nem azt kérdeztem, milyen a szexuális életed, hanem egy normálkérdést, de mindegy... bocsánat akkor.

Azóta is dúl ez a parázs vita? :-)

bocs, nem tudom, miidegesitõt kérdeztem. Ha te kérdeznéd, én normálisan válaszolnék, eszembe sem jutna idegeskedni.
Mindegy, jó takarítást.

NEm kötekedésképp, de megkérdezhetem milyen vallásu vagy?

Egy lényegtelennek tûnõ kérdés, DE:

Moziban nézted meg?

Ezt mondom én is, hogy legfeljebb az instant érzelmek helyett preferálja a valódi, mély érzelmeket. Minthogy az érzelmek rovására juttatná elõnybe a gondolkodást.

Különben olyan filmjei lennének, mint Godard-nak. :)

*lehetõ legjobb hatást érje el.

Én sem tudok többrõl. De még, ha írt is hasonlót, szerintem ez sarkított. Különben nem fektetne akkora hangsúlyt abba, hogy különbözõ beállításokkal a lehetõ legjobb hatás érdekében érjen el.

Pl. vegyük a 12 dühös embert. Szándékosan egyre szûkebb látókörû lencsét használt, hogy egyre a erõsebben ÉRZÉKELTESSE a bezártságot. Ez csak egy példa, de majdnem végig ezt "ragozza", hogy mivel milyen hatást vált ki a nézõbõl.

Nem éppen intellektuális élményt akar nyújtani.

Azt tudom elképzelni, hogy valami olyasmi volt, hogy az kevés, ha ott elbõgik magukat, az a mûvészet, ha akkor is hat a film, amikor már kijöttek a vetítõterembõl.

OFF

Hmm... Ez Lumet-tõl érdekes gondolat, mivel elég erõsen hat a tudatalattira (értsd érzelmekre) - tudatosan. Éppenséggel a könyvében minden fejezetében azt taglalja, hogy mivel milyen tudatalatti hatást ér el.

Viszont az általáad idézett rész nem rémlik. Rég olvastam. (A Making Moviesról beszélünk?)

*"nem a pillangót látjuk" - mármint nem látjuk, nem láthatjuk a teljes valóságát
(Remélem, soha többé nem szemetelek ilyesmivel)...

Nos, egy picit még gondolkoztam rajta, és összefoglalásul:
1. az objektív valóságot nem ismerjük teljesen, csupán lényegi képünk van róla. Erre írtam példának, hogy nem a pillangót látjuk, csupán egy lényegi képet észlelünk a pillangóról a tudatunkban.
2. mindig azt nevezhetjük "objektívnek", valóságosnak", ami a valóságról alkotott lényegi kép - hiszen a valóságot teljes egészében képtelenség megismerni, mindig és mindenrõl csupán benyomásaink, észleléseink, tudati tartalmaink vannak, melyek lehetnek "lényegretörõk" vagy "elrajzoltak". A "lényegretörõ" benyomásokat, észleléseket, tudati tartalmakat nevezhetjük, illetve nevezzük "objektívnek" vagy "igaznak" - fõképp akkor, ha ezek ráadásul még egyezményesek is. Az elrajzolt avagy teljesen egyéni tudattartalmakat pedig "szubjektívnek" vagy "hamisnak". Tudni kell, hogy mindkét esetben az észlelésünk szubjektív; a különbség az objektív és a szubjektív tudati tartalom közt nem abban áll, hogy az egyik a külsõ, látható és mérhetõ valóságra vonatkozik, a másik pedig a láthatatlan képzelgésre (mert _minden_ észlelés a tudatunkban képzõdik); hanem a valódi különbség abban áll, hogy az objektív észlelés, tudati tartalom képes a valóság valamiféle lényegi összfoglalóját adni, míg a szubjektív nem. Tehát ha pl. látunk egy pillangót, arról szerzünk egy lényegretörõ benyomást. Ha ugyanez a pillangó sötétben az arcunkba röpül (persze ilyen nem történhet, más példa jobb lett volna ide, na mindegy), szóval akkor megijedünk, és hirtelen az a benyomásunk támadhat, hogy valami fenyeget bennünket. Noha ugyanarról a pillangóról szereztünk benyomást, csak most nem lényegretörõt, hanem elrajzoltat és szubjektívet. Az ijedtségünk oka tehát "nem reális", "nem objektív", "nem valóságos".
Mivel az érzékszerveinkkel túlnyomó részben lényegretörõ benyomásokat szerzünk, így hajlamosak vagyunk az érzékelt valóságot "objektívnek" nevezni - pedig az érzékelés is csak tudati tartalom, és ugyanúgy lehet szubjektív, mint egy gondolat.
3. Az elvont gondolatok esetében sokkal gyakoribb az elrajzolt és egyéni, nem egyezményes tudattartalom, ezért ezeket "szubjektívnek", "idealisztikusnak", "elvontnak", "nem a valóság részének" szokás tekinteni. Pedig a gondolatok ugyanúgy az "objektív valóság" észlelésére vonatkozó tudati tartalmak, absztrakciók, mint amikor látunk vagy centivel lemérünk valamit. A gondolatok "objektivitását", "valódiságát" tehát ugyanúgy vizsgálhatjuk, mint a látvány által keletkezõ benyomásokat: amit gondolunk, az az objektív valóságról lényegretörõ képet ad, avagy sem. Ami "igaz", "objektív", "valódi", "a valóságból ered és oda folyik vissza." Ami nem ilyen, az a valóságról hamis vagy ferde képet ad, ugyanúgy, mint amikor sötétben megijedünk az arcunkhoz érõ pillangótól.
4. De mégis: mi a valóság lényege? Hogyan dönthetjük el, hogy valamiféle észlelet a valóság lényegére vonatkozik, vagy sem? Nos, nyilván még ezt is csupán a szubjektív tudatunkban lehet eldönteni. Az sokat segít, ha sok szubjektív tudat egyezményesen elfogad valamit lényegesnek és igaznak. Ettõl persze még nem biztos, hogy az valóban lényegretörõ és igaz (pl. egy vallási dogma, egy gyógyszer vagy egy tudományos tan, pl. a tudományos szocializmus), de a közmegegyezés mégis segíti az igaznak való elfogadását.
A valóság lényegének nevezhetjük
a.) a leggyakoribb észleleteinket;
b.) vagy azokat, amit elfogadtunk igaznak, anélkül, hogy gondolkoznánk rajta, ezek az axiómák;
c.) vagy pedig az észleleteink összevetésével próbáljuk meg kitalálni a lényeget.
Temészetesen akármilyen módon próbáljuk meghatározni, hogy mi az objektív valóság lényege, amihez képest helyesek vagy helytelenek az absztrakcióink - csupán közelítõleges, elnagyolt és szubjektív meghatározásokhoz juthatunk. Minél több elem egyezményes, tehát mások tudatával összerendezett, annál inkább nevezzük/nevezhetjük objektívnek és igaznak. De a tévedés lehetõsége mindig fennáll, hiszen mindezen folyamat mindig a szubjektív tudatban zajlik le.

de nem azok:D be is bizonyitja.:D ennyi.

Attól mert õ saját kútfõbõl szedi õket még lehetnek jó érvek.

JAh én elmondom, amit tudok õ meg megpróbálja az ellenkezõjét állitani, holott ezer oldalon lehet olvasni amirõl beszélek. Jó érvek...:D