SPOILERMENTES KRITIKA

A globális szórakoztatóiparban megkérdőjelezhetetlen vezető szerepet betöltő Disney elég egyértelműen kijelölte a napokban a Star Wars franchise irányát a következő néhány évre vonatkozóan. Ahogy azt mi is megírtuk itt a PORT.hun, törölték a premiernaptárból Rogue Squadront, és semmiféle új információt nem közöltek Taika Waititi, Rian Johnson, valamint Kevin Feige saját Csillagok háborúja-filmjeivel kapcsolatban azon kívül, hogy kettőt ezekből 2025-ben és 2027-ben láthatunk majd a mozikban. Streaming fronton viszont fénysebességre kapcsolt a patinás cég: szinte csak most lett vége az Obi-Wan Kenobi sorozatnak (itt írtunk róla),

máris itt az Andor, 2023-ban pedig jön a Mandalorian 3. évada, az Ahsoka spin off, aztán a fénykardozós The Acolyte és talán egy Lando előzménysorozat is!

Amíg tehát a Marvel-univerzum (ami szintén a Disney-birodalom része, akárcsak az Alien és a nemrég látványosan visszahozott Predator) újabb és újabb egymásra épülő, látványos mozifilmekkel terebélyesedik, és a tévésorozatos műfajt meghagyja inkább az olyan agyeldobós gondolatkísérleteknek, mint a klasszikus sitcomok stílusában leforgatott VandaVízió vagy a régi, időutazós sci-fik előtt tisztelgő Loki, addig a Csillagok háborúja brand esetében a közönségszórakoztatás fő porondja egyértelműen a saját streaming platform.

A Disney+ ráadásul már nem is csinál különösebben titkot abból, hogy hadat üzent a Netflixnek, az HBO Maxnak és az Amazonnak, alaposan megszórva minőségi tartalommal a most épp Sandman-, Sárkányok háza- és Hatalom gyűrűi-lázban égő geekeket. Szerelemben és háborúban úgy mondják, minden eszköz megengedett, így aztán a Disney le is dobta az atomot a konkurenciára: az Andor tévésorozat az első 3 epizódja alapján, amelyek szeptember 21-től elérhetőek a Disney+ kínálatában

az egyik legjobb Star Wars-logós sztori a rajongókat végletesen megosztó VII-VIII-IX. részek óta!

No persze ugyanezt el lehet mondani a Mandalorianról is – de lássuk be, azzal nem nehéz meghódítani a rajongói szíveket, ha megtesszük egy sorozat főszereplőjének a világ legcukibb űrlényét, „Bébi Yodát”, és egy marcona fejvadászt, aki a galaxis legvagányabb sisakjában parádézik (letaszítva a népszerűségi listáról a hasonló tökfödős Boba Fettet is). Az Andor esetében koránt sem volt borítékolva a siker, hiszen

ne kerteljünk, hiába lett ütős (űr)háborús film a Zsivány Egyes, az ott megismert Cassian Andor a Star Wars-univerzum legsótlanabb figurája,

akiről az őt alakító Diego Lunán és az új sorozat showrunnerén kívül aligha sejtette bárki is, hogy képes egymaga elvinni egy spin offot a hátán!

A sorozat fő kreátora ugyanis nem más, mint a Bourne-filmek egyik társ-forgatókönyvírója, a feszült politikai thrillerek és akcióorientált ügynöktörténetek nagymestere, Tony Gilroy. Vele kapcsolatban a Lucasfilm elnökasszonya, Kathleen Kennedy tényleg nem viccelt, amikor azt nyilatkozta, hogy a showrunner ügyesen emelte be a Star Wars-kánonba „a Bourne-feszültséget”. Mert az Andor nemcsak a futurisztikus környezetben lezajló, űrhajós-lézerstukkeres akciójelenetekben erős, de a kémfilmes hangulatot is kiválóan hozza. Az első három rész peremvidéki bányabolygóján játszódó története minden egyes képkockájában olyan,

mintha a hidegháború még a Szárnyas fejvadász idején sem ért volna véget, és egy szovjetbarát ipari ország Munkásőrsége égen-földön keresne egy ellenséges kémet!

Szimpatikus főhős, legyőzendő akadály, barátból ellenség, ellenségből barát – a fotelből okoskodva mindenki pontosan tudja, mitől igazán jó egy jó történet. Gilroy párszor már kisujjból kirázta az effélét, de egy Csillagok háborúja univerzumban játszódó kémsztorinak közel sem elég annyi az üdvösséghez, hogy lebilincselőbb, mint egy Ludlum- vagy le Carré-regény. Egy Star Wars-filmet vagy -sorozatot (és persze -könyvet, -képregényt és -videójátékot) kizárólag csak akkor zárnak a szívükbe a megveszekedett Csillagok háborúja-rajongók, ha: 

• maximálisan tiszteletben tartja George Lucas 1977-es alapművét,
• ugyanakkor mer elszakadni a régi Star Wars-történetektől, és nem húzza le a sokadik bőrt a Skywalker-família se vége, se hossza családmeséjéről,
• nem ugrál ide-oda az időben, hanem megmarad a Felkelés és a Birodalom konfliktusa idején,
• ugyanakkor olyan rétegeit is bemutatja a galaktikus polgárháborúnak, amivel az őstrilógia nem foglalkozott,
• átvesz elemeket a régi trilógiát alapjaiban meghatározó második világháborús, szamuráj- és westernfilmes zsánerekből (vagy legalább az egyik műfaj toposzaiból építkezik),
• ugyanakkor a Birodalom (vagy az adott Star Wars-történet azonos erőpozícióban lévő elnyomó rezsimjének) katonáit nem az Indiana Jones-filmek csetlő-botló nácijaiként vagy a Bud Spencer–Terence Hill-klasszikusok buta banditáiként ábrázolja,
• vagy egy Luke Skywalker-féle, hős Jedi-lovagot, vagy egy Han Solo-jellegű, aranyszívű zsiványt tesz meg főszereplőnek,
• ha esetleg mégsem, akkor ügyesen keveri a két archetípust, ahogy a Mandalorian tette a Jedikkel és alvilági alakokkal egyaránt kokettáló, saját becsületkódexe szerint élő fejvadásszal,
• megtartja az őstrilógia „techno-zsibvásár” esztétikáját és dizájnkultúráját, ahol csupa másodkézből való, épp hogy csak működő, koszos-poros-olajfoltos jármű, robot, alkatrész és egyéb használati tárgy cserél gazdát,
•  legalább egy helyszínt felvonultat az őstrilógia kietlen sivatagbolygó–örök fagy birodalma–nehéz erdős terep szentháromságából,
• ugyanakkor nem fél a nosztalgikus helyszínek mellett új, korábban sosem látott világokat is megmutatni,
• eddig nem ismert űrlények, droidok, űrhajók, fegyverek és páncélok széles skáláját vonultatja fel,
• ugyanakkor számos Star Wars-kánonbéli kikacsintással és rejtett utalással kényezteti el a legmegveszekedettebb rajongókat,
• mindig a jó győz a történet végén, de csak nagy nehézségek és áldozatok árán,
• ugyanakkor a sztori ki mer lépni a tündérmesék ezer éves „jó a gonosz ellen”-felállásából, és a George R.R. Martin-i értelemben vett, „emberien esendő semlegeseket” rángatja végig egy érzelmi hullámvasúton.

Jó hírünk van minden Star Wars-rajongónak: Tony Gilroy és a kreatív csapata az összes fenti pontban jelesre vizsgázott!

Egy ilyen profin összerakott kreatív háttérrel persze lényegében bárki lehetne Diego Luna helyében, sikerre tudna vinni főszereplőként egy olyan új Csillagok háborúja-tévésorozatot, ami a Zsivány Egyes közvetlen előzménye, és a Lázadás zászlóbontásának hajnalát mutatja be. A pálmát így természetesen nem is az ő alakítása viszi el: az Andorban ugyanis nem kisebb sztár kapott főszerepet, mint Stellan Skarsgård, aki már a puszta jelenlétével is képes teljesen uralni a képernyőt (pont úgy, ahogy a Mandalorian is leigazolt egy olyan élő legendát, mint Werner Herzog). Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy a karaktere egyelőre még csak egy igencsak titokzatos űrjárónak tűnik – egy olyan hétpróbás gazembernek, aki nem először, és gyaníthatóan nem is utoljára jár tilosban a Birodalom peremvidékén... Soha rosszabb évadkezdést!

Értékelés: 9/10

Kiknek ajánljuk? Első sorban azoknak, akiknek a Zsivány Egyes a kedvenc Star Wars-filmjük a Disney-korszakból, és persze azoknak, akik kíváncsiak, milyen egy sci-fi díszletek közé átrakott, fullasztóan izgalmas Jason Bourne-sztori. De bátran tegyenek vele egy próbát olyan rajongók is, akik szerint nem készült még jó folytatás a Csillagok háborújához az 1980-as A Birodalom visszavág óta, garantáltan nem bánják meg!