Kismalac, kismalac, engedj be!

  • Vízer Balázs

Otthon vagy egyedül, a család messze jár és az éjszaka közepén és egyszer csak bekopog az ajtódon két csaj, akik több mint kihívóan viselkednek. Mit tenne ilyenkor Keanu Reeves? Megtudod a Kopp-koppból.

Keanu Reeves már csak ilyen. Csinál egy jó filmet és aztán rögtön egy olyat, amit jól lehúznak a kritikusok, így egyik nap óriási sztár, másnap már újra csak az a pasas., akinek voltak nagyon jó filmjei is, de… Ez történt kapásból a tényleg jó és jókor kijött John Wick után – és most felejtsük el a színtiszta akciófilm színtiszta hülyeségből összevarrt második részét -, amikor leforgatta a Kopp-koppot Eli Roth (Motel, Green Inferno) rendezésében. Roth egy időben Tarantino nagy haverja volt, közösen csinálták meg a Grindhouse filmeket és még játszott is neki a Becstelen brigantykban, és volt idő, amikor biztos befutónak tűnt, aztán valahogy elrontotta. Túltolta, ahogy ezt a filmjét is túlspilázta.

Szimpla sztorinak indul, úgy nevezett home invasion filmről van szó, vagyis, jobb magyar kifejezés híján erőszakos behatolás mozi, csakhogy a behatolók nem maszkos férfiak, hanem csábos mosolyú fiatal lányok. Ketten vannak, eláztak, éjszaka kopogtatnak hősünk ajtaján. Aki jóképű építész és éppen egyedül van, mert a család a tengerparton nyaral, de neki be kell fejeznie egy fontos munkát. A két csaj bekéredzkedik, mert nem tudják használni a telefonjukat, aztán szó szót követ, és már a zuhanyban is vannak, aztán szorgos kezeink az építész űr sliccén matatnak és megtörténik az, amikor már az elején tudtuk, hogy meg fog történni. És persze itt nincs vége, mert a lányok furcsa, beteges logikát követve úgy döntenek, megbüntetik a férfit azért, ami velük tett – és amit persze ők tettek vele.

Ami innen következik, az sok szempontból beteges, hiszen teljesen öncélú kegyetlenkedésről és gonoszságról van szó. És ami olyan ígéretesen indult, az a végén belefullad valami bizarr erőszakpornóba – nem szó szerint, de ezt így szokás nevezni az erőszakban kéjesen tobzódó filmeknél. Roth tehetséges filmes, de nem tudja abbahagyni az ilyen részeket, ezek viszik el a filmjeit a végén. Pedig gyakorlatilag chilei produkcióban készült, Chilében forgatott film, amiben a két chilei színésznő közül az egyik, a barna Lorenza Izzo konkrétan a rendező felesége, lehetett volna egészen jó is, egyes részei kifejezetten izgalmasak és hát Keanu az mindig Keanu marad, a színész, aki MAJDNEM a legnagyobb sztár lett, de mindig elrontja.