Paraziták a Paradicsomban – A totális káosz is lehet szórakoztató

  • Vízer Balázs

Mert kár tagadni, a film elmerül a saját maga teremtette káoszban, magával rántva összes, amúgy sem százas szereplőjét, majd kiröhögi őket és önmagát, és egy ponton túl kár keresni mindenféle logikát. Kérdés, hogy ez jó-e vagy sem!

Annak idején egy, a Béketárgyalás, avagy az évszázad csütörtökig tart című tévéfilmben láttam először Marozsán Erikát, és azóta nekem mindent el lehet adni, amiben ő benne van. Filmet, sorozatot, zenét, pedig nem is szeretem az Erika nevet. Nagyjából hasonló a helyzet Pető Katával, akit egy sor rövidfilmben fedeztem fel, és aki valamiért nem futott be annyira, mint amennyit a tehetsége eleve garantált volna. Szóval elég pozitívan álltam a filmhez, amiben a mindig zseniális Rába Roland és a hasonlóan jó Kovács Krisztián is játszik. Pedig sejtettem, hogy nem lesz jó: a végigvonaglott, végigszenvedett előzetes, amiből semmiféle a történetet nem lehetett kihámozni, semmi jót nem ígért.

A kortárs drámaíró, Marius von Mayenburg műve alapján készült Paraziták a Paradicsomban valahol az olasz tengerparton játszódik, ahol valahogy mégis mindenki magyar. Magyar gengszterek korzóznak itt, magyarul énekelnek, szolgálnak ki, buliznak és szenvednek. Főleg az utóbbit, és főleg Marozsán Erika, akinek elviselhetetlen tolókocsis férjét kell ellátnia és kiszolgálnia, szórakoztatnia, illetve elviselnie. Nem tudjuk kik ők, hogy kerülnek a tengerpart luxuslakásba, mit csinálnak, miből élnek, csak úgy vannak. Aztán megjelenik Marozsán terhes, „ideggyenge” húga, nyilván a Pető Kata, aki otthagyta férjét vagy az ott, mert mindketten borzalmas emberek, de tényleg. és itt nincsen vége, mert beállít Rába Roland is, aki amúgy valami bandafőnök csicskája vagy haverja, nem derül ki egyértelműen, legalábbis nekem. Merthogy miatta került kerekesszékbe a megkeseredett férj, és Rába vezekelni akar: főz, mos, és mindenféle mást is csinál, amivel, direkt vagy sem, de lassan kitúrja a feleséget a posztjáról.

Ekkorra már mindenki megőrül, és alig lehet követni a történteket, főleg miután az addig terhes Pető Kata hirtelen már nem az – a filmbeli neveket direkt nem használom, mert mintha csak a néző idegesítésére találták volna ki őket. És a fentiek alapján azt hihetnéd, kedves olvasó, hogy egy izzadtságszagú drámát néztem meg, pedig nem. Vagyis azt hiszem, nem. Azt hiszem egy groteszk komédiát láttam, bár nem tenném rá a lakást, amin meglehetősen jól szórakoztam. Mert volt egy pont, ahol elengedtem, hogy hol a logika és mi a következő lépés, és csak néztem, hogy ezek a tényleg fantasztikus színészek mit hoznak ki abból a kaotikus rendből, amibe Kasvinszki Attila (Káosz 2005) rendező belemártotta őket. És azt hiszem egy ponton maga Kasvinszki is elengedte az egészet, hogy ő nem fog a néző helyett izgulni, lesz, ami lesz, ő és a stáb jól fogják magukat érezni, és különben is, a groteszk az új menő.

Paraziták a Paradicsomban olyan, mint egy Ionescu darab LSD-n és speeden EGYSZERRE. Ez a sokszor hisztérikus káosz pedig sokszor lenyűgöző, különösen azt látva, hogy itt mindenki profi, és nem csak a színészek, hanem Győri Márk  operatőr, az, aki a zenékre, a helyszínekre és minden egyébre figyelt. Merthogy a film jól mutat, jól is hangzik, megkockáztatom, hogy helyenként kifejezetten frappánsak a párbeszédek, csak kell hozzá egy attitűd, amiben esetleges őrület megbocsátható, ahol nem számít, hogy gyakorlatilag minden szereplő visszataszító vagy legalábbis úgy viselkedik. A kivétel egyedül Marozsán Erika karaktere, ő nem őrül meg, csak végigszenvedi az egészet, időnként valamiért tüllszoknyát és/vagy sárga térdzoknit hordva.

És azt sem árt elfogadnunk, hogy az egésznek az égvilágon semmi értelme, csak egy hülye hallucináció az egész, beleértve azt amúgy profin megcsinált a leszbikus szoftpornó jelenetet, amit egyik hősünk víziónál magának – mielőtt valaki ráizgulna a dologra, nem Marozsán és Pető között zajlik az élet. Szóval nincs mese, erre a filmre rá kell hangolódni, másként nem megy.

Értékelés: 5/10