A "főhős" valóban nem teljesen a lotyó szintjére süllyedt le, hiszen az eredeti bűnt a lotyó követte el, ami nélkül Simon József sem kattant volna be. Az önbíráskodás egy bizonyos szintig morálisan abszolút megengedhető, és ha pofán veri a lotyót, ha hekus vagyok, bizony elfordítom a fejemet. Ha tisztességesen együttműködött volna a rendőrséggel, és az egyenes utat választja, simán megkerül a pénze. De ő a tisztességtelen utat választotta, pedig tudta a lotyó nevét és a címét is, de ezt az infót inkább megtartotta magának, hogy zsarolgathassa. Megérezte a vérszagot, hogy lehúzhatja a lotyót, és aljas zsarolásba kezdett, olyanokat felhasználva ehhez, akiknek semmi közük nem volt az egész sztorihoz. Alaposan lesüllyedt, nem aratott erkölcsi győzelmet, semmiképp nem magasztosult fel. Azt állította, hogy nem volt gyilkos. De, az volt. Meggyilkolt egy kutyát, szétroppantotta a gerincét ("Nóóóóóóóóóóómááális...?"), emellett leütött és elrabolt egy (ebben az esetben) ártatlan embert. Meg autót is lopott.

Lentebb volt olyan vélemény, hogy a rendőrség a szipirtyót segíti, és még a politikát is belekeverte - azt ugye mindenbe bele kell keverni -, hogy az egész rendszer (???!!!) mellé állt. Mekkora baromság már ez. Sem ő, sem a közege semmilyen típusú szocialista, vagy azokhoz közel álló nézetnek nem éppen a mintapéldánya. De ha valakinek elrabolják a lányát, neki is épp úgy jár egy közszolgáltatás, mint mindenkinek. Nem álltak az oldalára, hanem a rendőrség magától értetődően és hivatalból a rendelkezésére állt. Ráadásul akkor még nem volt tudomásuk a sofőr és a közte levő konfliktusról. Nem álltak az oldalára a kettejük ügyében, akkor még nem is tudtak kettejük ügyéről. Nem álltak egyikőjük oldalára sem, hanem mindkettőnek hivatalból a rendelkezésére álltak, amikor sérelem érte őket.

Hozzáteszem, mindkét züllött alaknak, az elitista lotyónak és a szánalmas szarkának is az lett a veszte, hogy züllött alakként az igazságszolgáltatáshoz fordult. Mindkettő csak a másik züllöttségét látta, a sajátját nem. A saját sérelmében mindkettő igazságot követelt, csak éppen a saját aljasságukat nem vették észre. Ez az önellentmondás, ez az önismereti torzulás lett mindkettő veszte. Olyankor persze mindkettő igazságot követel, amikor személyes sérelem éri őket. De amikor ők bántanak másokat, azt nem veszik észre. Ennek kicsúcsosodása volt a film végén, amikor a sofőr játszotta az erkölcscsőszt a "kollégájával" szemben, miközben ő is ugyanolyan züllött szarka volt.

Gregga: félig-meddig szerencsés helyen dolgozol akkor, főleg, ha kiképzik a munkavállalókat. Bár az jellemző, hogy az arrogánsabbakat hagyják békén, aki nem arrogáns, esetleg kicsit introvertáltabb, azt már ugye úgy gondolják, hogy lehet bántani, megalázni.

A rabolt váltságdíj telekeladásos lepapírozásával pedig gondoskodott a családja jövőjéről. Majd kilépett a világból, mert túl messzire ment, mint az Összeomlásban W. Foster: a Hold túloldalán járt már, ahonnan nincs visszatérés.

Ha tényleg volt ilyen lebukott rózsadombi tolvaj, az jó. De élek a gyanúperrel, hogy a valóság szikárabb volt a filmnél, és egyetlen rózsadombi köztörvényes sem ütötte meg a bokáját.