A Házasság első látásra jó példa arra, hogy milyen az, amikor kiölik a szerelmet és az érzelmeket egy párkapcsolatból, ami nem is létezik, amiben tényleg nem is ismerik egymást az emberek.
A párkapcsolati realityk mindig érdekesek. Baráti körben is szeretünk (már aki) csámcsogni a másik baklövésein, min puffog éppen az asszony, mit cseszett már megint el a férj, hogy berúgott a múltkor is, mennyire elégette a húst, megcsalt, csúnyán nézett, büdöset fingott, nem is figyelt, egy valamire kértem, azt sem csinálta meg… Ismerjük ezeket. Ugyanezt tévében nézni, hát még nagyobb szórakozás a kárörvendés oltáránál...
És akkor itt van ez a megint menő vakon ismerkedős újítás, amit tökélyre fejlesztett a Netflix a Love is Blind című műsorával. Persze nem akkora innováció ez, hiszen Kasuba L. Szilárd már a 90-es évek végén a délutáni műsorsávban hozott össze szingliket a Szerelem első látásra című műsorában. Tehát a vakrandikban bizony ott van a tévés potenciál. Megvan ennek a tartalomnak a múltja és a jelene… Csak ne a Házasság első látásra legyen a követendő példa, mert akkor minden romantika, szerethetőség meg izgalom kihal ebből a fajta formátumból.
A Házasság első látásra című műsorban a szakemberek összepárosítanak két szinglit, akik minden ismeretség nélkül, egy előre leszervezett esküvőn találkoznak és mondják ki a boldogító igent. Érezzük, hogy mennyire szenvtelen és kényszeres ez az egész, ugye? Pont a romantika van kiölve az egész házasodásdiból. Az adás feléig csak a készülődést látjuk, hogy esküvői ruhában pezsgőzik a menyasszony és izgul, miközben a kaszanova vőlegény azt mondja a haverjának, hogy most megnősül. Érdektelen pillanatok, amik nem viszik előre a történetet, mert nem tudunk hozzájuk kötődni addig, amíg nem ismerik egymást.
Az, hogy tudományos alapon vannak összepárosítva a szinglik, akik már ezerszer csalódtak saját döntéseik miatt, nos, csak elsőre hangzik érdekesnek. Ugyanis végső soron mégis a maga sorsa kovácsa akar lenni az ember. És hogy lesz így működőképes egy házasság, hogy három szerelem doktor matekozza ki meg sakkozza össze? És egyáltalán, ez így kit érdekel? Pláne, hogy a szakemberek összeboronáltak volna egy nőt, akit csaltak már meg (és ez nem tetszett neki) egy olyan pasival, aki falta a nőket, de már megállapodna... És akkor ez az oltárnál derül ki, talpig menyasszonyi dresszben, full sminkben, kicsit bepezsgőzve.
Felmerülnek igazán súlyos kérdések a műsor nézése közben. Vannak emberek, akik nagyon házasok akarnak lenni. Ez a motivációjuk, hogy legyen végre egy karikagyűrű az ujjukon? A házasságba való beleszerelmesedés az, ami probléma lehet. Miért ragaszkodnak ennyire ahhoz, hogy párban legyenek valakivel? Persze, az ember társas lény, de nem lehet, hogy az eddigi kapcsolataik okkal mentek tönkre? Nem azt kéne előbb feltárni, majd orvosolni valahogy és csak utána keresni egy párt? Ebből nem lehet műsort csinálni… Vagy Csernus Doki mit csinált anno a tévében? Ha a Bevállaljá?-t áthangoljuk párkapcsolati fókuszúra, viszünk bele egy kis ismerkedős utánkövetést, akkor máris egy könnyebben értelmezhetőbb, és lehet, hogy sokkal élvezhetőbb műsort kapnánk, mint ez a szegényes kényszerházasodós nyomorpornó.
