Amikor George Clooney kincsvadásznak állt Irakban

Clooney az irakiak által elrabolt arany nyomába ered Mark Wahlberg és Ice Cube oldalán David O. Russell (Amerikai botrány) korai klasszikusában, hogy aztán közelről is megtapasztják a közel-keleti életérzést.

Bár akkor történelmi fontosságúnak tűnt, és valóban hatalmas erőket mozgatott meg, az 1991-es Öböl-háborúnak a későbbiek fényében inkább csak egyfajta epizód, egy félbehagyott előjáték volt Irak 2003-as teljes megszállása előtt – no nem mintha az utóbbi olyan hatalmas sikersztori lett volna. Történt ugyanis, hogy Szadddam Husszein 1990-ben megszállta a szomszédos apró, de dúsgazdag Kuvaitot, mire az Egyesült Államok vezetésével nemzetközi koalíció jött létre, aki a következő év elején pár nap alatt kisöpörték az irakiakat, majd benyomultak magába Irakba is. Ott volt a pompás lehetőség a diktátor megbuktatására, de George Bush meghátrált, és fegyverszünetet kötött – magára hagyva az amerikai ígéretek hatására Szaddám ellen felkelő síita és kurd lázadókat, akiket aztán annak rendje és módja szerint le is mészároltak. Erre épül a Sivatagi cápák (1999) története, amely majdnem a rendező karrierjébe került.

Hőseink tartalékos amerikai katonák, akik a hadjárat végével haza készülődnek, harcot alig láttak, nemsokára újra rosszul fizetett civil munkájukhoz térnek vissza. Csakhogy megcsillan egy lehetőség, ami megváltoztathatja az életüket: egy elfogott iraki tiszt testüregében egy térképet találnak, amiről kiderül, hogy az elrabolt kuvaiti aranyrudak rejtekhelyét ábrázolja. A térképnek hírét veszi a különleges erők őrnagya, Archie Gates (George Clooney), aki rábeszéli a három katonát, hogy tartsanak vele a kincs felkutatására. A sivatagot átszelve némi erőfitogtatással valóban sikerül rátenniük a kezüket az aranyrudakra, de a neheze csak ekkor kezdődik, ráadásul megismerik az iraki lázadók reménytelen helyzetét, és hiába gátlástalan kincsvadászok, ez sok mindent megváltoztat.

A valós történelmi alapra épített, de természetesen nagyrészt kitalált elemekből felépített sztoriban minden benne van, ami csak kell. A háborús filmek izgalma, a kalandfilmek fordulatai, kissé sötét, de remek humor, igazi érzelmek és nagyszerű színészek. George Clooney igazán elemében van, mint az alkalmi egység nagydumás, de belevaló parancsnoka, Mark Wahlberg pedig – különösen akkori szerepeihez képest – meglepően jó és meglepően árnyalt alakítást nyújt. Ő ugyanis az a katona, aki egy rövid időre az irakiak foglya lesz, és itt megismerheti egy kicsit a másik fél helyzetét is –egyébként nagyon sokat dob a filmen, hogy itt semmi sem fekete-fehér. Amellett megkapjuk a különben rendezőként és producerként ismert Spike Jonze–t humorforrásként, Ice Cube pedig azt csinálja, amit tud, szigorúan néz.

És persze adott a kérdés: ha a film ilyen jó, akkor miért került majdnem a rendező, David O. Russell karrierjébe? Egyrészt azért, mert nem mutatta be túl jó fényben az amerikai hadsereget, és ennek szoktak következményei lenni, de ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik baj az volt, hogy Russell nehezen bírta a nyomást, például azért, mert jócskán túllépték a költségvetést, és ezért a stábtagokkal rendkívül bunkó volt, a főszereplő Clooney-val pedig egymásnak is estek, amikor az többször kollégái segítségére sietett. El is terjedt, hogy vele nem lehet dolgozni, és hosszú éveibe került, mire ezt elfeledtette mindenkivel. Az 1999-es Sivatagi cápákhoz képest csak a 2010-es A harcossal tudott visszatérni – igaz, közben volt egy nagyot bukó, zavaros filmje, a Multik haza! (2004) -, majd jött a megdicsőülés, az egy rakás Oscart begyűjtő Napos oldal (2012) és Amerikai botrány (2013). Vagyis még Hollywoodban is kifizetődik, ha jófej vagy.

Amennyiben értesítést szeretne kapni az olimpiával kapcsolatos Port.hu tartalmakról, kattintson ide és iratkozzon fel az értesítésekhez.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu