Milyen lenne, ha filmes boltokba járhatnánk bevásárolni?

Könyvet venni Hugh Granttől? Párizsit kérni Lenke nénitől? Kioktatást kapni Jack Blacktől? Csodás világ lenne.

Mivel életünk alapvető részét képezi a bevásárlás, egyáltalán nem furcsa, hogy számos filmben jelennek meg üzletek, amik különféle fontos, hangulatos események hátteréül szolgálnak. Vannak filmek, amik konkrétan egy-egy üzlet körül forognak, aztán olyanok is, ahol csak egy-egy jelenethez kötődnek üzletek.

A közös általában az bennük, hogy meglehetősen ideális, a való életben általában sajnos elég ritkán előforduló élethelyzeteket mutatnak be. Pedig mennyivel kalandosabb lenne az élet, ha filmes boltokba járhatnánk bevásárolni!

A sosemvolt romantika

Vannak azok a speciális üzletek, amik előszeretettel tűnnek fel romantikus filmekben, olyan helyszínek, amikhez alapvetően társítunk valamiféle misztikus, megfoghatatlan, romantikus hangulatot, meghittséget, azt az érzést, hogy egy ilyen helyen bármi megtörténhet. Olyan helyek ezek, amiket az ingatlanhirdetésekben kis ékszerdobozoknak hívnak, és a valóságban általában sok minden elmondható róluk, csak az nem hogy olyan hihetetlenül cukik vagy érdekesek lennének.

Jó példa az ilyen típusú, túlidealizált üzletekre a Csokoládé csokoládéboltja, vagy mondjuk a Felforgatókönyvben a pékség. De természetesen idesorolhatjuk minden idők talán legvalószerűtlenebb könyvesboltját is, amit Hugh Grant visz a Sztárom a párom című filmben.

Hiszen mennyi esély van arra, hogy nemhogy életben tudunk tartani egy nem túl érdekes könyvesboltot London egyik legmenőbb részén, de hogy oda pont betoppan a világ egyik legnagyobb sztárja?

De azért akadnak olyan boltok, amiknek a létezését a filmvásznon túl is könnyű elképzelni, amik pont annyira valószerűtlenek csak, hogy el lehessen játszani a gondolattal, hogy milyen lenne, ha minden bolt ilyen lenne.

Leugrani a kisboltba

A legkézenfekvőbb üzlettípus az általános kisbolt, ami ugyan viszonylag kevés alkotásban tűnik fel, viszont annál meghatározóbbak az ilyen üzletek. Nem véletlen, ezekkel találkozunk a legtöbbször is a valóságban.

Ha választhatnánk, akkor csak olyan kisboltokba járnánk, mint amilyet Dante Hicks visz a Shop-stopban, még akkor is, ha ez egy olyan bolt, ahol emberek halnak meg önkielégítés közben a vécén, vagy idegesítő vásárlók válogatják a tejet a padlón.

Dante boltjánál csak kisboltba járnánk szívesebben, ráadásul ez jóval közelebb is áll a magyar néplélekhez. Természetesen arról az ABC-ről van szó, ahol Lenke néni is dolgozik a Szomszédokban. Az üzlet, ahol mindig kedvesek az eladók, ráadásul bármit kérünk tőlük gyakorlatilag 2-3 másodpercen belül a kezünkben is van a termék.

A nagybevásárlás könnyen lehet para

A filmtörténetből kiindulva, jobb óvakodni, ha valamilyen nagyáruházban akarjuk letudni a bevásárlást. A klasszikus hipermarketekkel ugyanis inkább horror vagy akciófilmekben találkozunk, és általában, aki bemegy egy hipermarketbe, nem jön ki élve.

Elég csak George A. Romero klasszikus zombifilmjére, a Holtak hajnalára vagy a feldolgozására gondolni, ami arról szól, hogy egy csapat ember beszorul egy nagyáruházba egy zombitámadás idején.

Nem sokkal jobb a helyzet Arnold Schwarzenegger egyik könnyed filmjében, a Hull a pelyhesben sem, ami ugyan vígjáték, de borzasztó, ahogy bemutatja, mit ki nem tud hozni az emberekből a karácsonyi bevásárlási láz.

Akkor már inkább a Zombieland, abban is zombikkal kell harcolni a hiperben, de legalább szórakoztató módon.

Nemcsak nagyáruházakból van félelmetes, de legalábbis visszataszító, hanem kisebb üzletekből is akad olyan, amit nagy ívben kerülnénk el a valóságban.

Az egyik természetesen Al Bundy cipőboltja, ahol minden cipőbolti eladók talán legbunkóbbika dolgozik, ezért is teljesen értethetlen, hogy hogyan nyithattak ezen a néven a valóságban is cipőboltot.

A másik, ahol ugyan kedvesek az eladók, és az egész nagyon cuki, de azért inkább a soha ne menjünk a közelébe kategóriába tartozik, az egyértelműen a hentesüzlet a Zöld hentesekből, ahol baromi jó a kolbász, de különösen igaz rá, hogy jobb, ha nem tudjuk, miből van.

Lemezt a lemezboltból

Ha van olyan üzlettípus, ami valószínűleg felül van reprezentálva a filmtörténetben az összes többihez képest, az a lemezbolt. Ugyan a lemezeladás összeomlása után jó sok évvel nehéz elképzelni, de valóban volt olyan állapota a világnak, amikor fiatalok csak úgy simán bejártak bóklászni lemezboltokba, internet híján egymástól és az eladóktól próbáltak tájékozódni a menő újdonságokról, és a rendszeres látogatók régi ismerősökként köszöntötték egymást.

A lemezboltokban játszódó filmek alapján úgy tűnhet, a 90-es években az élet királya volt az, aki lemezboltban dolgozott, még akkor is, ha ezt igazából csak a lemezbolti dolgozók és jó esetben a látogatók egy része gondolta így.

Az egyik legemlékezetesebb lemezeladó az egyébként is zenebuzi hírében álló Jack Black, aki a Pop, csajok, satöbbiben alakított egy végtelenül ellenszenves, de szórakoztató figurát.

Azt a fajta eladót, aki az idegeinkre megy, de mégis vissza-visszajárunk hozzá. A Pop, csajok, satöbbiben már láthatjuk, hogy a lemezboltozás nem fog örökké tartani, a 2000-ben megjelent filmben a bolt épphogy csak elkaristol, alig vannak vásárlói, a boltot leginkább a saját örömükre üzemeltetik az alkalmazottak.

Ha a lemezbolti eladók legboldogabb időszakába szeretnénk betekinteni, akkor inkább az 1995-ös A zenebirodalom visszavág lesz a mi filmünk. Ebben tényleg az élet császára volt az, aki lemezeket árult, ráadásul olyan eladók szolgáltak ki, mint Liv Tyler vagy Renée Zellweger.

Hasonló vonalon mozogtak egy időben a videotékások, egy mára szintén gyakorlatilag kihalt szakma lelkes képviselői. Annak ellenére, hogy közelebb állnak a filmekhez, kevesebb emlékezetes videotékára emlékezünk a filmtörténetből. Van viszont kettő, ami minden egyébért kárpótolja az embert.

Az egyik tékás, aki annyira pocsék, hogy éppen ezért teljesen imádnivaló természetesen a már említett Shop Stopból Randall Graves, aki simán intézi pornófilmek rendelését egy kisgyerek füle hallatára, meg úgy általában teljesen véletlenszerűen tartja nyitva az üzletét.

A másik téka, ami abszolút említésre méltó Mos Def és a már korábban zeneboltosként is jól teljesítő Jack Black közös üzlete a Tekerd vissza, haver! című cukiságban, amiben nem elég, hogy mamutként a DVD-korban is a VHS-ekre esküsznek, de híres filmek úgynevezett svédelt verzióit is elkészítik, amik annyira jók, hogy eleve készülnie kéne minden híres filmből ilyen barkácsmozinak.

Végül említsük meg a Scott Pilgrim a világ ellen című filmet, ami tökéletes nosztalgi és árbánd egyben minden képregényrajongónak, lemezbolti dolgozónak, lemezsorok között valami nagy kalandról álmodozó fiatalnak. De jobb, ha tisztában vagyunk vele, ebben a filmben sokkal veszélyesebb a lemezbolt, mint bármelyik másikban!

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu