A Sensaria Csoport tematikus kiállítása az apokalipszis apropóján.

A társulás létrejöttét az ezredforduló környékén az új figurális kifejezésmód inspirálta, mely akárcsak egy évtizeddel korábban a new wave, a neokonceptualizmus másodvirágzását követően született meg. A Sensáriások debütálása tulajdonképpen már az új festészet második hullámaként is értelmezhető, hiszen az új figuralitás kibontakozását az 1990-es évek közepére, második felére tehetjük (lásd Szűcs Attila, Lajta Gábor művészete). A 2003-ban alakult csoport tagjait az különbözteti meg markánsan napjaink többi figurális (és nem realista) festőjétől, hogy a művészettörténeti, festészeti tradíciók fontosságát hangsúlyozzák a múltat végképp eltörölni akaró neoavantgárd örök jelenével szemben. Ahogy Sturcz János tanulmányában megfogalmazta, „A klasszikus mesterek technikáit, anyagait, műfajait felhasználva azt vizsgálják, hogy a nagy elődök intellektuális-spirituális-vizuális teljességet hordozó toposzainak, pátoszformuláinak újraértelmezésével lehetséges-e még érvényes művészetet létrehozni, a régiek teljességéből valamit visszanyerni."