Egy kolléganõd írta az Index Velvet rovatában. Milyen egyformán gondolkodtok. A kedvetekért, nehogy a komfortérzeteteket megzavarjuk, mi sem ünnepeljük a Karácsonyt és Szenteste sûríteni fogja a BKV a járatait. Csak, hogy elégedettek legyetek.



Miért kell a karácsonyi nyálat letuszkolni mindenki torkán?
| 2009.12.23. 09:37 - olvir
Nem lehetne egy kicsit kisebb felhajtást csinálni ebbõl az egészbõl? Értékelném, ha nem két-három hónapig tolnának a fejembe egy keresztény vallási ünnepet. Miért kell kisjézusozni az oviban? Nem lehetne kicsit szerényebben, csöndesebben?
Túlzás nélkül hónapokig tart, kis mikulásgiccsel turbózva, a karácsonyi õrület. Csorog a malaszt, a hazug álszentség mindenhonnan, lehetetlen kikerülni. Pedig én nem szeretem, de ez mondjuk magánügy, viszont nem is ünnepeltük a családban soha.
Zsidók vagyunk, nem vallásosak, és nem fogadom el, hogy turisták. '44 decemberében apám a gettóban arra jutott, hogy ha õ ezt túléli, akkor köszöni, nem kér többet az ünnepükbõl. Szemforgató papok prédikáltak a szeretetrõl a szégyen utcáin, miközben kivégezték a teljes osztályát. Tízéves volt, túlélte, lettünk mi, lett Jolka-ünnep és télapó, mi meg nem ünnepeltük. Elutaztunk, anyám cselezett, de persze novembertõl nagyokat hallgattunk, mikor mindenki a karácsonyi ajándékokat, vendégjárást taglalta. Korán meg kell tanulni másnak lenni, ez volt, és most megint ez van.
Mert már ötéves a kislányom, és idén csap elõször igazán pofán a döntés kényszere. Tavaly szerencsénk volt, egybeesett a hanuka a karácsonnyal, most nem járt a kedvünkben a holdnaptár, 19-re vége az egésznek, mi meg nézhetjük egymást, sõt anyósomék (a férjem nem zsidó) sincsenek elég jól, oda sem megyünk a szobafenyõ köré. Megérti, hogyne, miért ne értené, elég nagylány, de azt nem várhatom el, hogy örüljön is neki. A végletekig agyontekert ünnepvárás az oviban, az utca, a minden, de minden arról szól neki – vagy arról fog szólni –, hogy mibõl marad ki. Én már csak tudom.
Vajon mi a helyes? Hiszen ez nem is elv, arra köphetnék, de talán szentség, és mindenképp kegyelet. Verjem át magam? Hívjam hanukafának, és csicsázzam fel a yukkát? Kapjon ajándékot, nehogy szomorú legyen? Vagy vonuljunk családilag gettóba, irány a Lauder, pénz majd csak lesz rá valahogy, és ott lehet röhögcsélni a decemberi lapostévé-vásárlókon. Vagy bízzak magamban, benne, értsük meg, hogy igen, elõfordul, hogy valamibõl kimarad, még az is lehet, hogy ez most épp veszteség, de teher alatt nõ a pálma (szintén príma hanukafa).
Amúgy így lesz. A lányom érti, szétkürtöli, drukkolva nézem, mintha büszke is lenne rá. Az óvónõk meg dermedten igyekeznek nem megsérteni, a múltkor azt mondtam poénból (súlyos hiba), mikor vittem fel az oviba, hogy mért kell keresztre végzõdnie a kapukódnak, miért nem csillag. Persze, mondta rögtön tovább, szerencsétlen óvónõk szemlesütve kértek bocsánatot, hogy õk nem akarták bántani az érzékenységünket. Úristen.
És közben élünk itt, Budapesten, a karácsonyi hisztériában, tolongunk a boltban, én kicsit kárörömmel nézem a tömeget, turistáskodunk a vásárokon, a lány meg hallgatja a zsoltárokat, tetszik is neki, miért ne. Ez nem a mi ünnepünk, mondom, õ meg bólint, de kicsit tartok tõle, csak azért, mert jó kislány. Nem a mi ünnepünk, mi nem vágunk ki fenyõfákat, nem veszünk fel hitelt, nem gyújtjuk magunkra a lakást, nem vágjuk bele a baltát faragás közben a lábunkba, nem csinálunk úgy egy napig, mintha szeretnénk a hülye nagynénit. Vajon mondhatom neki, hogy nem kell szeretni a karácsonyt?
És közben itt élünk, Budapesten, ahol nem csak karácsonyi az õrület, ahol muszáj lesz tudnia válaszolnia a zsidózásra, ahol összekeverik a magyarságot a kereszténységgel, ahol hátunk mögött százezrek szelleme lebeg, ahol soha-soha nem értették meg igazából ezt az egészet, ahol csak vágyódva nézzük a németeket, hogy azok bezzeg, mert mint tudjuk, õk kultúrnép.
És gyújtjuk majd a hanukai gyertyát, itt, Budapesten, a Nyugatiban, és megint köpködni és üvölteni fognak, és a rendõrök megint elfordulnak, mint a Hõsök terén, és a lakosság 10 százaléka szélsõségesen antiszemita, de itt nálunk, az elegáns budai hegyekben nyilván több. Nem lehet kikerülni, hiába gyújtok meg ezer csillagszórót.
Vajon mindenki kenje a hajára a karácsonyi nyált? Ki lehet ebbõl vonni magunkat? Kell errõl beszélni? Mikor és mennyit? Tudjuk nem utálni, amibõl kimaradunk? Közben olyan természetes, hogy idegenkedünk tõle. És édes Istenem, mit is mondjak ennek az ötévesnek?
xy

A jó nem gyógyszert használ, hanem szavakat. Az egyházakat meg hagyjuk, nem megyek bele.

Tisztelem a hited, ezért ne bonyolódjunk ebbe. :) Én hallottam rosszat a családban, és a környezetemben az egyházak képviselõirõl, de ugyanakkor jót is. A döntést rám bízták. Mint magánembert nagyon kedvelek egy papot, de nem vagyok híve.

Az etethetõségnek oka van.
Én mindegyik vallást megvetem, mert ki is használja a hiveket. Van aki úgy mondja, hogy szolgáltat is, ezért várja a fizetséget, de mindegy, nem akarok vallásról vitázni....
Akinek segítség kell, válasszon, nálunk sajnos a pszichológushoz fordulni nem szokás, pedig hasznosabbnak vélem.

Ja, én is hallottam, hogy a hitgyülekezet résztulajdonosa az ATV-nek. Nyilván ezért tisztelik és szentelik meg ennyire lelkesen Jézus szülinapját :))))

aa = Ha

Na most akkor ott volt karácsony vagy nem? aa nem volt, akkor mi az ájtatosság?

Én néztem a hirtv-t és az echo-t is karácsonykor. Szeretetrõl szó nem volt. Ergo, hagyjuk már ezt az örökös különbség meghatározást, mert nincs. Kinek melyik kedvesebb, nézze. Ebben az országban semmiben sem lehet konszenzusra jutni, fõleg míg a civilek is pártoskodnak.