Hölgyeim és uraim, de főleg hölgyeim, megérkezett az első nagy költségvetésű feminista akciófilm! Amivel alapvetően nem az a baj, hogy feminista, de egy kicsit az is.
Az a baj, hogy ha számon kérem az új Charlie angyalai alapvető hibáit, akkor egy antifeminista seggfejnek tűnhetek, pedig legjobb tudomásom szerint nem vagyok az. Az a film ugyanis konkrétan a következő állítással kezdődik: „Azt gondolom, a nők bármire képesek!” – ezt Kristen Stewart mondja kihívó szerelésben egy nagyon gazdag rosszfiúnak, aki erre viccesen emancipuncinak nevezi, amiért verbálisan és fizikálisan is megkapja a magáét. És innentől kezdve végig ez megy, az „angyalok” végig azért akcióznak, hogy bebizonyítsák, hogy érnek annyit, mint a férfiak, sőt, sokkal többet is, hiszen 7 másodperccel korábban észlelik a veszélyt. A film szerint.
Megjegyzem, én elhiszem, hogy a nők bármire képesek, amire egy férfi – leszámítva bármilyen tárgy megtalálását egy táskában -, és ezzel nincs is bajom. Azzal van bajom, ha egy piaci terméket ezzel az üzenettel akarnak lenyomni a torkomon, illetve azzal van bajom, ha magát az üzenetet otrombán és dilettáns módon fogalmazzák meg. Ezt teszi ugyanis Elizabeth Banks, aki nem csak a film egyik főszereplője, de rendezőnője is – nem ez az első rendezése, ő csinálta a Tökéletes hang 2-t is (2015). A történet egyik Bosley-ja, az időközben globálissá nőtt Townsend ügynökség középvezetője, a sosem látott Charlie egyik jobbkeze – gondolom belső viccnek szánták, hogy ebben a körben mindenki Bosley névre hallgat. Beosztottai, a nagydumás, vagány Sabina (Stewart) és a halálosan komoly Jane (Ella Balinska) azt a feladatot kapják, hogy segítsenek egy fiatal és persze csinos tudóslánynak (Naomi Scott). Aki rájött, bár kissé későn, hogy az általa kifejlesztett energiagerjesztő biszbaszt – tulajdonképpen mindegy mi ez, és hogy működik, de mindenki akarja – fegyverként lehet használni.
Meg is indul a hajsza a festői Németország – ilyen ez, ha német autómárka az egyik főszponzor - és a barátságos Törökország egzotikus tájain a kütyü után, mely során kiderül, hogy minden pasi vagy szemétláda vagy idióta, de legjobb esetben egy kedves kocka. Igaz, a férfiak már csak ilyenek voltak a 2000-es Cameron Diaz-Drew Barrymore-Lucy Liu hármas filmjében is, de azt speciel szerettem - az eredeti tévésorozatról nincsenek emlékeim -, azért, mert nem kellett túlságosan komolyan vennem, és azért, mert egy jó akciófilm volt. És lehet kritizálni Barrymore-éket, hogy kicsit sokat rázták a feneküket, és néha irtó idétlenek voltak, de ott az akció gyors, pontos és látványos volt, azért is, mert a legendás Cheung-Yan Yuen koreografálta a harcjeleneteket, és azért is, mert ez volt a koncepció. Itt mindez jobb esetben is csak átlagos, de időnként esetleges és követhetetlen, és míg a 2000-es filmben és folytatásában elv volt, hogy a lányok mindig közelharcot vívjanak, itt a lőfegyvereké a főszerep, ami ugyebár akkor is kevésbé látványos, ha jól csinálják. És itt nem csinálják annyira jól.
Van például egy jelenet, amikor Kristen Stewart lóháton vesz üldözőbe egy furgonnal menekülő rosszfiút, hosszan kitartva, több száz méteren át, én pedig konkrétan unatkoztam közben, mert az egész teljesen ritmustalan, tempótlan, rosszul koreografált és fényképezett volt. Egy akciófilmnél pedig azért nem mindegy, ha jó az akció, de tekintsünk el ettől is egy pillanatra, és nézzük meg hőseinket, akiknek ezt az egészet kéne vinniük a hátukon. És meglepő módon szinte semmit nem tudunk meg róluk: Stewart karakteréről annyit, hogy jópofa és megbámulja a csajokat, Balinska jóval komolyabb, kicsit érzelgős figurát hoz, Scott pedig, akit nemrég az Aladdinban láthattunk, a csacska, mindenért lelkesedő újonc, de többet egyikről sem tudnék mondani. Nem is tudnak ezzel nagyon mit kezdeni, és bár egyikük sem bántóan rossz, sőt, Stewart néha egész jópofa, semmi emlékezeteset nem hoznak ki a karakterükből, mert nincs mit kihozni.
És ahhoz képest, hogy mindez arról szól, hogy nőként mennyire egyenlők ezek a lányok, sőt, még egyenlőbbek nálunk, ostoba, kapzsi és a libidónk által vezérelt pasiknál, csak annyit sikerült megmutatni, ahogy a lányok izgatottan tapsikolni kezdenek, amikor kiderül, hogy a titkos bázison egy bazi nagy gardrób is van, telis-teli csiricsáré, de drága cipőkkel és kabátkákkal. Amiket lehet, hogy nem kell visszaadni! Meg jár nekik a wellness guru, akinek ugyanígy tapsikolnak. Ez nem valami olyasmi, ahogy a buta férfiak elképzelik a nőket?
Értékelés: 5/10
