Robin Hood, a fuszeklik fejedelme (1993)

A legendás Robin Hoodra gyanúsan hasonlító Robin, a Lakli tömlöcbe kerül a keresztes háborúba mentében,

és mire kiszabadul, családját és vagyonát is elveszíti.

A gyönyörű szűz, Marian iránti szerelme viszont új hitet ad neki a főúri túlkapások elleni harcban: maga köré gyűjti hát a Sherwoodi erdőbe hűséges csirkefogó társait, és örömmel tör borsot a trónkövetelő János herceg orra alá. Amikor pedig elrabolják a szerelmét, a szimpatikus szélhámos komolytalanul ugyan, de visszavág.

A paródiafilmek nagymestere, a 97 évesen (!) még mindig aktív Mel Brooks ebben a filmjében speciálisan a pár évvel azelőtt bemutatott Robin Hood, a tolvajok fejedelmét parodizálja – de persze nem szolgai travesztiát készített, hanem úgy általában is kifordította a Robin Hood-legenda jól ismert elemeit.

Egyik kedvenc poénunk a filmből a mint gonosz karakterhez, János herceghez társított anyajegy, ami minden jelenetben a figura arcának más és más részén helyezkedik el, majd amikor ezt valaki szóvá teszi, rémülten az arcához kap, hogy

„nekem anyajegyem van?”

Brooksnak egyébként annyira zseniális az összes paródiája, hogy bármelyiket beválogathattuk volna a listánkba az Űrgolyhóktól és a Fényes nyergektől kezdve a Magasfrászon, illetve Az ifjú Frankensteinen át a Drakula halott és élveziig.

Még több Mel Brooks

A 96 éves Mel Brooks összes filmje a legrosszabbtól a legjobbig

Űrgolyhók, Fényes nyergek, Producerek, Az ifjú Frankenstein - megannyi klasszikus komédia és paródia, de melyik a legviccesebb?

Tovább

Horrorra akadva (2000)

A rendkívül kiterjedt Wayans család (egyebek közt ebben a cikkünkben listáztuk a család összes híres tagját) nem kevéssel járult már hozzá a komikus filmek és sorozatok kánonjához, határozottan változó minőségben. Az összesen öt részből álló Horrorra akadva-franchise darabjai is egyértelmű csökkenő színvonalat mutatnak, de az első két film még elég jól működött – ha rosszindulatúak akarunk lenni, akkor elsősorban nem az alkotók kiemelkedő teljesítménye, hanem amiatt, hogy

remekül éreztek rá a korszellemre, és első horrorparódiáik pont a legjobbkor érkeztek.

Hiszen a Horrorra akadva-filmek Mel Brooks egyszerre rafinált és kacagtató paródiáitól eltérően meglehetősen primitív travesztiák: azaz fogják a célpontul választott alkotás egyes elemeit, és pontosan azokból csinálnak viccet, ahelyett, hogy kicsit kifinomultabban egy egész műfajt vagy alműfajt pellengéreznének ki. Ettől még persze nagyon viccesek, hiszen van bennük jó pár találó poén. Az első rész egyértelműen az akkoriban taroló tinihorrorokra van kihegyezve, azokon belül is elsősorban a pár évvel korábban bemutatott Sikoly és Tudom, mit tettél tavaly nyáron címűekre, míg a második film a kísértetkastély szubzsánerét pécézte ki, elég átlátszó módon a szintén akkoriban bemutatott Az átok című művet használva sorvezetőként.

Nagy durranás (1991)

Topper Harley, a fiatal, kezelhetetlen repülőpilóta (Charlie Sheen) egy év kihagyás után feladja önként vállalt remeteéletét, és visszatér a támaszpontjára, hogy részt vegyen a szupertitkos Alvó Menyét akcióban. Igazi Rambóként csap bele a lecsóba, és miközben újra elcsábítja ugyan a gyönyörű Ramadát (Valeria Golino),

A Nagy durranást annak a Jim Abrahamsnek köszönhetjük, akitől az Airplane! (ami csak azért nem került fel erre a listánkra, mert egy másik paródiaválogatásunkban már szerepelt), a Top Secret vagy a Maffia! című nem kevésbé vicces paródiákat is kaptuk, és nemcsak Charlie Sheen komédiázik benne fényesen, de a Robin Hood, a fuszeklik fejedelmének címszerepét alakító Cary Elwes is, akinek a jelek szerint nagyon jól áll a paródia műfaja (lásd még: A herceg menyasszonya, Elátkozott Ella). S ahogy az a fenti leírásból is látszik, a film elsősorban a Top Gunt parodizálja, míg a második részben, a Nagy durranás 2. – A második pukkban az alkotók a Rambo-mozikra mentek rá.

Ez is érdekelhet

10 paródiafilm, amik sokkal jobbak, mint maga a zsáner, amit kiröhögtek!

Gyalog galopp, Csupasz pisztoly, Airplane!, Fényes nyergek – örök klasszikusok, amiket nem lehet elégszer újranézni!

Tovább

KicsiKÉM – Austin Powers 2. (1999)

A Mike Myers komikus által teremtett Austin Powers-univerzum az egyik legjobb dolog volt, ami a vígjátékok világában a kilencvenes években történt. S a James Bond-kémfilmek paródiájaként hiába adja magát annyira a nőfaló angol ügynök sztorija, aki egy macskabolond főgonosztól kell, hogy megmentse a világot, az Austin Powers-trilógia több okból is nagyon szellemes volt. Nagyon jól működött benne például Myers kettős szerepben, aki egyszerre formálta meg a címszerepet és Powers ősellenségét, Doktor Genyát. Kifejezetten jól használták ezenkívül a fizikai humort, és legyenek bármennyire alpáriak, a filmek szexuális utalásai is zseniálisak voltak.

A trilógia harmadik része ugyan sajna már kissé felejthetőre sikerült, de az első filmben bevezetett karaktert az alkotók a KicsiKÉM – Austin Powers 2.-ben

járatták igazán a csúcsra

(nem véletlenül hozta ez a legtöbbet a mozikasszáknál: 312 millió dollárt világszerte), és ezzel a résszel vált a figura igazi popkulturális ikonná. Nagyot ütött az itt bevezetett Dagi Dög alakja is (Myers harmadik szerepe Genya és Powers mellett), de a rajongók leginkább Kicsi Ént szerették meg, olyannyira, hogy a ’Mini-Me’ kifejezés azóta köznevesült. Sok nézőnek talált be ezenkívül a hatvanas évek korábbinál is sikeresebb megidézése és összeütköztetése a modern időkkel, ahogy a Boogie Nightsszal befutott Heather Graham megjelenése is felejthetetlen volt.

Vaskabátok (2007)

Az Edgar Wright – Simon Pegg – Nick Frost triónak is számos térdcsapkodós pillanatot köszönhetünk: az író-rendező, a forgatókönyvíró-színész és a színész az ún. Cornetto-trilógiában csillogtatta meg parodizáló képességeit. A Haláli hullák hajnala című bemutatkozó darab (ami szintén bekerült ebbe a válogatásunkba) szabályos romkomként kezdődik, majd egy váratlanul kitörő zombiapokalipszist követően a legjobb zombifilmes paródiába csap át, a harmadik darab, a Világvége pedig az alieninváziós világvégefilmeket karikírozta.

Listánkra azonban a középső opust választottuk, a rendőrös buddy movie-kat viccesen kifordító Vaskabátokat,

A sztori szerint Nicholas Angel „szuperrendőr” (Pegg) ténykedése egyre kínosabb a testület számára, ezért felettesei Londonból áthelyezik egy isten háta mögötti helyre: Angel nehezen találja a helyét az álmos kis településen, ahol ráadásul egy teszetosza akciófilm-rajongó, Danny (Frost) lesz az új társa. Csakhamar azonban borzalmas és rendkívül gyanús balesetek sora kezdi borzolni a kedélyeket az idilli Sandfordban, így a két zsaru végre bedobhatja magát egy igazi bűnügyben – ami az alkotók számára kiváló lehetőséget biztosít a zsarufilmek és buddy movie-k mellett a kisvárosi közegben játszódó krimik és az összeesküvős thrillerek közhelyeinek kifigurázására is.

Trópusi vihar (2008)

Amikor egy nagy költségvetésű vietnámiháborús-film forgatása annyira elszabadul, hogy a stúdió inkább kihátrál a produkció mögül, a látnoki (és elképesztően frusztrált) rendező úgy dönt, ennek ellenére is folytatja a munkát a sztárjaival. A délkelet-ázsiai dzsungel közepébe vezetett feltörekvő ifjú reménység, a method acting neves híve, a rapperből színésszé avanzsáló sztár, a drámai szereppel próbálkozó komikus és az évtizedek után is a nagy áttörésre váró veterán azonban váratlanul igazi rosszfiúkkal találja szembe magát. Vajon mit tesznek ott, ahol a színészi tehetség már nem elég? A válasz zseniálisabbnál zseniálisabb poénok formájában érkezik.

Ben Stiller rendezése nem véletlenül állandó szereplője különféle best of-összeállításainknak a legviccesebb cameóktól és a legjobb magyar szinkronoktól kezdve a legjobb fiktív filmek-a-filmbenen át a filmtörténet legnagyobb bunkóiig – a Trópusi viharban tényleg nagyon sok minden van, amin szakadni lehet a röhögéstől. A mű legnagyobb találata, hogy nemcsak egy műfajt vagy egy csokornyi hasonló filmet (nevezetesen A szakaszt és társait) parodizál(ja),

hanem egész Hollywood elé tart görbe tükröt, ennek köszönhetően pedig kiváló szatíraként is működik.

Még több Trópusi vihar

Színészek, akik csak pár percet szerepeltek, mégis maradandót alkottak

Van, akit annak ellenére főszereplőként jegyeztünk meg, hogy alig tűnt fel egy franchise filmjeiben, de olyan is, aki Oscart érdemelt nyúlfarknyi megjelenésével.

Tovább

Trancsírák (2010)

Ez a kevésbé ismert, ám nem kevésbé zseniális kanadai horrorparódia a zsánernek azt a jól ismert, bevett fogását forgatja ki, miszerint főiskolások kis csoportja egy világtól elzárt helyen a belterjes és elfajzott helyiek áldozatává válik. A Trancsírákban az a csavar, hogy a két főhős, Tucker és Dale gyanúsak ugyan, de a látszat ellenére értelmesek és jóindulatúak, akik csak most vásárolt tóparti, erdei kunyhójukban akarnak eltölteni egy kis időt – ezzel szemben

itt az egyetemisták azok, akik teljesen abnormálisak,

s miután a két jó barát megmenti az egyiküket, a fiatalok azt hiszik, pont, hogy elrabolták a lányt, mentőakciójuk során pedig tovább fokozódik a paranoiájuk, hiszen miközben Tuckerék kénytelenek végignézni, hogy a szerencsétlen főiskolások különféle horrorisztikus balesetek áldozatává válnak, azok meg vannak róla győződve, hogy a főhősök gyilkolásszák őket. Ezzel a ragyogó ötlettel a Trancsírák olyan kiválóan él, hogy tényleg fetrengeni lehet rajta a röhögéstől.

Deadpool (2016)

Amikor a világ már épp elkezdett megfeledkezni róla, hogy Ryan Reynolds milyen vicces fickó, megkapta az egy gonosz orvosi kísérlet következtében eltorzult arcú exkommandós zsoldos szerepét, így végre méltó kulisszák között komédiázhatott, hiszen ezzel egy népszerű Marvel-karakter bőrébe bújt, aki ráadásul nem a szokásos szuperhősök táborát gyarapítja, hanem mocskos szájú és bizarr humorú. A Deadpool (és nem kevésbé jól sikerült folytatása) legizgalmasabb vonása, hogy úgy csinál viccet a ma már szinte a teljes filmvilágot uraló szuperhősfilmekből és képregény-adaptációkból, hogy közben maga is megmarad annak, így amellett, hogy durva poénjaival

rendkívül jól működő akcióvígjáték, duplafenekű, „egyszerre kint és bent is egeret fogó” paródia.

Hétköznapi vámpírok (2014)

Ez az új-zélandi áldokumentumfilm három vámpír hétköznapjait követi, akik lakótársakként próbálnak önmaguk, azaz vérszívók maradni a modern időkben. Viago, Deacon és Vladislav fizetik az albérletet, házimunkát végeznek, szórakozóhelyekre próbálják meghívatni magukat, azaz olyanok, mint bárki más – kivéve, hogy halhatatlanok, és emberi véren élnek. Némi gondot okoz azonban, amikor csatlakozik hozzájuk egy ősöreg, 8 ezer éves vámpír, aki vámpírt csinál egy huszonéves hipszterből, akinek hamarosan feltűnik – még – halandó cimborája is. Jemaine Clement és Taika Waititi alkotása olyan nagy siker volt, hogy készült hozzá egy még mindig futó (nálunk az HBO Maxon látható) sorozatverzió, majd egy spinoff is, s habár a film nálunk nem olyan népszerű, mint világszerte, szerintünk méltatlanul,

A sorozatverziót is imádjuk

A világ egyik legviccesebb filmje után megcsinálták a világ egyik legviccesebb sorozatát

Mit érdemes streamelni koronavírus idején? A port.hu mai ajánlata a Hétköznapi vámpírok című elképesztően vicces sitcom, ami a Taika Waititi (Vademberek hajszája, Thor: Ragnarök, Jojo nyuszi) – Jemaine Clement alkotópárosnak köszönhetően nem csak a vámpírmitológia szerelmeseinek fog betalálni.

Tovább

Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés (1999)

Az egykori sikeres sci-fi tévésorozat, a Galaxy Quest hősei két évtized elteltével is népszerűek. A színészek azonban már unják a közönségtalálkozókat, alig várják, hogy ledarálják a megszokott szöveget, dedikálják fiatalkori képeiket és felmarkolják a gázsit. Ám ezúttal különleges dolog történik. A jelmezes rajongók közt van néhány fura figura. Űrlényeknek öltöztek, és Taggart kapitány segítségét kérik, hogy mentse meg őket a gonosz Sarristól.

A csapat pedig hamarosan egy váratlan fordulattal a csillagok között találja magát.

A Galaxy Quest egy önreflektív csavarral egyszerre parodizálja a Star Treket és űz gúnyt a kiégett sorozatsztárokból (miközben persze empátiát is ébreszt irántuk) – és egyértelműen kimagasló szereposztása a legnagyobb erőssége. Dean Parisot rendezése nemcsak az általában főleg gagyiban utazó Tim Allen legjobb munkája, de egyik kedvenc színészünk, a néhai Alan Rickman is hatalmasat játszik benne, s hasonlóan kiváló a komfortzónájából alaposan kiszakadó Sigourney Weaver is; Sam Rockwell, Tony Shalhoub, Justin Long és Rainn Wilson alakítása pedig már csak hab a tortán.

(via ScreenRant, Movieweb)