Eltart egy darabig, mire megszokja a néző az élő színészekkel felvett, mégis animációval készült háborús minisorozat formátumát, de onnantól kezdve egy nagyon izgalmas, és garantáltan valóságos történetet kapunk.
Kezdjük kicsit messzebbról: Richard Linklater 2006-ben készített egy elég furcsa filmet Kamera által homályosan címmel, Keanu Reeves, Robert Downey Jr. és Winona Ryder főszereplésével, úgy nevezett rotoscoping technikával. Mindent igazi színészekkel vettek fel, majd a felvételt számítógéppel, de mégis rengeteg emberi munkával kockáról kockára "képregényesítették". Állítólag 500 munkaóra volt egyetlen perc elkészítése, és ebben nincs ebben a jelenet felvétele, ráadásul az egész zavarbaejtően rosszul nézett ki, a technika igazi zsákutcának bizonyult, a nagyjátékfilmek szempontjából mindenképpen. Erre most itt van egy Netflix minisorozat, A felszabadító, ami ugyanezen elven készült, bár a technológiát már Trioscope-nak hívják, az emberi munkát pedig egy hatékony szoftver váltotta fel. Miért jó ez nekünk? El is mondom gyorsan.
A négy részből álló A felszabadító egy bizonyos Felix Sparks (Bradley James ez eredeti színész) története, aki a 45. gyalogoshadosztály 157. zászlóaljának tisztjeként harcolta végig a II. világháborút Szicíliától Olaszországon és Franciaországon át egészen Németország megszállásáig. A sorozat Alex Kershaw The Liberator: One World War II Soldier’s 500-Day Odyssey című könyve alapján készült, és, ahogy azt feljebb vázoltuk, valódi színészek játékát konvertálták animációvá, ami ugyan nem néz ki látványosan jól, de baromira praktikus. Ebben az esetben ugyanis nem kellett terepen, drága díszletek között, még drágább korabeli haditechnikával dolgozni, igazi Tigris tankot szerezni, mint a Harag (2014) esetében, igazi hadihajókat és vadászrepülőket szerezni, mint a Dunkirknél (2017) – vagy egy másik irányt követve, méregdrága, igazinak látszó, mégis teljesen élettelen számítógépes animációt használni, mint a Midway ben (2019 ). A felszabadító rendkívül költséghatékonyan készült – vagy talán el sem készült volna, ha nem adott ez a technológia -, ami jókora alkotói szabadságot adott a korábban tucatnyi nagy hollywoodi film látványvilágán dolgozó Grzegorz Jonkajtys lengyel rendezőnek.
Jonkajtys érdekes módon nem a látványra ment rá, hanem az egység valóban izgalmas történetére, kicsit ra emlékeztető módon. A 45. gyalogoshadosztályt a kolorádói nemzetőrségből hozták létre, sorai között rengeteg indián és mexikói katonával sorai között. Az nemzetőr hadosztályok rendszerint kétes harcértéküek voltak, és eleinte a 45-ös is gyengén teljesített, ám ahogy egyre több tapasztalatot szereztek, úgy javult a teljesítményük. A Sparks vezette század ott volt a legvéresebb anziói harcok közepette, ahol ő lett az egység gyakorlatilag egyetlen túlélője, majd a Vogézekben néztek farkasszemet a német hadsereggel a Nordwind-hadművelet során, véres utcai harcokban vettek részt Aschaffenburgban, majd ők szabadították fel a dachaui koncentrációs tábort – végezve a magukat megadó SS őrök egy részével. Mindez nem különösebben látványos – legalábbis nem hozzá például The Pacific - A hős alakulat szintjét -, mégis nagyon izgalmas, és ami talán fontosabb, hiteles széria, amelynek nyilvánvaló célja az volt, hogy elmondja, milyen a háború és hogyan őrli fel az embert – mindkét oldalon.
A sorozat sokszor még a németeket is emberségesnek ábrázolja – van olyan epizód, ahol Sparks az Oroszlánkölykök höz (1958) hasonlóan egy német megfelelőt is kap -, aminek fényében a dachaui epizód kicsit előzmény nélküli, viszont még így is bőven érthető. Nekem szokatlan és kevésbé tetszetős volt a formátum, de azt úgy 20 perc után meg lehetett szokni, mert vitt magával a sztori, ami még ezzel a kicsit nehézkes animációval is bőven lekötött, és ami helyenként tényleg körömrágóan izgalmas. Ugyanez a technika persze darabossá is teszi a színészi játékot, de ez sem vészes, az egyetlen olyan pont, amit viszont kevésbé lehet megszokni, az a hang. A valódi helyszíneken, valódi díszletek között, valódi kellékekkel, adott esetben valódi pirotechnikával felvett filmek és sorozatok esetében adott a hangzás, amit nyilván digitálisan még fel is javítanak, az itt nagyon szegényesre sikerült. Sebaj, mert a sztori tényleg remek, a karakterek ki vannak találva, és amúgy is baromira bírom a háborús sorozatokat.
Értékelés: 7/10
