A kiállítás a különböző művészeti ágak és a kreatív ipar közti együttműködés fontosságára kívánja felhívni a figyelmet. Olyan hazai előadóművészeti tervezők és szakemberek munkáit mutatja be, akik a maguk területén innovatív módon ötvözik a klasszikus értelemben vett művészeti diszciplínák és a modern technika adta lehetőségeket.

A néző nincs mindig tisztában azzal, hogy mennyi jól szervezett, közös munka zajlik egy-egy színházi előadás vagy koncert hátterében, és el sem tudja képzelni, mekkora “truváj” egy-egy projekt létrehozása. A “Nem nagy truváj” nemcsak a kulisszák, de az innovatív folyamatok mögé is bevilágít, bizonyos tekintetben bepillantást nyújt az előadóművészetek jövőjébe.

A kiállítás olyan hazai előadóművészeti tervezők és szakemberek munkáit mutatja be, akik a maguk területén innovatív módon ötvözik a klasszikus értelemben vett művészeti diszciplínák és a modern technika adta lehetőségeket, mint a hang-, fény-, és videotechnika, a 3D virtualitás és más, a vizuális kifejezés eszköztárához kapcsolódó elemek. A kiállítás a különböző művészeti ágak és a kreatív ipar közti együttműködés fontosságára kívánja felhívni a figyelmet. A teljesség igénye nélkül olyan elkészült munkák, illetve még nem használt technológiák jelennek meg, melyek újítóan hatnak a színházi látvány formai megfogalmazására. A kiállításhoz kapcsolódó konferencia lehetőséget nyújt a téma kapcsán felmerülő szakmai kérdések megvitatására.

A “Nem nagy truváj” című kiállítás az OISTAT Magyar Központ elnökségének kezdeményezése nyomán valósul meg. Az OISTAT Szcenográfusok, Színháztechnikusok és Színházépítészek Nemzetközi Szervezetének missziója, hogy tagországok a díszlet- és jelmeztervezők, színházzal foglalkozó műszakiak, építészek, történészek aktívan bekapcsolódjanak a nemzetközi szakmai vérkeringésbe, illetve, hogy helyi szinten diskurzusokat indítsanak a fent említett szakmák fontos kérdéseiről, dilemmáiról és sikereiről.

A kiállítás platformot kínál a hazai színházi alkotóknak és szakembereknek, hogy az innovatív technológia intergrálásának kérdéseiről gondolkodjanak. A bemutatott alkotások mindegyikében van valami “truváj”, tehát valamilyen technológia felhasználásával készültek. A gyűjtés önmagában nem fogalmaz meg kérdésfelvetéseket, inkább fel kívánja hívni a figyelmet különböző trendekre és működő koncepciókra, azzal a szándékkal, hogy az itthoni színházi kultúrában több rendező és tervező merjen technológiai dimenziókban is gondolkozni. A kiállításon megjelenő látványelemek és jelmezek egyik legfontosabb közös jellemzője, hogy nem jöhettek volna létre technikus szakemberek nélkül. A tervezők csak akkor valósíthatják meg a “truvájt”, ha kellő szakértelemmel rendelkező egyénnel vagy csapattal dolgoznak együtt, ezáltal a tárlat különböző művészeti ágak és a kreatív ipar közötti együttműködés fontosságára is fel kívánja hívni a figyelmet. Mindezek mellett a kiállítás nem kizárólag a szakmát szólítja meg, értelmezhető és élvezhető azok számára is, akik nem az előadóművészet területén tevékenykednek.

A kiállításon megtekinthető lesz a Végtelen Dűne installáció, amely a 2019-es Prágai Quadriennálén elnyerte a legjobb kiállításért járó díjat az Országok és régiók szekcióban, Balázs Juli, Kálmán Eszter és Nagy Fruzsina díszlet- és jelmeztervezők, Juhász András médiaművész és Keresztes Gábor hangtervező munkája.