Jóleső nosztalgiával tekintünk vissza kilencvenes évekre, hiszen olyan filmek mentek a mozikban, mint a Ponyvaregény, ami újradefiniálta a gengszterfilm fogalmát, a Jurassic Park, ami a speciális effektusok új dimenzióját nyitotta meg, vagy a Mátrix, ami felforgatta a sci-firől alkotott elképzeléseinket. A hatalmas sikerek és újítások mellett a kísérletezés korszaka is volt, amibe bizony becsúszott pár olyan film is, amire ma már elhúzzák a szájukat a benne szereplő színészek. Következzen hét film a kilencvenes évekből, amit mára már kegyetlenül megbántak a színészek.

Hiúságok máglyája (1990) – Tom Hanks

Ki gondolná, hogy Tom Hanksnek is akad hasonló film a pályáján, mégpedig egy olyan, amiben Melanie Griffith-szel és Bruce Willis-szel játszik együtt, ráadásul a rendezői székben Brian De Palma ült. Az 1990-ben bemutatott Hiúságok máglyája egy fekete komédia, ami Tom Wolfe 1987-es híres regénye alapján készült. Hanks alakítja Sherman McCoyt, egy a Wall Street-i nagymenőt, akinek nem igazán vannak rendben a pénzügyei, de igazán csak akkor kezd összeomlani a világa, amikor elüt egy járókelőt, miközben épp a szeretője kényezteti a kocsijában. A film a rasszizmusról, az osztálykülönbségekről és a 80-as évekről akar állítani valamit, de nem igazán sikerül neki.

“Ez az egyik legsilányabb filmem”

– mondta Hanks egy interjúban, és nincs vele egyedül: a legtöbb listán megtaláljuk, ami számba veszi a 90-es évek legrosszabb filmjeit.

Az utolsó akcióhős (1993) – Arnold Schwarzenegger

Érdekes választás Schwarzi, hiszen a popkulturális utalásokkal teli akció-vígjáték ma már kultikusnak számít. Választhatta volna a Herkules New Yorkban című rettenetet is, bár akkor nem került volna fel erre a listára, mivel azt 1970-ben mutatták be. Az utolsó akcióhős nem csak az akciófilmekre és a korra, de Schwarzenegger munkásságára is reflektál, ám a testépítőből lett színészből lett politikusból színész mégsem komázza. Ennek egyszerű oka van: ez a film egy jelentős törés volt a pályáján. A kritikusok nem kedvelték, a közönség pedig visszalépésnek tartotta Schwarzenegger korábbi filmje, a Terminátor 2. után Ez arra késztette a színészt, hogy átgondolja a karrierjét:

“Amikor bemutatták Az utolsó akcióhőst, már elértem a csúcsot a Terminátor 2.-vel, ugyanis az volt az év legsikeresebb filmje. Világszerte. Nem csak Amerikában. [...] El sem tudom mondani, hogy mennyire felzaklatott ez az ügy. Fájt. Rosszul esett, kínos volt. Megalázó volt látni a jegyeladásokat.”

– mondta a Netflix dokumentum-sorozatában, az Arnoldban.

A zűr bajjal jár (1994) – Julia Roberts

Tipikus példája annak, amikor valami papíron sokkal, de sokkal jobban néz ki. Adott volt két sztár, Julia Roberts és Nick Nolte, akiket belehelyeztek egy romantikus vígjátékba, és azt várták, hogy ettől majd lángra lobban a vászon, de hiába külön-külön remek, karizmatikus színészek, kettejük közt annyi szikra sem volt, mint egy  kifogyott Zippo öngyújtóban. De Roberts nem csak ezért rühelli ezt a filmet: a két színész egyáltalán nem jött ki a forgatáson. A Los Angeles Times korabeli beszámolói szerint folyamatosan viszálykodtak, és Robertset dühítette Nolte hímsovinzimusa. Egy interjúban konkrétan “undorítónak” nevezte színésztársát.

Végül annyira elfajultak a dolgok, hogy nem voltak hajlandók egymás közelében lenni, és a legtöbb jelenetet külön vették fel.

ez is érdekelhet

A kilencvenes évek legjobb elfelejtett filmjei – 1. rész

Hal Hartley édes-bús melodrámájától kezdve Kathryn Bigelow egyik legjobb alkotásán át Reese Witherspoon és Thandie Newton első filmjéig nagyon megéri leporolni ezeket a kis remekeket.

Tovább

Emma (1996) – Ewan McGregor

A Trainspottinggal ismertté vált skót színész nem bánta meg a Star Wars: Baljós árnyakat, viszont undorral tekint vissza a Jane Austen klasszikus regénye alapján készült Emmára. Arra kérdésre, hogy melyik filmjét tartja legrosszabbnak, McGregor ezt nevezte meg egy interjúban, és így indokolta:

“Azért döntöttem úgy, hogy szerepelek ebben a filmben, mert úgy éreztem, valami mást kell csinálnom, mint a Trainspotting. Rossz döntés volt. Az Emma jó film, csak én nem vagyok jó benne. Ezen az sem segít, hogy a világ legbénább parókáját viselem.”

Ám hozzátette, hogy azt megtanulta az esetből, hogy miként válogassa meg a szerepeit. 

Az ördög maga (1997) – Brad Pitt

Megint egy csábító sztárparádé, hiszen Pitt Harrison Forddal játszik együtt ebben a filmben, aminek viszont minden pillanata problémás volt. Úgy kapott zöld utat, hogy semmifajta koncepciója nem volt.

“Nem volt forgatókönyv. Illetve volt egy nagyszerű forgatókönyv, de azt különböző okokból eldobták – mesélte Pitt. – Több mindent is közben kellett kitalálni. Ez volt a legfelelőtlenebb filmforgatás, ha lehet egyáltalán annak nevezni, amit valaha láttam. Nem hittem el, ami történik.”

Egy ponton a színésznek annyira elege lett, hogy azt kérte, hadd szálljon ki a produkcióból, ám a stúdió több millió dolláros kártérítést követelt, így végül maradt.

Boogie Nights (1997) – Mark Wahlberg

A mélyen vallásos színész több korai filmjére is aggodalommal tekint vissza, de ezek közül első helyen van a Boogie Nights. Bár a pornóipart bemutató film remek kritikákat kapott és kultikus státuszba emelkedett a közönség körében, Wahlberg mégsem büszke rá. Először 2017-ben, egy vallási találkozón beszélt erről a színész, és megjegyezte:

“Mindig abban reménykedtem, hogy Isten filmrajongó és megbocsátó, mivel a múltamban több rossz döntést is hoztam. A Boogie Nights ott van a lista élén.”

Ezt a kijelentést később a médiában is megmagyarázta, mégpedig azzal, hogy ezt a szerepet valószínűleg nem érti meg az Úr, annak felnőtt konnotációja miatt.

ez is érdekelhet

A kilencvenes évek legjobb elfelejtett filmjei – 2. rész

Összeállításunk második részében megmutatjuk, hogy Hal Hartley édes-bús melodrámája, Kathryn Bigelow egyik legjobb alkotása, illetve Reese Witherspoon és Thandie Newton első filmje után a kilencvenes évek középéről és végéről is találunk méltatlanul feledésbe merült kis remekeket. Például Denzel Washington film noirját, John Cusack fekete komédiáját vagy a Wachowski testvérek bemutatkozó nagyjátékfilmjét.

Tovább

Titanic (1997) – Kate Winslet

Ki gondolná, hogy James Cameron filmjének egyik sztárja nemcsak a szerepet, de az egész filmet megbánta? Pedig így van: Kate Winslet hallani sem akar a Titanic-ról. Míg a filmnek számtalan, szenvedélyes rajongója van, Winsletet kifejezetten kiakasztja, hogy az emberek a mai napig újra és újra megnézik. Nem azért, mert rossznak tartja, hanem a saját teljesítményével nincs megelégedve. A színésznő a Titanic 3D-s változatának bemutatóján, 2012-ben beszélt erről:

“Ez szörnyű. Borzasztóan öncélúan hangzik, de a színészek általában nagyon kritikusak magukkal.  Nehezemre esik bármelyik alakításomat megnézni, de a Titanic-ról konkrétan azt gondolom: Édes Istenem, ezt is újra kellett volna venni, meg ezt is.”

Winslet képtelen végigülni a filmet, mivel minden jelenetnél eszébe jut, hogy csinálhatta volna jobban. 

(via Looper)