Nincs olyan ember a világon, akit valamely életszakaszában ne érintett volna meg a retablo világa. Kikerülhetetlenül találkozunk saját életünkben, közösségünkben krízishelyzetekkel, amelyeket átéltünk, tapasztaltunk, tudatára ébredtünk vagy amelyeket éppenséggel elfojtva némán hordozunk magunkban, legrosszabb esetben generációkról generációkra adva tovább. Erőszak, hatalmi játékok, frusztrációk, megaláztatások, szerencsétlenségek, betegségek, identitási problémák…
A retablo az ex voto egyik változata. Az ex voto egy szentnek vagy istenségnek tett felajánlást jelent, amelyet egy fogadalom teljesítésekor, például egy betegségből való felgyógyulás hálájaként adják, majd templomban vagy kápolnában helyezik el. A teljes kifejezés: „ex voto suscepto”, azaz fogadalom által.
Az ex voto másik változata a retablo, amely a latin-amerikai katolikus kultúrában honosodott meg s azon belül történelmileg a mexikói katolicizmus vallási cselekvéseihez kapcsolható a legerősebben.
A retablo képi és verbális narratívája mágikus „objektummá” válhat az emberi élet megértéséhez, hidat építve az egyén és a közösség közé feloldva a feszültségeket.
Az installáció a retablo világát idézi meg, párhuzamba állítva a társadalmak kollektív keresztény-katolikus hitvilágát és a közösségben elkövetett magánbűnök kendőzetlen valóságának kettősségét.
Vály Sándor és Heéger Júlia első közös munkája a Sacred Songs volt, amely Hildegard von Bingen (1098 –1179) német misztikus, természettudós, bencés apátnő, zeneszerző, polihisztor műveinek újraértelmezése és tolmácsolása volt. (Ektrorecords, 2019) Ezt a zenei hagyományt folytatják és ültették át a retablos világába.
Hozzászólások