Programkereső

Téma: Elcserélt lányok

Spoiler
9/10
napraforgó 2012 jan. 01. - 10:26:28 9/10 Előzmény metroOoCsigaa
(49/409)
A sok negatív kritikával kapcsolatban:
Mert ez a sorozat talán megint egy olyan kényes témát feszeget, mint pl. a legyen-e megengedhetõ az abortusz, vagy szabad-e otthon (vagy egy otthonhoz hasonló helyen) szülni?
Mert amíg egy kórházban szülsz, futószalagon, ahol egy-egy éjszaka esetleg 10-15 gyerek is születik, vagy még több egy-egy frontátvonuláskor..., ott bizony elõfordul olyan emberi hiba, hogy elcserélnek két újszülöttet.
És ha kiderül, ott van a dilemma, hogy melyik gyereket akarod, a sajátodat, vagy az általad neveltet?
Na és ha ragaszkodsz a vérszerintihez, mi az a kor, amíg sérülés nélkül vissza lehet õket cserélni. Itt persze a gyerekek lelki sérüléseire gondolok, mert a szülõk mindkét oldalon mindenképp sérülnek.
Válasz
zvijezda 2011 dec. 30. - 20:08:30 Előzmény metroOoCsigaa
(48/409)
honnan sikerült letöltened a részeket?
Válasz
10/10
metroOoCsigaa 2011 dec. 30. - 12:40:37 10/10
(47/409)
Éjszaka sikerült végre végignéznem az eddigi 10 részt. Most, hogy utána olvasgattam sok negatív kritikával találkoztam, no de hol érdekel ez engem?
Egyszerûen imádom a sorozatot, a történetet (tény, hogy sokszor kiszámítható). És azt hiszem beleszerettem a jelbeszédbe is, mindig érdekelt, de így még sose láttam/láthattam.
Még még még! Folytatást!:)
Válasz
10/10
Pünkösdi Kató 2011 dec. 28. - 15:17:21 10/10
(46/409)
Vkinek van ötlete arra, hogy miért Emmett van a szereplõk között elõször feltûntetve, illetve a képek között? Vagy "spoiler"? Akkor nem szeretném tudni. :)
Válasz
10/10
Pünkösdi Kató 2011 dec. 28. - 15:12:11 10/10
(45/409)
Szerintem sokkal összetettebb a dolog, mint gondolnánk. Erre igazán Bay apja világított rá, amikor közölte Daphne-val, hogy Bay és Toby nem kosaraznak, mert nem bírják az apjuk játékstílusát - vagy vmi ilyesmit mondott. Szóval, elõfordulhat, hgoy a valódi gyereküknek olyan tulajdonságai vannak, amit a nevelt gyerekében szeretne, szeretett volna, ez is konfliktushoz vezet(het).

Ebbõl kifolyólag, nagyon unszimpi a papa, ahogy átvette az edzõi feladatokat, vagy lemaradtam, hogy õ valójában edzõ?? És alig foglalkozik Bay-jel, igaz, Bay is. :))

Nagyon tetszik a sorozat, pont azért, mert nincs párja, ilyen témát még nem dolgozott fel a filmipar. Nemcsak azt, hogy siket-némák is szerepelnek a filmben, a történetben, hanem az elcserélt gyerek témáját. Kíváncsian várom, hogy a törtetírók hogyan bonyolítják a szálakat, hiszen lehetne ilyen fordulat is a sztoriban.
Válasz
9/10
napraforgó 2011 dec. 28. - 07:07:24 9/10
(44/409)
Persze, ahány ember, annyiféle gondolkodás.
Rákerestem a Google-ban az "elcserélt gyerekek" kifejezésre, és döbbenetesen sok oldalt dobott ki. Vagyis ez nem is olyan ritka eset.
Volt, ahol már néhány órával a kórházból való távozás után kiderült a dolog, volt, ahol 9-10 hónapos, 1-2 éves korban, de volt, ahol csak 25-30 éves korban. És az az érdekes, hogy a legtöbb család az én megoldásomat választotta, még felnõtt korban is. Vagyis együtt élni a vérszerinti és a navelõszülõkkel, szinte egy családdá összeolvadni. Számomra ez a megoldás mindenesetre szimpatikusabb, mint pl. az, amikor a szülõk válásakor derült ki a 6 éves kisgyerekrõl, hogy genetikailag nincs köze a "szüleihez" (apuka nem akart tartásdíjat fizetni, DNS vizsgálatot kért, amikor is kiderült, hogy se neki, se az anyának nincs köze a gyerekhez). Anyuka pszichiátriára került, a gyerek meg intézetbe. Nem kellett senkinek és a vér szerinti szüleit sem sikerült megtalálni.
Szóval nem mindenki ragaszkodik annyira a nevelt gyerekhez, mint te.

Ha elmegyek valahová és beadom a kabátomat a ruhatárba, én bizony azt szeretném visszakapni. Nekem nem felelne meg az a válasz, hogy bocs, odaadtuk másnak, de itt egy másik kabát, vigye ezt. Nekem a Te felfogásod arra az esetre hasonlít, amikor elviszed a cserekabátot, darab-darab. Innentõl nem keresem az enyémet. Hát én erre nem lennék képes. Szerintem a gyerek nem olyan dolog, hogy választunk egyet - vagy kapunk egyet - a készletbõl, aztán ahhoz ragaszkodunk, nem kell másik.
Válasz
csincsilla72 2011 dec. 27. - 23:18:51
(43/409)
Nem vagyunk egyformák:-) De hát ez a természetes.
Nekem ez az együttélés elfogadhatatlan. Beleszólás egymás nevelési módszereibe, életébe. A gondolat, hogy valaki az én gyermekemre bármiféle igényt formál. Na azt már nem. A lehetõséget sem kapná meg, hogy kiderítse, valóban az õ vér szerinti gyereke-e. Pont azért, mert a kérdés jogi háttere teljesen rendezetlen. Bárki követte el a hibát, helyrehozni nem lehet. És már nem is kell.
Válasz
9/10
napraforgó 2011 dec. 27. - 23:06:56 9/10
(42/409)
Soha nem tudnám a saját, vér szerinti gyerekemet úgy tekinteni, mintha örökbe adtam volna, cak azért mert egy kórházban egy ostoba ápolónõ elcserélte. Ha akartam azt a gyereket, vártam, 9 hónapig a testemben hordtam, akkor egy ilyen felelõtlen ballépés miatt nem tudnék róla lemondani.
Az más kérdés, hogy jogolag mit lehet ilyenkor tenni - bár szerintem a jogrendszerünk nincs felkészülve az ilyen esetekre - meg az is más kérdés, hogy az általam nevelt és nyilván megszeretett gyerek, na meg a vérszerinti gyerek nyugalma, lelki békéje mit kíván meg.
De már bocsánat, az én lelki békém is van olyan fontos, hogy a saját gyerekemet, a vér szerintit ne tekintsem nullának, nem létezõnek, örökbe adaottnak.
Pont azért jó ez a sorozat, mert az egyetlen helyes megoldást próbálják a szülõk megtalálni, vagyis az egymás mellett élésnek egy olyan formáját, ahol mindenki megtarhatja a nevelt gyermekét és ugyanakkor ott van mellette a vérszerinti is. És igenis segítse a szülõ mindkettõt tehetsége, lehetõségei szerint..
Válasz
cristina.olivia 2011 dec. 27. - 22:19:22
(41/409)
Egész jó sorozat. Bay nagyon nem szimpatikus, mindig, ha meglátom, Wednesday Addams jut eszembe róla. Nekem tetszik a Kennish szülõk reakciója, mégiscsak õ a vérszerinti lányuk, természetesnek tartom, hogy ragaszkodnak hozzá. Bár én még fiatal vagyok ehhez, de úgy gondolom, igen is van közük érzelmileg a vérszerinti gyerekükhöz, mégiscsak úgymond õ a "szerelmük gyümölcse". De az igaz, hogy az az igazi gyerekük, akit felneveltek. Azt hogy jogilag van-e közük hozzá, azt nem tudom, de végülis nem mondtak le róla.
Válasz
csincsilla72 2011 dec. 27. - 22:03:26 Előzmény napraforgó
(40/409)
Nem azt mondom, hogy nem érdekel. Azt mondom, hogy egy ilyen esetben mérlegelnem kell, hogy mi a fontosabb: az általam nevelt gyermekem lelki békéje vagy az én kíváncsiságom. Bármennyire is érdekel, a gyermekem nyugalma és a kettõnk közötti kapcsolat ezerszer fontosabb.
Nem járnék utána. Úgy tekinteném a dolgot, mintha örökbe adtam volna. NEM tekinteném a gyermekemnek. Nehéz vagy sem, a nevelt gyermekem boldogsága fontosabb lenne. Egy ilyen helyzet rengeteg konfliktust, bizonytalanságot hoz, ami ráadásul teljesen szükségtelen.
Ez nem az a helyzet, amikor hazahozok egy örökbe fogadott gyermeket. Ott az elsõ perctõl kezdve egyértelmû a dolog, és bár tekinthetem sajátomnak, de nem az.
Itt a sajátomként nevelem, sajátomnak tudom és õ is a saját szülõjének tekint. Ha tudomására is hoznám (csak végszükség esetén!), kategorikusan visszautasítanám, hogy megkeressem a másikat. Hogy ne érezze, az arcába tolják az "igazit". Mert nekem az az igazi, akit én nevelek. Én is ezt várnám a saját szülõmtõl, hát én sem tennék másként.
Válasz
kata2011 2011 dec. 25. - 18:22:05
(39/409)
Én tudok olyat egy éjszaka vidéki kórházba 14-15 baba született és a csecsemõs nõvér azt mondta nem rakom le a gyereket mert ezt még tudom kié, csak itt nálunk az a jó , hogy ott van a kartonodon a milyen a véred és a gyereknek is nézik , mert a filmbe is a vérbõl derült ki , hogy valami nem stimmel.
Válasz
9/10
napraforgó 2011 dec. 25. - 15:19:20 9/10 Előzmény csincsilla72
(38/409)
Kedves vagy, hogy fiatalnak vélsz. Ha ránéztél volna az adatlapomra, láthattad volna, hogy 59 éves vagyok. Van két felnõtt fiam, 28 és 30 évesek. És nagyon-nagyon kétségbe estem volna, ha bármelyiket is elcserélték volna a születésükkor. Hálisten erre nem került sot, mert a szülõotthonban aznap éjjel nem született más gyerek, így nem volt kivel összecserélni õket.
Én is úgy gondolom, hogy nagyon erõsen kötõdik a "szülõ", fõleg az anya az általa nevelt gyerekhez, akármennyi idõs is az. DE azt nem tudom elképzelni, hogy ne érdekelje a saját, vér szerinti gyereke sorsa... Az nem anya, aki csak legyint és azt mondja, hogy én ezt neveltem, ezért ez az enyém, a másik meg nem érdekel, semmi közöm hozzá.
Furi vagy, ha te így gondolkodsz.
Válasz
Mara60 2011 dec. 25. - 14:06:25
(37/409)
Bocsi hogy beleszólok, de nincs igazad. Igenis fontos a genetika. Errõl nevelõszülõk ezrei hosszasan tudnának mesélni neked.
Ugyanis, amikor a nevelt gyerek rájön, hogy nem a valódi szülei nevelik, akkor legyen bár akármilyen nagyszerû a kapcsolatuk, az elsõ dolga az lesz, hogy meg akarja ismerni a vér szerinti szülõket is. Merthogy így vagyunk kódolva.
Azon pedig, hogy melyik a jobb megoldás, eltitkolni a gyermek elõl az igazságot, vagy elmondani neki, már nagyon régóta vitatkoznak az illetékesek. Mindkét megoldásnak megvan a jó és rossz oldala. Az viszont biztos, hogy ha a gyerek más úton jön rá (márpedig ennek mindig megvan az esélye) az konfliktushoz vezet.
Válasz
csincsilla72 2011 dec. 25. - 12:28:44
(36/409)
Bocs, de akkora szamárságokat írsz, hogy feltételezem, igen fiatal lehetsz.

"A gyerek nem árucikk, pl. mosógép, ezt vitted haza, ez a tiéd, nem lehet becserélni. (Sõt, még ott is van mód cserére)"
Ha te hazaviszel egy gyermeket, legyen az sajátod, elcserélt, örökbefogadott, akárki és neveled születésétõl kezdve, akkor annak a gyermeknek TE vagy a SZÜLÕ. Ha te csak kicsit is szereted ezt a gyereket, akkor nem teszed ki annak a törésnek, hogy megkérdõjelezed azt, hogy a tiéd és hozzád tartozik. Neki egy idegen ember, derüljön ki róla akár, hogy genetikailag õ a szülõ, nem lesz az anyja. Az anyaság, a szülõvé válás nem a genetikai kapcsolattól függ.

"A kórházak vezetnek nyilvántartásokat. Tudják, hány baba született egy napon, vagy közel azonos idõben. És van DNS vizsgálat is, ki lehet deríteni, hogy ki kitõl származik."
Aha, és mégis hogyan? Mondjuk kiderül, hogy akkor és ott benn volt mondjuk 20 kisbaba, legalább a fele a tieddel azonos nemû. No akkor mi van? Kideríted, hogy ez a tíz szülõ hol van, merre jár, DNS-vizsgálatot kérsz tõlük? Maradjunk annyiban, hogy erre nem lesz módod, mert ha a kórház nem mûködik együtt (és nem fog...), akkor nem fog adatokat kiadni. Ahhoz egyébként is lefolytatott bírósági per kellene.
Én pl. SOHA nem mennék ebbe bele, sosem engedném, hogy DNS-vizsgálatnak vessék alá a gyerekemet, bármennyire is feltételezhetõ, hogy csere történt.

"De hogy a sajátját ne akarná? Hogy hallani se akarna róla, ne érdekelné, ki nevelte, milyen sora van? Hát én ezt nem hiszem."
Itt most nem te vagy a lényeg, hanem a gyermeked, akit nevelsz, akiben egy világ dõlne össze, ha megkérdõjelezed a szülõ-gyermek kapcsolatotokat. Itt okosnak kell lenni, elfogadni, hogy így alakult, a saját nyugalmatok érdekében.
Bármennyire is tudni szeretnéd, mi van vele. Ez a vonat elment, változtatni nem tudsz rajta. A gyerekeknek ez semmi jót nem hoz, összezavarja õket, és ezt tudomásul kell venni.
Már megbocsáss, de számodra nincs különbség egy 16 éve nevelt gyermekkel való kapcsolat és egy kilenc hónapos magzattal való kapcsolat között?
Mert ha nincs, akkor az nagyon szomorú. Akkor elmondhatod magadról, hogy igen sz@r szülõ vagy...

"Neked van gyereked? Te mit szólnál, ha összecserélték volna?"
Semmin nem változtatnék. Nem az a nõ az anyád, aki világra hozott, hanem aki felnevelt.
Ha egy szülõ számára nem a gyermeke (az, akit nevel!!) a legfontosabb, ha ezt lecserélné egy másikra, aki genetikailag jobban hasonlít rá, akkor kár volt gyermeket vállalni.
Válasz
9/10
napraforgó 2011 dec. 25. - 07:46:17 9/10
(35/409)
Ez utóbbiról én is hallottam, azt hiszem, hogy még a régi Csehszlovákiában történt. A két család eléggé együttmûködött a kb 9 hónapos babák megismerésében, gondozásában kb.3 hónapig, és a gyerekek 1 éves születésnapja táján visszacserélték a babákat.
Gondolom a kicsik erre egyáltalán nem emlékeztek késõbb, így náluk ez talán nem okozott törést az életükben, de az anyákat megviselte, pszichológus kezelte õket egy jó ideig.
Válasz
9/10
napraforgó 2011 dec. 25. - 07:42:01 9/10
(34/409)
Szerintem meg jogod van a saját gyerekedhez, akit 9 hónapig a méhedben hordtál. Micsoda hülyeség, hogy csak azért mert valaki más gyerekét nyomták a kezedbe, már nincs jogod reklamálni?
A gyerek nem árucikk, pl. mosógép, ezt vitted haza, ez a tiéd, nem lehet becserélni. (Sõt, még ott is van mód cserére)
A kórházak vezetnek nyilvántartásokat. Tudják, hány baba született egy napon, vagy közel azonos idõben. És van DNS vizsgálat is, ki lehet deríteni, hogy ki kitõl származik.
Épp az okozza a konfliktust, hogy minden anya megszereti az általa nevelt gyereket, még akkor is, ha az nem az övé. De hogy a sajátját ne akarná? Hogy hallani se akarna róla, ne érdekelné, ki nevelte, milyen sora van? Hát én ezt nem hiszem.
Neked van gyereked? Te mit szólnál, ha összecserélték volna? (Teszek rá, semmi közöm hozzá???) Brrr.
Válasz
kata2011 2011 dec. 24. - 23:37:25
(33/409)
Sziasztok! Volt is ilyenre két eset itt a szomszédos országokba az egyiknél ha jól tudom 8 évesek voltak ott a családok tartották a kapcsolatot , a másiknál ott 8 vagy 9 hónaposak voltak a babák és ott kicserélték õket.
Válasz
csincsilla72 2011 dec. 24. - 23:02:03
(32/409)
Szerintem ez az egész a legkevésbé sem életszerû. Egyrészt ennyi év után NEM lehet megtalálni, hogy kivel is cseréltél bébit. Mert ugye egy csecsemõosztályon nem két baba van... Cserebere pedig általában akkor történik, ha dömping van... Másrészt épeszû, felelõsségteljes szülõt egyetlen dolog érdekel: a gyermeke boldogsága. Itt arra a gyermekedre kell gondolnod, akit nevelsz, aki tizensok éve a tied. Neki borzasztó ez a helyzet. Tudni, hogy kakukkfióka, látni, hogy a szülõk, akiket szeret, egyre inkább odafordulnak valakihez, a SAJÁT, vér szerinti gyerekükhöz, õneki pedig az arcába tolnak valakit, akivel SEMMI kapcsolata nincs... Nem tekint rá anyaként, nem a szülõje, sosem lesz az. Az életszerû az lenne (amit egy szakember is ajánlana), hogy NE keressék a felfedezést tevõk a másik családot. Az a gyermekük, akit hazavittek, akit nevelnek és itt a vége. A másik nem az övéké, nincs hozzá közük, se jogilag, sem érzelmileg. Nem szabad hagyni, hogy bármiféle kapcsolat is kialakuljon. Ehhez józanság és belátás kell. És egy olyan kórház, ahol NEM szolgáltatnak adatokat. Úgysem lehet ezt már tisztázni.
Csak ebbõl nem lenne film.
Válasz
9/10
napraforgó 2011 dec. 24. - 19:25:11 9/10 Előzmény csincsilla72
(31/409)
Szerintem nagyon is életszerû. Minden szülõ ragaszkodik a vér szerinti gyerekéhez, de nyilván ahhoz is, akit 16 éve sajátjaként nevel. A gazdag család persze akarja mind a ketrtõt. De a latin anya is nyilván észreveszi, hogy Bay mennyivel jobban hasonlít rá, mint Daphne. És itt már elég nagyok a lányok ahhoz, hogy saját véleményük, saját akaratuk legyen. Nem lehet õket csak úgy ide-oda rakosgatni.
Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki ebbõl a helyzetbõl.
Válasz
Menyusss 2011 dec. 24. - 11:50:35 Előzmény napraforgó
(30/409)
20 éves korában diagnosztizálták nála az úgynevezett Méniére betegséget, amely a belsõ fül betegsége, ennek következtében Katie részben süket.

http://starity.hu/sztarok/katie-leclerc/eletrajz/
Válasz