Kurt Russell Mikulása belefulladt a nyállal leöntött nyálba – Karácsonyi krónikák 2.

Nagyon szerettük Kurt Russell Mikulását két évvel ezelőtt, de a Karácsonyi krónikák második része óriási csalódás. Kritika.

Kurt Russell jó kis Mikulás-szakállat növesztett az elmúlt években, és két éve fel is húzta magára a piros hacukát, szánra ült, hogy a Karácsonyi krónikákban két gyerekkel mindenféle vicces kalandokba keveredjen. Nagyon szerettük a filmet, mert a karácsonyi giccstenger közepén végre olyat láthattunk, ami tényleg jót tesz szívnek és léleknek, és közben még jókat nevethettünk is. Clay Kaytis rendező megértette az ünnep üzenetét, és a csillagszórók, üveggömbök, mennybőlazangyalok mögül kihámozta azokat az érzelmeket, amelyekről elvileg szólnia kéne ennek a karácsony nevű, általában félreértelmezett, béna címkékkel ellátott ünnepnek.

Persze, hogy vártuk a folytatást. A rendezői székbe az egyik producer, Chris Colombus ült, akinek A Karácsonyi Filmet, a Reszkessetek, betörőket! köszönhetjük. Hogy ez átok-e vagy áldás, mindenki döntse el maga, viszont vitathatatlan, hogy a jó Kolombusz bizony ért a karácsonyi filmekhez. Minden adva volt, hogy egy remek folytatást láthassunk, és pláne izgalmassá tette, hogy ezúttal nem a mi világunkban, hanem az Északi-sarkon zajlanak majd a kalandok, manókkal, sok-sok varázslattal és a Mikulás feleségével, Goldie Hawn-nal. Ők ketten, Russell és Hawn a valóságban is együtt élnek jó 30-40 éve, több filmben is játszottak együtt, így biztosra vehettük, hogy ez majd a játékukon is látszik. Bajkeverőként pedig a Vademberek hajszájában és a Deadpool 2-ben megismert és megszeretett dagi srác, Julian Dennison keveri a a szószt.

Elég jó kis banda, izgalmas mesevilág, mégis sikerült alaposan elszúrni az egészet, sőt: a minden korosztálynak szóló, remek első rész után, aminek megvan az esélye, hogy idővel karácsonyi klasszikussá váljon, a második megfullad a vízesésként ömlő nyálban.

A történet úgy szól, hogy a Mikulás egyik manója, Belsnickel (afféle loncsos-bozontos Krampusz-figura a német néphagyományban, csak a virgács mellett a jó gyerekeknek ajándékokat is oszt) keserűségből fakadó bosszúvágytól vezérelve le akarja rombolni a szakállas úr birodalmát, hogy megcsinálja a sajátját, hol másutt, mint a Déli-sarkon. Hogy bejusson a Mikulás városkáját védelmező varázspajzs mögé, elrabolja az első rész kislányát, aki mellé a széltől is óvott, esetlen mostohatestvér-jelöltje is csatlakozik. A két gyereket megmenti a Mikulás a fagyhaláltól, elviszi őket az otthonába, Belsnickel a nyomukban, hogy megkezdhesse módszeresen tönkretenni a manók városát, az örök karácsony birodalmát. A film első fele gyakorlatilag ezt a mesevilágot mutatja be.

Mikulás mitológiája tulajdonképpen elég jól ki lett dolgozva, ügyesen összegyúrták Szent Miklós alakját az innen-onnan merítő, illetve a tipikus amerikai karácsonyi folklórral és a betlehemi csillaggal, bár menet közben azért jótékonyan elfelejtik, hogy Miklós azért püspöknek indult, menet közben, az évszázadok alatt mégis jól becsajozott.

És nagyjából ennyi a pozitívum. 

Mert Kurt Russell Mikulásában nyoma sincs annak a vagányságnak, ami az első részben olyan emlékezetessé tette, teljesen kilúgozták: néha ugyan zsörtölődik picit, de egyébként egy joviális bácsi lett belőle. Felesége, Miki néni az egész mesebirodalom motorja, a Mikulás mögött álló csupaszív, határozott néni, de Goldie Hawn alakítása olyan erőtlen, hogy még akkor is sikerül a háttérben maradnia, amikor ő irányítja az eseményeket.

Belsnickel figurája is kimerül annyiban, hogy régi sérelmeit felemlegetve mindenféle kis kütyükkel ármánykodik, és Julian Dennison tulajdonképpen ugyanazt a nagyszájú, sértődött karaktert hozza, mint eddigi szerepeiben, és látszik a játékán, hogy már nagyon unja.

Na és a gyerekek? Darby Campot imádtuk az első részben, a pimasz, de tündéri Kate szerepében, most azonban karácsonyi filmek random közhelyeit ismételgeti, és jórészt ő a felelős a játékidő alatt elviselhetetlenné fokozódó nyáladzásért. Társa, Jack (Jahzir Bruno) nem is rossz, bár a kis nyomiből bátor hőssé váló karaktert már milliószor láthattuk.

Az első részhez hasonlóan bekerült egy zenés jelenet, de míg a börtönben lenyomott muzsika a maga módják helyénvaló és nagyon menő volt, itt a repülőtéren rögtönzött dalbetét teljesen mondvacsinált és erőltetett. És még csak nem is jó.  

Na és az eddig is sokat emlegetett nyál. Tömény giccs. Borzalom. A hideg futkosik az ember hátán. Az utolsó jelenetben aztán mindent bevetnek (a videóban lemaradt a jelenet legvége):

 

  • a korábban utálkozó, veszekedő gyerekek anyjuk új barátjával kézenfogva állnak a tengerparton, és az Ó, szép fenyőt éneklik 
  • hullócsillagok
  • Mikulásvárosban a manók, Mikulás és Miki néni szintén énekelnek
  • csillámport, vagy mi a tököt lőnek ki az ágyúkból
  • Mikulás és Miki néni táncolni kezd
  • Merry Christmas, Merry Christmas
  • a ragyogó betlehemi csillag
  • a Mikulás varázslatára a tengerparton állók fölött az égen kirajzolódik a Merry Christmas
  • az emberek meghatódva összeteszik a kezüket, a gyerekek tátott szájjal gyönyörködnek az égre írt szövegben
  • Mikulás és Miki néni megcsókolják egymást

 

Lehet még fokozni a fokozhatatlant? Hogyne!

 

A MIKULÁS MÉG KACSINT EGYET

!!!

A Karácsonyi krónikáknak csak egy része van, aki jót akar magának, ezt már ne nézze meg. Vagy ha megnézte, gyorsan öblítse le a Tapló télapóval, nyoma se maradjon ennek a rettenetnek.

(És ezt a cikket nem Ebenezer Scrooge írta.)

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu