A 80-asok VHS-narrációi olyanok, mint a rendőrségi gázgránát: bármennyire lejárt szavatosságúak is, manapság is képesek könnyekre fakasztani az embert. Lássunk néhány „szinkronbravúrt”, mely a videómegosztók jóvoltából megmaradt az örökkévalóságnak!
Hegylakó
A narrátor már a kórházi jelenetért Arany Varrógép-életműdíjat érdemelne a Skynettől az emberi emóciók tolmácsolása elleni harc elismeréseként, de az igazán releváns szkeccs az 5. perctől kezdődik.
Tudniillik emberünk is ódzkodik a hanyatló nyugat ünnepeinek propagálásától,
így amikor az IFA-homlokú dzsigoló, Kurgan „Happy Halloween!”-nel köszönti az apácákat, ő a frappáns „jól mulatunk, hölgyeim?” fordulattal él. Majd a „gyenge vagy, Felvidéki” kijelentéssel rávilágít azon súlyos történelmi igazságtalanságra, hogy anno Skóciát is elcsatolták Magyarországtól.
A nindzsa bosszúja
A 80-asokban, amikor a magyar munkásosztály idegennyelv-tudása kimerült a nu págágyi és a tovaris ucsityelnyica kifejezésekben, a sufnituning VHS-forgalmazók jobb híján horgászbotra tűzött Milka csokival gyűjtötték be a der-die-das-ban otthonosan mozgó narrátorokat. Valahogy így akadt a horogra özvegy Pukánszki Rezsőné egykori idegenvezető is, akinek nyugdíjkiegészítésként pont kapóra jött A nindzsa bosszújának narrálása. Csakhogy Mici nénit unokája nem világosította fel arról, hogy a fekete kezeslábasban ugrándozó férfiak magyar nyelv szerinti megnevezése ninDZSa, így a mozi kulcsmondata a következőképp hangzott el:
Csak egy ninnya képes megállítani egy ninnyát!
Star Wars VI. rész - A Jedi visszatér
A 80-as évek narrátoraival kapcsolatban visszatérő kritika, hogy nem azonosulnak a karakterekkel, ezúttal azonban a hangzsonglőr kiválóan elkapta a figurát:
hajszálpontosan annyi érzelmet közvetít dunsztosüveg-orgánumával, mint C-3PO az arcával.
A droid és (kapu)őrszem beszélgetéséből ugyanakkor egyértelműen kiderül, hogy a tatuini nyelvjárást a Felső-Tiszavidéken sajátította el, miután a nyelvtanár kiszabadította a cefreszellemet a Traubi-szódás palackból. Talán Jabba nevének kezdőbetűje is ekkor konvertálódott LY-ná.
Acéllövedék
Az Angyalbőrben debütálása idején sokaknak fogalmuk sem volt, hogy Usztics Mátyás Karádi őrmesterét pár évvel korábban már legyártotta Stanley Kubrick, csak éppen a prototípus egy hangyányit morózusabban kommunikált az olajbogyókkal.
A narrátor azonban olyannyira megszelídíti Hartman kiképzőtisztet, hogy hajszál híján bociszemű Disney-őzikék sereglenek köré.
Azért „a fejedet a lábaid köré csavarom” mellé elfért volna még egy „hátrakötöm a sarkadat” és egy „olyan barackot kapsz a fejedre, hogy megemlegeted” is.
Az utolsó amerikai zsoldos
Ha a szóban forgó cím ismeretlenül csengene, annak meglehetősen prózai oka van. Mégpedig, hogy egy TY-kategóriás Rambo 2-kópiáról van szó, és mint ilyen, rendelkezik egy fontos védjeggyel: lőnek benne. Azonban senki nem értesítette a narrátort, hogy
bőven elegendő a harci jelenetek alatt ordítania, akkor is csak abban az esetben, ha a jelenet megkívánja.
A szinkronrendezői mulasztás nem maradt következmények nélkül: művészünk – tökmindegy, hogy a karakterek indulatosak vagy épp romantikus beszélgetést folytatnak - úgy üvölti végig a filmet, mint egy kancellári ambíciókat dédelgető bukott festőművész. Az illető személyazonosságának felkutatása sajnos szinte lehetetlen küldetés, bármennyi pénzt megadnánk, ha viszonthallhatnánk őt egy pánsípos relaxációs lemezen.
