aztán a forgatókönyvíró szépen visszaterelte a történetet és a szereplőket a kedves, senkinek se fáj mesécske földjére. S olyan véget kanyarított a sorozatnak, hogy senkiért ne kelljen könnyet ejteni, sőt! Totál a korba nem illő jelenetecskével még a romantikus igényeket is sikerült kielégítenie. Hercegünk virágszállal a szájában várja szíve hölgyét! Ettől kész voltam!:(

Pedig lett volna min elgondolkodni. A meggyilkolt király és politikája. "Korai 19. század", azaz az 1800-as évek eleje a sejtelmes datálása a sorozatnak. És a király meggyilkolásához a hataloméhségen túl épp a király modernizációs törekvéseinek félremagyarázása ad lehetőséget. Külföldiekkel való kapcsolat, újszerű oktatási kísérlet, nyugati sebészet, nemtől, társadalmi státustól függetlenül a tehetségekkel való foglalkozás... Természetesen ezek a hagyományokkal szembe mennek, nehéz elfogadtatni. De nem egész 100 év múlva az elmaradt lépések a függetlenség elvesztéséhez vezetnek.

Eljátszunk a gondolattal, hogy vajon mennyi múlott az uralkodókon és a vezető eliten, ill. ha megtették volna a modernizáció útján a szükséges lépéseket, az sem segített volna rajtuk a geopolitikai helyzet, az éhes szomszédok miatt? Vajon Joseon mindenképp halálra volt ítélve, vagy lett volna esetleg vmi kiút? Itt a sorozat vége olyan idilli, olyan megnyugtató. De a jövő történései miatt, hogy tudjuk, mi vár az országra nem egész 100 év múlva... nos, így vhogy nem tűnik olyan biztonságosnak a rózsaszín felhőcske, amelyre lecsüccsent bennünket a sorozat vége.

Igen, akinek már alig csak három hónap van hátra az életéből, az ugyan mitől is féljen? Az Anya eddig is kiállt a lányaiért, innentől azonban nincs senki, aki megállíthatná. Az Elnök sem tud más lenni vele szemben, csak egy tehetetlen, gyenge, beteg öregember... ami valójában a hatalom máza nélkül.
Itt már nincs jelentősége vagyonnak, hatalomnak, befolyásnak, ez itt az akaratok, a lelkierő csatája, s ebben az Anya verhetetlen!:) Még a hideg is végig fut a hátunkon, ahogy az elnököt megfenyegeti. Mi is elhisszük neki, hogy képes lenne a halála után visszatérni, hogy magával vigye, ha továbbra is ártani akar a lányának. S lám, a rettegett elnök is csak egy nagyapaságra vágyó idős ember, hiszen attól retten meg igazán, hogy a hatalmi játszma miatt majdnem elvetélt az unokájával a menye.

A halálosan beteg Anya a kórházi ágyból felkelve az Elnökhöz megy és az asztalra csap. Már eddig is kellően utáltuk a kis töpszli elnököt a festett hajával, a műfogsora mögül való kifröcsögéseivel, ahogy mindenhatónak képzeli magát, de ez a minizsarnok azonnal fülét-farkát behúzza, ha az Anya a maga keresetlen módján beszól neki. Ezúttal is érezzük, hogy Ómindenhatósága hogyan zsugorodik még inkább össze az Anya beolvasásától, hogyan olvad semmivé önhitt magabiztossága az asszony jogos vádjaitól, felháborodásától.

Gyógyíthatatlan utolsó stádiumú tüdőrák.

gázolást

Mint ahogy ez ki is jön a későbbiek során, persze kell vmi, amire a sorozat épülhet . De újranézve már számomra kevésbé meggyőző

Mert hiába nem lehet teljesen rábizonyítani a képviselőfire apja szeretőjének megölését... a kritikus ponton megszakadt videó ellenére az emberek belül igenis érzik, hogy ő a gyilkos..... ezt már valóban sohasem moshatja le magáról. A látszat integritás visszájára fordul, már nem lehet megtéveszteni többé másokat, már nem ő a "tökéletes", hanem csak egy elvetemült vki, akitől mindenki elfordul.

Az enyém a tetőről lelökött lány anyja. Korábban láttuk, ahogy sokkolja a hazugságok leleplezése, ahogy a lánya öngyilkossága is megkérdőjeleződik. A kéz, mely beadja az injekciót a méreggel, egyértelműen női kéz a körmök formája alapján. Közvetlenül az eset előtt pedig az ügyvéd épp arra utalt, hogy már közel jár a barátnő megölésének bizonyításánál is, hiszen felvétel van arról, hogy az épületbe lépett a fiú, melynek tetejéről a lány "öngyilkos" lett.