A számtalan projektben és zenekarban közreműködő cimbalmos és zeneszerző, Lukács Miklós 2014-ben alapította meg saját trióját, a Cimbiózist, mely azóta is változatlan felállásban a hazai jazz színtér egyik legeredetibb formációjává nőtte ki magát. A különleges hangszerösszeállítás, a saját szerzeményekből álló, folytonosan bővülő repertoár mellett jócskán szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy sem a zenekarvezető, sem a tagok soha nem riadtak vissza a kísérletezéstől és az új utak keresésétől. A Fonó Records kiadónál három lemezt jelentettek meg, a harmadikat fúvósokkal kiegészítve, kvintett felállásban, zeneileg a kortárs kamarazene felé mozdulva. Legutóbb pedig a BMC Records gondozásában jelent meg lemezük Zene az időtlen percek magányából címmel, melyen még egy lépést tettek a kortárs komolyzene irányába. Ahogyan Fazekas Gergely fogalmaz a lemez kísérőszövegében: „Persze e stílusban (nyelvben, atmoszférában) megtalálható valami a jazzből is, hogyne lenne, de ott van a zenei gondolatok mögött a népzene, autentikus formájában is, meg a bartóki átlényegülésen keresztülment művészi alakjában, ott van a díszítésekben a cigányzene, néhol a rockzene vulkanikus energiái is felbukkannak, és a kompozíciók logikájában, az összetett harmóniákban és a zenéhez való kérlelhetetlenül komoly hozzáállásban ott a teljes klasszikus hagyomány Bachtól Debussyn át Kurtágig”.