt - vagy lopott és hazudott. A főszerepben természetesen minden idők egyik legjobb magyar színésze, Cserhalmi György,  az elrabolt szépség pedig a lengyel import Maria Gladkowska.

Hukkle (2002)

Bár Pálfi György első nagyjátékfilmjét kevesen tartják bűnfilmnek, a történet valójában a „tiszazugi méregkeverők” néven elhíresült bűncselekmény-sorozat modern feldolgozása. Amit kezdetben egy természetfilmnek és jópofa falusi portrénak hiszünk, egy bizarr és kissé brutális végkifejlet felé terelgeti a gyanútlan nézőt, aki jól szórakozik a fáradhatatlanul csukló bácsin, a dalolászó nénin, meg az esküvői előkészületeken, de valójában minden apró mozzanat mögött ott rejtőzködik a halál. És mindez egyetlen szó, dialógus nélkül játszódik le, ami a nyilvánvaló stílusbravúrnak számító történetmesélésnek csak része, akárcsak Pohárnok Gergely operatőr képei. A Hukkle hatalmas siker lett, az Európa Filmdíj átadón megkapta Az év felfedezettje díjat, a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválról elhozta a Legjobb rendező elismerést, az akkor még létező Magyar Filmszemlén pedig a Legjobb első film lett.

A nyomozó (2008)

Gigor Attila nagyon beletalált mind a főhős karakterébe, mind történet rá tökéletesen rímelő hangulatába. Malkáv Tibor ugyanis boncmester, aki munkája révén egyfajta barátságban van a halállal. Nem is gondolkodik sokat, amikor egy magát Küklopsznak nevező férfi felkéri egy ismeretlen férfi megölésére, cserében fizeti Malkáv súlyos beteg édesanyja külföldi gyógykezelését. Hősünk szemrebbenés nélkül végzi el a munkát, ám másnap magától az áldozattól érkezik egy levél, ami kapásból mindent más megvilágításba helyez, és Malkáv önmaga ellen kezd nyomozni. Bár Anger Zsolt arca meg sem rezzen a teljes játékidő alatt, mégis fantasztikus figurát hoz, amiben ott szenvedés, a kegyetlenség, a ravaszság és a naivitás is, ahogy a film is egyszerre idézi meg a krimi, a film noir, az abszurd dráma és pszichothriller legjobb jegyeit.

Isteni műszak (2013)

Bár egyáltalán nem krimi, de a rendező-forgatókönyvíró Bodzsár Márk munkája olyan mélyen merítkezik meg a bűnben és a romlottságban, mint előtte kevés magyar film tette azt. Hőse az orvostanhallgató félig szerb, félig magyar Milán, aki a délszláv háború kirobbanása után dezertált a seregből, és Jugoszláviából Magyarországra menekül. Munkát kap a fővárosi mentőszolgálatnál, mentősként kezd dolgozni, és hamarosan rájön, hogy a sofőr és az egyik menőorvos betegeket segít át a halálba a kínai maffia megbízásából. Hősünknek döntenie kell, és végül győz a pénz, mert így  kimentheti Szarajevóban ragadt menyasszonyát. A film szerkezetében valójában Antal Nimród Kontrollját másolja – itt is egy fiatal értelmiségi ereszkedik alá egy privát pokoljárásra -, a műfaj, a hangnem és a végkicsengés azonban teljesen más. Az Isteni műszak igazi főszereplője azonban sötét hatalommal felruházott orvost alakító Rába Roland,  aki most is zseniális.

A martfűi rém (2016)

1957-ben brutálisan meggyilkolnak és megerőszakolnak egy fiatal nőt Martfűn, de hamar megkerül az elkövető. A zavartan viselkedő férfi beismeri tettét, végül életfogytot kap, ám néhány év múlva újabb női holttestek kerülnek elő, sőt, akad olyan nő is, aki túlélte a támadást. Filmünk innen indul ki, és mint film, számos ponton él az alkotói szabadság lehetőségével – ez önmagában egyáltalán nem gond – és az ügyben nyomozókat helyezi a középpontba. Ott van a karrierista, időközben a megyeközpontba került rendőrfőnök (Trill Zsolt), a Martfún ragadt, megkeseredett nyomozó (Anger Zsolt) és az ügyet kivizsgálni érkező, fiatal, lelkiismeretes ügyész (Bárnai Péter), akik között folyamatos ellentét feszül, és nem mindegyiknek érdeke megtalálni a gyilkost. Sopsits Árpád remek retrókrimit hozott össze, amit aztán a korabeli politikai viszonyokkal magyarázott hatalmi harcok ábrázolásával jócskán meggyengített, de ez így is nagyon izgalmas darab.

Amennyiben értesítést szeretne kapni az olimpiával kapcsolatos Port.hu tartalmakról, kattintson ide és iratkozzon fel az értesítésekhez.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu