Ahelyett, hogy jól szétcsapna, mindenkivel rendes a Szupernő! - Wonder Woman 1984

A második Wonder Woman-film nagy gyengéje, hogy mindenkit jónak akar láttatni, mindenki kap benne még egy esélyt, így nem elég karcos, nem elég kemény, bár tény, hogy jól össze lett rakva.

Annak idején a Wonder Woman (2017) nagyon nagyot szólt. Nem volt benne semmi merészen új, csak jól nyúltak hozzá az emberek világát felfedező, azok konfliktusába beavatkozó, kezdetben naiv amazon hercegnő alakjához, és ami legalább ilyen fontos, Gal Gadot személyében megtalálták a tökéletes hősnőt. Nem akarom túldicsérni, de az izraeli színésznő nem csak szép, de megvan benne minden, ami egy szuperhős eljátszásához kell, a megfelelő kiállás, a karizma, a sportosság, meg ugyebár az, hogy arra a két órára egyszerűen elhisszük neki, hogy ő themüszkirai Diana. A rossz hír az, hogy a folytatás, a Wonder Woman 1984 nem elsősorban Dianával foglalkozik.

Ez persze logikus lépés volt a rendezőtől, Patty Jenkinstől, hiszen az első film egyfajta eredettörténet volt, mostanra  - vagyis 1984-re viszont Diana Prince kiforrott egyéniség, tudja magáról, kicsoda, tudja a világról, milyen, és szép csendben él, miközben egy múzeumban kamatoztatja hatalmas tudását és tapasztalatait. Hogy mit csinált a II. világháború alatt, az nem derül ki, de jól megvan, kerüli a feltűnést, még akkor is, ha úgy néz ki és öltözik, mint tíz szupermodell együtt, és nem csoda, ha ő lesz a szürke kis kolléganő, Barbara Minerva (Kristen Wiig) példaképe, akit viszont egy félig-meddig szélhámos olajmágnás, bizonyos Max Lord (Pedro Pascal) környékez meg, de nem a két szép szeméért. Barbara feladata ugyanis egy rablás után lefoglalt ősrégi tárgy felértékelése, ami, mint kiderül, valóra váltja kívánságainkat. Lord nem csak lenyúlja ezt az Álomkövet, de eggyé is válik vele, és képessé válik arra, hogy,

mint egyfajta megalomániás Dévényi Tibi bácsi, mások kívánságait valóra váltsa, de mindig úgy, hogy ennek ő legyen a haszonélvezője.

Ez a rész egyébként nagyon jól ki lett dolgozva, van benne ötlet bőven.

Így látja viszont Diana egykori szerelmét, az első filmben magát feláldozó Steve Trevort (Chris Pine), és így lesz Barbarából a dögös Cheetah vagy Gepárd – és így sodródik a világ a káosz szélére. Merthogy a nyilvánvalóan Donald Trumpról mintázott Max Lord csak a saját hasznával törődik, az emberek pedig túl mohón vetik magukat a kívánságok után, és csak Diana képes megállítani őt, meg a nyomában totyogó, az eseményekből nem sokat értő Trevor. Csakhogy a rosszak – Lord és Cheetah  - már a film elején felmentést kapnak, a mellőzött, kihasznált nő végre lehet valaki, a másik a nevelt fiának akar bizonyítani -,

a szuperhősfilm halála pedig az, ha a nagy összecsapásnak, a nagy finálénak nincs igazi tétje.

És nem mondom, hogy a Wonder Woman 1984 nincs tisztességesen megcsinálva, és nincsenek izgalmas momentumai, mint Diana fejedelmi arany páncélja, vagy a sivatagi konvoj jelenete, ahol hősnőnk ellenséges páncélkocsikat dobál a levegőbe, de hol van az attól, amikor az első filmben a senki földjén keresztül indult rohamra a német állások ellen?

Vannak persze eltolt részek is, mint Diana és Cheetah harca, ahol maga a CGI hagy rengeteg kívánnivalót maga után, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a WW84 aranyos és szerethető akart lenni – maga Wonder Woman egyébként tényleg egy makulátlan hős a képregényekben is -, de ez legfeljebb egy gyerekfilmhez lenne elég, a Deadpoolon, A Galaxis őrzőin és társain nevelkedett felnőttek ennél többet akarnak. És több Dianát, mert Gal Gadot itt viszonylag keveset kapott – sokat látjuk, most is jó, de nincs a karakterének íve, nincs neki igazán nagy pillanata, néha pedig jópofizik, ami nem áll jól neki. Ez inkább Kristen Wiignek jutott, aki akár meg is dicsőülhetett volna ezzel a szereppel, ha nincs az a csapnivaló számítógépes grafika, Pedro Pascal pedig most is remek, sőt! Bár mostanában a csapból is ő folyik, tudott újabb „arcot” mutatni.

Ez az ő filmje, ő az, aki Max Lordként egymaga a feje tetejére állítja a világot, és el is hisszük neki, hogy képes rá, majd esélyt kap arra is, hogy az egészet jóvá tegye. Mert

ez egy ilyen rendes film, itt mindenki több esélyt is kap,

ki a világhatalomra, ki arra, hogy végre jó nő legyen, ki a régi szerelmével lehet együtt, csak mi nézők nem ezt akarjuk, illetve nem csak ezt, hanem pazarul koreografált, kőkemény bunyókat és jó poénokat. Ennyi jóságtól és szeretettől ebben a cinikus világban mi, akcióra és vagányságra kiéhezett nézők még elkapunk valamit.  A film azon túl, hogy felkerült az HBO Go kínálatába, megjelenik DVD-n, Blu-ray-en is, azon belül is többfajta, például fémdobozos verzióban.

Értékelés: 7/10

 

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu