Bármi lehet megoldhatatlan akadály. A legkisebb apróság is tûnhet kibékíthetetlen ellentétnek. De, ha valaki akar, a legsúlyosabb problémán is keresztül tud gázolni. Az akadályokat az elme teremti vagy gyõzi le. Minden probléma objektív és szubjektív egyszerre, és a szubjektivitás nagyon fontos a megoldhatóság szempontjából. Õk például nem látnak akadályt: http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/feltestu-asszony-lifenetwork-zApb1CkJVBlnKWRO A filmbeli helyzet a két szereplõ számára egyforma volt, Jack mégis folyamatosan a megoldáson gondolkozott, Ennis viszont csakis a problémán – õ nem keresett megoldást, ragaszkodott ahhoz, hogy a helyzet kiúttalan és kész, nem lehet mit tenni. Ennis termelte az akadályokat; ha az egyik megszûnt létezni, máris teremtett egy másikat (most nem lehet, mert itt vannak a gyerekek; most nem lehet, mert dolgoznom kell stb).
Ez körülbelül hasonló ahhoz az ügynökpoénhoz, hogy Afrikában, a sok mezítlábas láttán az egyik cipõárusnak az jut eszébe: reménytelen, itt senki sem hord cipõt, míg a másik megörül: micsoda lehetõség, mekkora piac! Vagy mondjuk: amíg az egyik ember a Mariana-árkot látja, mint ami túlságosan nagy szakadék, addig a másik a fölötte hullámzó óceánt, amin könnyedén át lehet hajózni.
De miért van az, hogy Jack a megoldást kereste, Ennis pedig csak a problémát látta? Nem azért, amit gyerekkorában látott; hiszen ezt elég lett volna elmesélnie Jacknek, és az is feladta volna – ha fel akarta volna adni. Csakhogy Jack valóban kapcsolatot akart Ennissel, míg Ennis ki tudja, mit akart. Ezt is, azt is, vagy ezt se, azt se…sosem bírt dönteni. Az ember pedig akkor lesz döntésképtelen, ha fél. Aki fél, az elszalasztja a lehetõségeit, kimarad a saját életébõl. De mindenki fél. Az ember addig a félelmei foglya, amíg csak saját magát, a saját lehetõségeit, képességeit látja. Csak akkor képes felülkerekedni a félelmein, ha a szemét leveszi önmagáról, és valami másra koncentrál, pl. az elérendõ célra. De Ennist az elérendõ cél nem motiválta annyira, hogy hajlandó legyen miatta átlábalni a félelmen. Jack sem volt hülye, ugyanúgy tisztában volt vele, mivel kell számolnia. Nem volt könnyebb helyzetben Ennisnél. Csakhogy Jacket sokkal jobban vonzotta az elérhetõ jutalom, mintsem képes legyen, hajlandó legyen megtorpanni. Tulajdonképpen ennyi az egész: Jacknek sokkal fontosabb volt kettejük kapcsolata, mint Ennisnek. És itt nem is csak a homoszexuális viszonyról van szó, hanem a házasságáról is. Ennis elvolt egyedül is, nem érezte kibírhatatlannak az egyedüllétet, számára nem volt mindenekfölött való motiváció az, hogy intim közösségbe kerüljön valakivel. Ha akadt ilyen, elfogadta; feltéve, ha a másik fél megteremtette ehhez a körülményeket. Õ maga nem fektetett túl sok energiát semmilyen kapcsolatába sem. Sem Jackhez, sem Almához, sem a késõbbi barátnõjéhez, sem a lányához nem tudott túl közel kerülni, mert nem bírt annyira megnyílni, ami elegendõ lett volna. Gyakorlatilag minden kapcsolatát folyamatosan az „éhezés” állapotában tartotta, egészen addig, amíg azok el nem sorvadtak. Hogy a társadalom mennyire botránkozik meg, vagy mennyire veszélyes valamit bevállalni, azért nem mentség, mert rengeteg ember vállalt már fel olyasmit, amiért szembekerült a társadalommal, vagy amiért az életét adta. Ennisnek és Jacknek megvolt a menekülési lehetõsége: a ’60-as években rengeteg ember élt homoszexuális viszonyban anélkül, hogy emiatt megölték volna – egyszerûen csak meg kellett volna találni azt a helyet, ahol emiatt nem fenyegeti õket életveszély. Ez már nem volt a ’60-as években megoldhatatlan probléma. Azt nem lehet elvárni, hogy az egész világ, minden körülmény alkalmazkodjon az igényeinkhez. Mindig vannak és lesznek kellemetlen nehézségek, bármi is a célunk. Muszáj keresztülvergõdni rajtuk, hogy elérjük a célunkat. Ezt soha nem lehet megúszni. És különben is az mutatja meg, mennyire fontos és értékes számunkra egy cél, hogy mekkora árat vagyunk hajlandóak fizetni érte. Jack hajlandó volt a kapcsolatra feltenni az egész életét; Ennis viszont semmit sem kockáztatott. Bár a házasságot nem részletezték, de kb. biztos, hogy Alma sokkal több energiát, figyelmet és törõdést fektetett bele, mint Ennis. Viszont, ha valaki nem mer, akkor nem nyer, nemakarásnak nyögés a vége, nincs ingyenebéd és így tovább. Ennis nem vette észre, hogy õ maga is éhezik lelkileg; a kapcsolatai mindig háttérbe szorultak a fontossági sorban, mindig akadt valami dolga, amivel elnyomta az intimitás iránti igényét. Elfogadta, amit másoktól kapott, soha nem mondta, hogy hiába fáradnak vele, tehát tulajdonképpen becsapta Jacket is, Almát is, a következõ barátnõjét is, mivel õ maga nem viszonozta a másik erõfeszítéseit. A viszonyai nem voltak kiegyensúlyozott, fifti-fifti, kölcsönösen arányos kapcsolatok. Tulajdonképpen mindenkit kifárasztott és elkeserített. Utólag pedig már hiába fogadkozott.

-Ez így van!!

Igen, igazad van, az úgy izgalmasabb, ha utána lehet szapulni.
Én nem lennék mazochista, ha ennyire nem tetszik egy film, vagy egyenesen rosszul vagyok tõle, akkor nem nézem végig, az biztos.

Én azt nem értem, emberek miért hõbörögnek azon, h szar volt a film. Minek nézték végig?! Annyi csatorna van, a nagy számok törvénye alapján valamelyiken biztos ment valami jobb film. Valami mégiscsak lehetett benne, hogy végigülték. Vagy jó utána felháborodni?

Abszolút egyetértek.
Én is ismerek ilyen meleg férfiakat. Szerintem a filmben is pont az volt a jó, hogy nem a külsõségekben mutatta meg a rendezõ, hogy a két férfi a saját neméhez vonzódik (pl. hál' Istennek nem volt fenékriszálás, affektálás stb., melyekkel sokan azonosítják a homoszexuális férfit).

Azért meg kell, hogy állapítsam, nem igazán értettétek meg a filmet. Egy fontos szálat figyelmen kívül hagyott minden hozzászóló. Nem vettétek észre, mert a rendezõ Ang Li csak egészen finom utalásokkal, rezdülésekkel jelezte Ennis érzelmi viszonyát a tehenekkel. Csak annyi erotikát engedett átjönni ebben a viszonylatban, ami még a jó ízlés határait nem feszegeti. Mesterien balanszírozott ezen az ingatag határmezsgyén és így az állatvédõ szervezetek sem emelték fel szavukat a szarvasmarhák szexuális kizsákmányolása címén. A filmkritikusok sokáig nem tudtak dönteni, hogy Jake Gyllenhaal vagy a Reddy nevû 3 éves Holsten-friz kapja meg a legjobb alakításért járó díjat.

Furcsa, amit kérdeztél, de megpróbálok válaszolni: a férfiasság lényege nem az, hogy valaki "nem játszik urológust". Aki hagyja, sõt elvárja, hogy a nõ szedje fel, a nõ irányítsa (és a nõ dobja ki); aki nem vállalja a felelõsséget a kapcsolatért, hanem a felelõsséget az irányítással együtt a nõre tolja, az tulajdonképpen férfiszerepet vár a nõtõl. (Vagy az a nõ, aki felszedi és irányítja, dobja a pasikat, férfiként viselkedik). Az ilyen emberek biológiailag heterók, de lelkileg-szellemileg nem azok. Ha a pszichés szerepek felcserélõdnek, az garantáltan csalódáshoz vezet.
A filmben Ennis nagyon erõsen ragaszkodik ahhoz, hogy férfias legyen. De ennek csak a látszatát képes megvalósítani, lelkileg senkit sem képes vezetni. Él a kínálkozó lehetõségekkel, de csak ennyi; sodródik, hagyja magát befolyásolni, folyton kibújik a döntés alól, elodáz és halogat; pláne nem mer az árral szemben úszni. Nem kommunikál egyenesen, nyíltan, õszintén, hanem mellébeszél, hazudik vagy elhallgat információkat. A félelmei, a körülményei és a környezete befolyásolják, ezek hullámain hányódik, nem kormányozza sem a saját, sem mások életét. Aki kapcsolatba kerül vele, férfit keres - de csalódik, mert nem talál. Ennis nem pusztán azért homokos, mert Jackkel dug; hanem azért, mert nem bírja megélni a férfiasságot, mint lelkiállapotot. Ezt megélni pedig nem könnyû, elismerem. Nagyon nehéz. Férfivá érni nehezebb, mint nõvé. Aki viszont a nemiségben csak biológiát lát, az érje be annyival, hogy eltalálja a megfelelõ lyukat, és legyen rendkívül büszke a teljesítményére.

-Akik szeretik egymást!!

Igenis!

De ez most, melyik film is? :(

Ja jó, két cowboy...

-Egyet értek!!

-Kérem, csak a filmrõl beszélgessünk!!:))

Ha már kirúgták az állásából, akkor többet nem találkozik Tauszignéval a humánpolitikáról !, így értelmetlenné válik az élete és leveti magát a soha el nem készülõ Margit-hídról.

Egész jó forgatókönyv ötlet... :)))

Kedves Pista!

-Szóhoz sem jutok, olyan szépen fogalmaztál!!:))

-Remélem nem tapasztalatból mondod!!:))

-Az, hogy a pásztorokra jellemzõ elkötelezettség valóban létezik, és ez valamilyen szinten erõsíti a két srác közötti "baráságot", nem kétlem, de számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy az egymás iránti nemi vágyukat is felébressze, ha csak nem arról van szó, hogy õk még a farmon kívûl is vonzódnának egymáshoz, viszont az kétségtelen, hogy ez a helyszín csak segítette a vágyaik kiélését.

-"Szerinted ez az ideális helyzet, ami a férfit igazán férfivá teszi?