Bajor Imre legjobb szinkronmunkái

Azt hitted, a 2014. augusztus 6-án elhunyt színész csak komikusi szerepkörben tudott maradandót alkotni? Hát nagyot tévedtél. Cikkünkben túlmutatunk Oli úron, a Heti hetesen és a kabarétréfákon, és Bajor komolyabb szinkronszerepei közül válogatunk.

Az 1957. március 9-én született Bajor Imre 2014. augusztus 6-án, azaz mindössze 57 éves korában halt meg, agydaganatban. Korábbi cikkünkben a művész legviccesebb tévés, rádiós és színpadi szerepléseit elevenítettük fel, halálának évfordulója alkalmából azonban elkomorulunk egy kicsit, és (faj)súlyosabb szerepeit mutatjuk be, amelyeket szinkronmunkái között találunk. Habár Bajort az egész ország a Szomszédok-beli Oli úrként és/vagy a Heti hetes Kicsi huszáraként ismerte, volt egy elmélyültebb, komolyabb oldala is, amit elsősorban szinkronalakításainál vett elő. (Mivel a szóban forgó szerepeket nem ritkán művészfilmekben vagy igazi filmritkaságokban nyújtotta, nem minden esetben tudtunk illusztrációnak szinkronos videót szerezni.)


Christine: Joseph Binder

Pierre Gaspard-Huit francia-olasz színekben készült 1958-as kosztümös szerelmi drámája nem összekeverendő az azonos című Stephen King-adaptációval. Ezt a Christine-t Arthur Schnitzler színdarabja nyomán forgatták, és elsősorban arról nevezetes, hogy ez volt az akkor már a Sissi-trilógia miatt hatalmas európai sztárnak számító Romy Schneider és a pályája elején járó fiatal Alain Delon első közös filmje, amelyben szerelmespárt alakítottak, és a románcot a vászonról átmentették a való életbe is. A tragikus szerelmes film a (XIX–XX.) századfordulós Bécsben játszódik, és egy könnyelmű katonáról, Franzról (Delon) szól, aki egy romlatlan fiatal lány, Christine (Schneider) iránt támadó érzései miatt szakít férjezett szeretőjével – de már túl későn.

Bajor Imre az alkotásban Delon figurájának riválisát szinkronizálta: egy Jacques Duby francia színész által megformált, Joseph Binder nevű zeneszerzőt,

akinek a címszereplő már csaknem igent mond a lánykérésére, amikor beleszeret Franzba.


A hárem
: Gianni

Szintén európai (francia-olasz-nyugatnémet) koprodukció a leginkább A nagy zabálás révén ismert olasz rendező, Marco Ferreri 1967-es szatírája, amelyben egy Margherita nevű fiatal nő az esküvője napján döbben rá, hogy nem akar férjhez menni a szerelméhez – sőt, nem kíván lemondani két másik szeretőjéről sem, ezért a kezdetben vonakodó férfiakból modern háremet hoz létre, amelyben még egy házi eunuchról is gondoskodik meleg barátja személyében. A filmben Bajor, alkatánál fogva a férfihárem legviccesebb tagjának, a Gastone Moschin által alakított Gianninak kölcsönözte a hangját; de ebben a csak félig komikus és sokszoros idézőjelek között értendő vicces szerepben is

sokat tett érte, hogy Ferreri gyilkos, a nemi szerepeket kifordító és a feje tetejére állító társadalomkritikája a magyar nézőt is megszólítsa.


Ideggyogyó
: John W. Burns, Jr.

Ebben a zseniális, 1988-as vígjátékban Bajor Imre nem kisebb nevet szólaltat meg, mint Dan Aykroydot. A kanadai színész egy olyan kisstílű bűnözőt játszik, aki ki akarja harcolni, hogy börtönbüntetését elmegyógyintézetbeli kezelésre váltsák át, és amikor az őt meghallgató pszichiáter magára hagyja az irodájában, felveszi helyette a telefont, majd rögvest el is vállal egy beugrást a nevében, és a büntetés-végrehajtás elől meglógva Los Angelesbe utazik, hogy ott ideiglenesen átvegye a híres „kolléga” praxisát és rádiós tanácsadó műsorát is. Az imposztor ténykedése elképesztően sikeresnek bizonyul, Bajor pedig hihetetlenül jó az ambivalens módon egyszerre kifinomult és közönséges „dilidoki” szerepében. Ahogy a lenti részletben levágja a

„farok-dákó-kékeres-gyönyörpálca-örömvirsli-kopasz őrmester”

kezdetű csodálatos szinkrondramaturgi megoldást, az egyszerűen megfizethetetlen.


Cadillac Man
: Joey O'Brien

Bajor Imre leghíresebb szinkronmunkája Robin Williams Adrian Cronauer rádiós műsorvezetőjének megszólaltatása volt a Jó reggelt, Vietnam! című 1987-es életrajzi-háborús filmben (vagy akár úgy is írhattuk volna, hogy „Jóóóóóóóóóóó reggelt, Vietnáááááááááááááááááám!”). Bajornak ezt a munkáját már korábban említett cikkünkben méltattuk, ezért most egy másik szerepet választottunk tőle, amelyben szintén Williamsnek kölcsönzi a hangját, valami olyan átéléssel, hogy a hallatán

biztos sokan sajnáljuk, hogy később nem ő, hanem Mikó István lett a hollywoodi sztár szinte állandó szinkronhangja.

A Cadillac Man címszereplője egy nagy dumás, nőcsábász autókereskedő, aki nem várt kutyaszorítóba kerül, amikor megjelenik a munkahelyén a recepciós lány féltékeny férje (Tim Robbins), és túszul ejti az egész kócerájt.


Három szín: fehér
– Karol Karol

Krzysztof Kieslowski lengyel rendező Három szín-trilógiájának középső darabjában Karol, egy lengyel férfi és francia felesége, Domonique (Julie Delpy) éppen válnak. A férfi elveszíti mindenét, ami jelentett neki valamit. Egy honfitársa, Nyikolaj segít neki, hogy visszatérhessen Lengyelországba. Egyetlen célja van: Dominique szerelmének visszaszerzése… A Három szín: fehér szinkronjának érdekessége, hogy Bajor Imre nemcsak külsőleg emlékeztet rendkívüli módon az általa szinkronizált lengyel színészre, Zbigniew Zamachowskira, de a hangjuk is nagyon hasonlít egymáshoz – szóval vélhetően ezért választották őt a szerepre. A színész pedig rászolgált a bizalomra, és

pályája talán legátéltebb és legsokoldalúbb (szinkron)alakítását nyújtotta a szerencsétlen sorsú emigráns szerepében.

(Alant az alkotás eredeti nyelvű előzetese látható és hallható, a teljes film szinkronos verzióját ide kattintva érjük el.)


Nyitókép: Bajor Imre az Egy szoknya, egy nadrág című filmben. Forrás: Best Hollywood.