Pótvizsga címmel indult el idén itt a PORT.hun egy izgalmas cikksorozat, amelyben szerkesztőségünk tagjai hétről hétre bevallják: éveken keresztül úgy írtak cikkeket, hogy valójában nem is láttak egy-egy körbeajnározott kultfilmet. Nálam A remény rabjai, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a David Lynch-féle Dűne, a Fegyvernepper, Az ördög ügyvédje, a Csapd le csacsi!, A nagy Lebowski, a Szép lányok, ne sírjatok!, a Szamárköhögés,  az Egészséges erotika és a Beetlejuice - Kísértethistória után Steven Spielberg 2002-es mesterműve, a Kapj el, ha tudsz! került sorra, amit mostanában már nemcsak a tévécsatornákon, de a streaming szolgáltatók kínálatában is el lehet csípni.

Amennyiben olvasóink rendszeresen figyelemmel követik a Pótvizsga rovatunkat, bizonyára tudják, mi következik most. Igen, a kedélyes múltidézés, amikor a nosztalgia húrjait megpendítve szemérmesen számot vetek arról, hogy anno miért nem láttam aktuális recenzióm tárgyát. A Kapj el, ha tudsz máig érthetetlen okokból maradt ki nálam, hiszen kölyökkorom óta megveszekedett Spielberg-rajongó voltam. 2002 szeptemberében jómagam is a moziban izgultam a saját kollégái elől menekülő időzsarut alakító Tom Cruise-ért a Különvéleményben, a hozzánk karácsony helyett csak 2003 februárjában eljutott Kapj el, ha tudsz viszont valószínűleg az egyetemi vizsgaidőszak legvégére eshetett, így Spielberg „Menekülés-trilógiájának” középső darabját egészen mostanáig nem is láttam.

Nagy hiba volt kihagyni! Az életet nagy kanállal habzsoló, léha életű svindlert alakító Leonardo DiCaprio és a becsületes aktakukac FBI-ügynök Tom Hanks állam- és országhatárokon átívelő macska-egér játéka még közel 20 évvel a film premierje után is egy igen izgalmas és nagyon humoros krimi!

A Kapj el, ha tudsz igaz történeten alapul – igaz, Spielberg és a forgatókönyvíró Jeff Nathanson a nagyobb drámai hatás kedvéért több ponton is átírták a valóságot, sokkal izgalmasabban és meseszerűbben bemutatva a filmben a valós eseményeket (ezekről a változtatásokról ebben a cikkben írtunk bővebben). Frank William Abagnale Jr. valóban létezik: egy 73 éves amerikai biztonsági tanácsadó, aki a '60-as években, még fiatalkorúként, a 21. születésnapja előtt orvosnak, ügyvédnek és egy nagy légitársaság másodpilótájanak hazudva magát, briliáns csekkhamisítóként számos sokmillió dolláros szélhámosságot hajtott végre, amiből bőven jutott nőkre és mulatozásra.

Csakhogy a tevékenységére egy idő után felfigyelt az FBI csekkhamisítókra specializálódott részlege, ahol egy agyafúrt ügynök a kollégái lesajnáló pillantásaival mit sem törődve, pénzt és erőforrást nem kímélve presztízskérdést csinált abból, hogy elkapja Franket, és a törvény színe elé vigye.

Az ügynök (akit a filmben Carl Hanratty-nak hívnak, a valóságban viszont Joe Shea volt a neve) talpraesettségét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy az FBI utóbb valóban állást biztosított a nyomozóiroda kötelékében a fiatal csekkhamisító zseninek, hogy segítsen a többi svindler lebuktatásában. Elvégre régi igazság, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr.

De nemcsak a dramaturgia, a színészválasztás is telitalálat volt a film esetében. Leonardo DiCaprio a forgatáskor már 28 éves volt, mégis kiválóan el tudta játszani nemcsak a nőfaló, szélhámos bonvivánt, de a csúnya kötött pulcsit hordó, jóllakott napközis frizurás tinédzser diákot is. Az FBI ügynök szerepére pedig tökéletes választás volt az a Tom Hanks, aki egy egész karriert épített fel arra, hogy ő a szorgos és derék amerikai kisember, akiről készséggel elhisszük, hogy ha nem mindennapi akadályokat gördít elé az élet, akkor feltűri az ingujját, vesz egy nagy levegőt, és nem mindennapi tetteket visz véghez, pusztán abból a meggyőződésből, mert ezt követeli meg tőle a haza, a család vagy a saját lelkiismerete. A jól megírt forgatókönyv mellett épp ezért a két színész briliáns játéka, a vásznat (illetve a képernyőt) átható jelenléte az, ami miatt a néző nem igazán tudja eldönteni, melyiküknek is drukkol – így aztán mindkét szimpatikus karakternek szurkol.

No persze azért Spielberg sokat tesz azért, hogy a filmbéli, nagy lábon élő csirkefogó egy paraszthajszállal szimpatikusabb legyen a nyomában loholó, kicsit mafla, kicsit csóró, de nagyon elszánt FBI-ügynöknél, aki a hamisító totális ellentéte. Az igazi Frank Abagnale például nem hívogatta telefonon karácsonykor magányosan az üldözőjét, és az apját sem látogatta meg soha a szülei válása után. Az igazi Abagnale szerint viszont ez pont egy szép változtatás volt a valósághoz képest, mert a könnyen jött pénzek utáni nagy tivornyák végén azért sokszor gondolt arra, hogy inkább a szüleivel lenne, egy boldog családban.

Spielberg viszont direkt kidomborította Frank családi hátterét – alighanem amiatt, mert ő maga is elvált szülők sokszor költöző gyerekeként nőtt fel. Nála az ifjú csekkhamisító igazából csak egy vásott kölyök, aki azért követi el a csínyeit, mert megviselte a szülei válása. Végső soron a kis Frank az összecsalt dollármilliókat is azoktól a bankoktól szedte el afféle modern Robin Hoodként, akik nem adtak kölcsönt az adótartozásba keveredő apjának, így a család kénytelen volt feladni az addigi fényűző életét, és egy kisebb otthonba költözni. Franket a nagy svindlik, a féktelen bulizások és a szebbnél szebb nők mellett is csak az élteti, hogy az apja legyen rá büszke, fogadja el a neki vásárolt drága autót, szedje össze magát, és hódítsa vissza Frank anyját, hogy utána ismét egy, nagy boldog családként élhessenek.

Csakhogy az élet sokszor nem tündérmese! Még a legtrükkösebb csekkhamisító-királyt is elkapják, miután belátja, hogy nincs tovább: az éveken át hajszolt, sosemvolt családi idillt nem tudja ellopott milliókkal visszaszerezni.

Spielberg mesterien megérezte, hogy a nézők imádják az olyan történeteket, ahol egy nagyon mélyről jött ember egy nap gondol egy merészet, és fityiszt mutatva a társadalmi konvencióknak, megcsapolja egy kicsit a kisemberekkel folyton csak packázó bankok és a repülőtársaságok vagyonát. Többek között egyébként pont emiatt válhatott afféle modern népi hős a Viszkis Rablóként elhíresült Ambrus Attilából is, aki hiába volt felfegyverkezett bűnöző, a rendőrséggel való kergetőzésekor egy fél ország drukkolt neki (nem csoda, hogy végül egy Hollywoodot is megjárt magyar rendező, Antal Nimród vitte filmre a történetét).

Az egymás képességeit kölcsönösen elismerő üldöző és üldözött, a vadásszal egyenrangú nemes vad izgalmas intellektuális és fizikai párharca tehát régi, de máig visszatérő toposz a szórakoztatóiparban. A saját szakmáját ugyanúgy mesterfokon űző, ám a törvény két ellentétes oldalán álló páros nemes vetélkedéséről szólt többek között a Szemtől szemben, az Ál/Arc és nem egy régi Bond-film is. A való életből átemelt happy end és a már-már népmesébe illő fordulatok miatt viszont

ez a Spielberg-film magasan kiemelkedik a hollywoodi mezőnyből, mivel egyszerre tud izgalmas krimi, mulatságos szélhámosfilm és keserédes családi dráma lenni. Erre szokás azt írni, hogy kötelező látni!

Ítélet: 9/10

A film a Netflix, a Prime Video, az Apple iTunes és a Google Play Movies kínálatában is elérhető.

Elindult a Port.hu új videósorozata, a SZESSÖN. Nézzétek meg az első részt, amelyben Kiss Gergő háromszoros olimpiai bajnok mutatja meg, milyen remekül bánik a dobverőkkel. Kövessetek minket a Youtube-on is!