Még a Star Wars is az ő filmje alapján készült

1910. március 23-án született a legismertebb japán rendező, Kuroszava Akira, akinek számos munkája volt jelentős hatással a nyugati filmművészetre. Alább összeválogattuk azt a hét alkotást, amelyekre a mester a leginkább hatott. Vannak szabályos remake-ek és nem túl elegáns lopások is.

A hét mesterlövész (1960)

John Sturges klasszikus, Yul Brynner, Eli Wallach, Steve McQueen, Charles Bronson és James Coburn főszereplésével forgatott westernje volt az első alkalom, amikor Hollywood lecsapott egy Kuroszava-műre. Az eredeti alkotás A hét szamuráj című 1954-es szamurájfilm, melynek cselekményét (szegény parasztok hét harcoshoz fordulnak, hogy védjék meg őket a terményüket folyamatosan fosztogató banditáktól) Sturges teljesen lekövette, csak a végkifejletet változtatta meg, és persze a filozofikus mélység is eltűnt.

Forrás: Mirax / Intervideo

 

Az amerikai rendező filmje így is a western egyik kulcsműve lett, amit eleinte ugyan lehúztak a kritikusok, később azonban számtalan folytatást ért meg (sőt, remake is készült belőle), egyik legnagyobb rajongója pedig maga Kuroszava volt, aki állítólag elismerése jeleként egy szamurájkardot küldött az amerikai rendezőnek. Mindez valószínűleg csak városi legenda, de a dicsérő szavakról több forrás is beszámol (annak ellenére, hogy A hét mesterlövész stáblistáján sem a japán alkotó, sem forgatókönyvíró-társai nevét nem tüntették fel).

Egy maréknyi dollárért (1964)

A spagettiwestern műfajteremtő alkotása és Kuroszava kapcsolata már nem volt ekkora happy end. A japán rendező talán eddigre elégelte meg, hogy nyugati kollégái forrásmegjelölés nélkül nyúlják az ötleteit, mindenesetre ő és forgatókönyvíró-társa, Ryûzô Kikushima beperelte a Sergio Leone-film készítőit, amelynek eredményeként az Egy maréknyi dollárért egyrészt csak három évvel később, 1967-ben jutott el az amerikai mozikba, másrészt a japán alkotók 15 százalékos részesedést kaptak a western bevételéből.

Forrás: Etalon Film / Warner Home Video

 

Az igazsághoz egyébként hozzátartozik, hogy az alapul szolgáló Kuroszava-mű, az 1961-es A testőr (Yôjinbô, nyugati átírással Yojimbo) Dashiell Hammett amerikai noirszerző Véres aratás című 1929-es regényének az adaptációja, és a jogi vita során Leone is ezzel védekezett – de valljuk be, ez elég ócska kifogás, miután kicsit gyanús, hogy bár a könyv már évtizedekkel korábban megjelent, pont pár évvel A testőr után jött ki az olasz verzió (több tanú is arról számolt be, hogy Leone a japán film olaszországi premierje után kezdett el azon gondolkodni, hogyan lehetne átültetni a sztorit vadnyugati közegbe), ráadásul a westernnek nemcsak az egyszerre két oldalt szolgáló ügyeskedő központi karakterről szóló cselekményén, hanem a látványvilágán is tetten érhető Kuroszava hatása.

Az erőszak (1964)

A film világában már a negyvenes évek elejétől kezdve próbálkozó Kuroszava számára a nagy áttörést az 1950-es A vihar kapujában (Rashômon) hozta meg, amiért nemcsak tiszteletbeli Oscar-díjat kapott, de elhozta a velencei Arany Oroszlánt is. Az Akutagava Rjúnoszuke elbeszélései alapján készült műből már 1960-ban és 1961-ben is kijött egy-egy remake, de azok csak tévéfilmek voltak (a ’60-asat egyébként Sidney Lumet rendezte), és nem tettek szert különösebb ismertségre. 1964-ben azonban, ugyanabban az évben,

amikor az európai mozik bemutatták az Egy maréknyi dollárért, egy másik western is készült egy Kuroszava-műből:

ez volt a Martin Ritt által jegyzett, Paul Newman, Edward G. Robinson és William Shatner főszereplésével rendezett Az erőszak. Habár itt nem egy szamuráj meggyilkolásáról és felesége megerőszakolásáról szól a történet, hanem egy mexikói bandita hasonló gaztetteiről, a lényeg ugyanaz maradt: a bűncselekményt mind a négy szemtanú másképp idézi fel, amitől az igazság viszonylagossá válik. Az erőszak alkotói ennek megfelelően annak rendje és módja szerint fel is tüntették a stáblistán Akutagava mellett Kuroszava nevét is.

Forrás: Örökmozgó / Duna Televízió

 

Star Wars: Egy új remény (1977)

Az első Csillagok háborúja-mozi megírásakor George Lucasra saját bevallása szerint is nagy hatással voltak a japán szamurájfilmek, közülük is elsősorban Kuroszava Rejtett erőd című 1958-as kalandfilmje, amelyben a XVI. századi Japánban egy híveivel inkognitóban utazó hercegnő csak úgy juthat át az aranyával a határon, ha külső segítséget kér. Már ennyiből is rá lehet ismerni a két cselekmény hasonlóságára, de a két mókás robot, C3PO és R2D2 is egyértelműen az eredeti film két komikusan megírt figurájának (két ügyeskedő parasztnak) a hatását mutatja.

Forrás: MTVA / InterCom

 

Afféle hommage-ként Lucas az egyik jelenetbe bele is írta a „rejtett erőd” szót, amikor Motti admirális a lázadók rejtekhelyét akarja megnevezni (de csak odáig jut, hogy „hidden fort…”, mielőtt Darth Vader elkezdi fojtogatni). Egyes források szerint az Egy új remény forgatókönyvének első vázlata még egy az egyben olyan volt, mint a szamurájfilm űrverziója, de később az alkotó azért sokat finomított rajta, így a Csillagok háborúját a közvélekedés nem tekinti remake-nek. Annyi azonban bizonyos, hogy George Lucas is sokat merített Kuroszavától (a cselekményelemek mellett például a jeleneteket összekötő áttűnéseket is).


Az utolsó emberig (1996)

A kilencvenes évekre Hollywood már megtanulta, hogy nyugodt lélekkel készíthetnek bevallottan is remake-et bármiből, hiszen a nagyközönség jó eséllyel úgysem hallott az eredetiről (főleg ha egy japán filmről van szó), így az Egy maréknyi dollárért című westerntől eltérően Walter Hill Bruce Willis főszereplésével forgatott akció-/gengszterfilmjének stáblistájára gond nélkül kiírták Kuroszava és A testőr másik forgatókönyvírója, Ryûzô Kikushima nevét, tehát hivatalos remake-ről van szó. A stúdió, a New Line Cinema amúgy először a Mad Max-filmek nyomvonalán haladó posztapokaliptikus sci-fi verziót akart rendelni Hilltől, de az alkotó ragaszkodott az 1929-es gazdasági világválság sújtotta Texashoz, illetve az ír és az olasz maffia között libikókázó bérgyilkoshoz. Walter Hill egyébként úgy tekintett saját művére mint A testőr szabad feldolgozására, hiszen saját bevallása szerint

hiábavaló próbálkozás lenne remake-et készíteni ebből a remekműből.

Forrás: Etalon Film / Flamex

 

Egy bogár élete (1998)

Kuroszava Akira műveinek legbájosabb megidézését a Pixar egyik korai animációs filmjében láthatjuk. Habár a filmet író és rendező John Lasseter és Andrew Stanton saját bevallásuk szerint az Egy bogár élete ötletét Aiszóposz A hangya és a tücsök című állatmeséjéből vették, csak megcsavarták azzal, hogy mi lenne, ha a tücsök nem kérne a hangyától, hanem követelne, a terményüket lerabló sáskák és az ellenük külső segítségként harcos bogarakat (pontosabban harcos bogaraknak álcázott cirkuszi artistákat) toborzó hangyák sztorijában nem nehéz felfedezni A hét szamuráj szüzséjét (itt van egy kis fordítási/entomológiai fogalomzavar, az ógörög állatmese ugyanis nálunk tücsökkel terjedt el, az animációs film eredeti szövegében viszont szöcskék, a magyarban pedig sáskák szerepelnek).

Forrás: Mirax / InterCom

 

A Pixar-filmek mindig is tele voltak popkulturális és ezen belül filmes utalásokkal, így minden bizonnyal itt is inkább a felnőtt nézőknek szánt kikacsintásról van szó, mint Kuroszava művének cinikus kizsákmányolásáról. A végeredmény pedig olyan kedves, hogy valószínűleg még a mester sem bánta volna, ám sajnos

bő két hónappal az amerikai premier előtt, 1998. szeptember 6-án, 88 éves korában meghalt.

Biutiful (2010)

A mexikói művészfilmes, Alejandro González Iñárritu (Korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel, Birdman, A visszatérő) Javier Bardem főszereplésével forgatott alkotását Kuroszava Élni (Ikiru) című 1952-es műve inspirálta, ami a japán mester korábban említett látványos és mozgalmas munkáitól eltérően egy humanista tanmese a halál elfogadásáról. Főhőse, egy jelentéktelen hivatalnok megtudja, hogy gyomorrákja van, így napjai meg vannak számlálva, ezért elhatározza, hogy elvesztegetett évei után a hátralévő időben valóban élni fog – majd rájön, hogy igazán élni annyi, mint létrehozni, teremteni valamit.

Forrás: Etalon Film / Szuez Film

 

Ehhez hasonlóan a Biutiful Uxbalja, ez a kisstílű barcelonai bűnöző is próbál valami értelmet adni az életének (sikerrel), miután szembesül vele, hogy súlyos prosztatarákja miatt már csak pár hete van hátra. Amikor a világ filmkritikusainak feltűnt, mennyire emlékeztet a mű több motívuma Kuroszava alkotására, Iñárritu maga sem tagadta, milyen meghatározó hatással volt rá az Élni, amit 19 éves korában, egy retrospektív keretében látott először. A rendező itt gyönyörűen végig is elemzi a filmet, amit egyébként igen frappánsan egy tekercs szusihoz hasonlít:

„kicsinek és egyszerűnek tűnik, de valójában rendkívüli műgonddal van megformálva. És amikor megkóstolod, leesik az állad!”


Felhasznált irodalom: IMDb, Wikipédia, Dívány / Kultbait, akirakurosawa.info

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu