Bocsánat, én ebbõl a botrányból kimaradtam, késõbb csatlakoztam eszerint a társasághoz. Így most külön örülök, hogy az én kilengéseim miatt senki sem ütött a fejemre! :)))))

Most jobbra el!!!!!!!!!!
Még egy kollázst küldök azért!!!!!!!!

Mindenkinek szép vasárnapot!!!!
A napon vigyázzatok (én tegnap jól leégtem!!!)
Egyetek rendesen!!!!
És pihenjetek sokat!!!!!!!!

Szia Kje!!!
Boldog 76. napot!!!!!
Jó, Téged is látni!!!!!!!!!!
Nézd!!! Õ is ennyire örül neked!!!!!!!!!

Szia Anna!!!
Belenéztem a vidibe (majd délután megnézem végig), de az elsõ képkockák immár sokadszor elgondolkodtatnak, hogy ezek a fiatal srácok, hogyan képesek feldolgozni azt az elementáris érzést, hogy õ személyiségük varázsára képes megtelni egy ekkora épület, és hogy az a több ezer ember csakis, egyedül õértük van ott!!!!!

Szia Min-Rin!!!
Véleményem szerint fölösleges az OFF, hiszen minden szál Koreához kötõdik, s így közvetve, vagy közvetlenül kapcsolatban áll VELE vele is!!!!
Néhány hónapja emiatt tört ki itt egy jó nagy botrány, aminek se eleje, se vége nem volt, ám akkor sokan nehezményezték, hogy másról is szó eshet KNG-en kívül!!!!

Õ megmásíthatatlanul, úgyis az egy és örök No. azoknak, akik idejárnak!!!!!

(annyira jól áll neki ez a szemüveg!!!)

Micsoda remek társaság!!!!
Jövök én is!!!
Beszállhatok????

http://www.youtube.com/watch?v=1-ZTV6fdC_M&NR=1&feature=endscreen

Remek a kép, úgy érzi az ember, mintha valóban vele szemben ülne a saját csészéjét markolászva, és hallgatná õt, ahogy beszél! Álmodik a nyomor! :))))

Szia Minrin, megérezted a kávé illatot ugye, gyere ülj ide:))))

Szerintem sem kell Offolni, csak ha nagyon személyes, azt meg mindenki maga dönti el
mikor tegye:))))

Szia Drága Kje, nagyon hiányzol a csapatból, várunk!!!!!!

Ki kellene beszélni a GS utolsó részét, Szilvi is végzett vele, és a Miindót sem fejeztük be...
tudod, Te vagy ezeknek a mozgatórugója, ha Te szervezkedsz mindig összejön a nagycsapat, és a zenéléseid is hiányoznak!!!!!
VÁRUNK!!!!

Mindenkinek jó reggelt!
Kérdés: érdemes az offolással bajlódni? Nekem úgy tûnt, senki nem jelezte, hogy zavarná az idõnkénti testületi elkalandozásunk, ami a lényegen, azaz a közös KNG lelkesedésünkön cseppet sem változtat! Amennyiben ennek ellenére az off-ra szavaztok, elfogadom! :) (Nekem pont azért tetszik a topik, mert nem szorít korlátok közé, lehetõséget ad a fõ vonulattól való közös elkanyarodásokra!)

Köszi a híreket, remélhetõleg egyre több változás történik a web lapon:)))))

Gyere Anna, kávézzunk....vele!!!!

Sziasztok, szép napot kívánok Mindenkinek!

Jó reggelt, szép vasárnapot!

76 !!!

http://worldtv.main.jp/kstar.html

http://www.ttpaihang.com/vote/rank.php?page=1&voteid=824&sortby=

http://www.whopopular.com/Kim-Nam-Gil

http://asianmediawiki.com/Kim_Nam-Gil
És a megszokott linkek!!!!!

http://youtu.be/ySW8m_NuXzU Szép álmokat kívánok mindenkinek:-)

A tradicionális koreai rítusok a mai városi családoknál

A koreai családok életét az évszázadok során kialakult rítusok határozták meg, melyek - átalakult formában - de többségükben még ma is jelen vannak.
Ezek között található meg az a négy rítus is, melyeket a konfucianizmus kiemelt: beavatási szertartás, esküvõ, temetés, õsök tisztelete. A négy rítus mindegyike azt hangsúlyozza, hogy az egyén az élete során elérte a soron következõ szintet. A koreaiak életében ezen túl is több rítus létezik. Ezek összességét nevezik "life circle" -nek. "Az ember különbözõ társadalmi pozíciókat foglal el, ahogy az életben elõrehalad" - mondja a koreai hagyomány. A gyerekek felnõnek, felnõtté válnak. Összeházasodnak és saját családot alapítanak. Megöregszenek, és életük utolsó szakaszában gyermekeik támaszát igénylik.
A modernizáció során az egyes rítusok jelentõsen átalakultak. Az indusztrializáció következtében a fiatalok nagy része a városokba áramlott, így nem tudták megfigyelni, hogyan végzik szüleik a tradicionális rítusokat, nem tudták megtanulni az ünnepek menetét. Továbbá elfoglalt, rohanó életükben se idejük, se helyük nincs arra, hogy ezeket gyakorolják a hagyományoknak megfelelõen.
Ebben a fejezetben a koreai ember életéhez kapcsolódó rítusokat tárgyalom. A rítus teljes leírására nem törekszem, hiszen jelen dolgozatnak nem is ez a célja. Célom inkább az, hogy az elõzõ fejezethez hasonlóan végigvezessem az olvasót a több évszázadra visszanyúló rítusokon, és rávilágítsak arra, többségük mennyire elevenen él ma is, még akkor is, ha kisebb vagy jelentõsebb változásokon mentek keresztül. A bemutatott változások is - a dolgozat témájához igazodva - a jelenlegi városi életre vonatkoznak. Az adatközlõkkel folytatott beszélgetésekbõl kiderült, a vidékiek jobban kötõdnek a tradicionális elemekhez, de errõl pontos információkat nem tudtak adni, hiszen õk sem ismerik már annyira a vidéki életet, és én is csak a városi kultúrát vizsgáltam. (A következõkben ismertetett rítusokon személyesen nem volt alkalmam résztvenni, de a közös beszélgetésekbõl, elõvett fényképekbõl igen sokat megtudtam. Ez alapján állítottam össze a fejezet.)

Imádság a gyermekáldásért (Gija)
A koreai családban a családi folytonosság fenntartása végett, igen fontos volt a fiú gyermekáldás. Ezért a nõk külön imádságokat tartottak. A rítusnak rengeteg változata volt az adott földrajzi területtõl, családtól függõen. Ma már ezt a szokást nem gyakorolják az asszonyok. (A koreai társadalomban, ahol nem az egyén, hanem a család volt az alapegység, a gyermekáldás nagyon fontos volt, hisz a család számára ez jelentette a folytonosság fenntartását, valamint a család megélhetését is, hiszen még egy dolgozó kezet adott.)

Az elsõ születésnap
Az elsõ születésnap megünneplése a mai napig jelentõs ünnep. A hagyományos mód szerint a gyermek egyik közelálló rokona korán reggel ajándékot és ételt vitt a házi istennek. A nap folyamán összegyûlik az egész család, akiket gazdagon megterített asztallal várnak. Az asztal mellé, a szõnyegre ültetik a gyermeket. A rengeteg étel között több szimbolikus jelentéssel bíró étel is megtalálható. Van, amelyik az intelligenciát, okosságot szimbolizálja, a másik a magas termetet… A gyermeknek is aktív szerepe van: a rokonok ajándékokkal halmozzák el, melyet a gyerek elé tesznek. Amelyik játékot az ünnepelt elõször felveszi, az határozza meg jövõbeli foglalkozását is: pl. ha egy ecsetet vesz fel, akkor író lesz, ha egy játéknyilat, akkor katona.
Az ünnepség ma is igen hasonlóan zajlik, csak a reggeli, háziistennek való áldozás marad el. A család ugyanúgy összegyûlik, mindenki felveszi a tradicionális öltözékét, a hanbok-ot. Az asztal is hasonlóképpen van megterítve. Az egyes ételeknek azonban már nem tulajdonítanak jelentõséget. A gyermekek ma is sok ajándékot kapnak.
Rani elbeszélése szerint az elmúlt századok során azért is volt nagy jelentõsége ennek az ünnepnek, mert a rossz higiéniai körülmények miatt viszonylag magas volt a gyerekhalandóság. Akinek már meg tudták ünnepelni az elsõ születésnapját, az a baba már nagy valószínûséggel életben maradt.

Felnõtté avatás (Gwanrye)
Hasonlóan az elsõhöz, ez a rítus is kihalt mára. Amikor egy fiatal elérte a 15 éves kort, akkor került sor a felnõtté avatására. Azzal, hogy a gyermekkorból a felnõttkorba került, kezdetét vette önálló társadalmi élete, elérte az ehhez szükséges érettségi szintet. A koreai társadalomban egy fiú a közösség valós tagjává csak ekkor vált. Az ünnepre a családon kívûl vendégeket is hívtak. Az átváltozás jeleként a gyerekek hosszú haját lófarokba tekerték, és ráraktak egy kalapot. Azonban 1895-ben, az akkori modernizáció jegyében elrendelték, hogy minden férfinak le kell vágni a haját. Így nem maradt olyan, akinek elég hosszú lett volna a haja, hogy copfot lehessen belõle kötni. A fiatal és már beavatott férfiakat nem lehetett többé megkülönböztetni, s ezzel maga a rítus is eltûnt.

Esküvõi szertartás (Honrye)
Korábban a házasság elsõsorban a két család összekapcsolását, és nem két individuum egyesülését jelentette. A házassági szertartásnak szigorúan elõírt menete volt. Az esküvõt a szülõk rendezték, a fiatal párokat házasságközvetítõ segítségével boronálták össze. A hagyományos ruhaviseleti színek: a sárga felsõrész és a zöld selyem szoknya, melyek az eget és a földet jelképezik. Az esküvõi szertartással a házasulandók egyik társadalmi státusból egy következõbe lépnek, hiszen két család fonódik össze. (Régebben a menyasszony családot, klánt és lakhelyet, azaz falut is cserélt.) Minthogy a koreai társadalom alapegysége a család, házasodni, és saját családot alapítani a legfontosabb ünnep volt az élet során.
Az esküvõ után 3 napot töltöttek a menyasszony családjánál, azután a fiú családjához, a fiú falujába költöznek. Ma már ez a látogatás rövidebbé vált. Az esküvõ után most is meglátogatják mind a fiatal feleség, mind a fiatal férj szüleit, de nem maradnak napokig ott. Raniék is csak egy-egy napot töltöttek a szülõknél az esküvõ után. Viszont ezzel a jelképes látogatással biztosítják a szülõket, hogy a jövõben is rendszeresen jönnek látogatóba, a családi kötelék fennmarad.
A mai esküvõket, hasonlóan a nyugati stílushoz, egy elõre lefoglalt házasságkötõ teremben tartják (ellentétben a hagyományosan a menyasszony házának udvarában megrendezettel), ahová az egész rokonság befér, akik manapság már az ország egész területérõl, sõt nem ritkán külföldrõl is érkeznek. A menyasszony a nálunk is megszokott stílusú menyasszonyi ruhát viseli, a võlegény pedig öltönyt. Ez a viselet azonban csak az elmúlt egy-két évtizedben terjedt el. A mai középkorúaknál (mint ahogyan az Raniéknál is történt), egy sajátos esküvõi keverék ceremóniát tartottak. Náluk az esküvõ még két részbõl állt: az elsõ rész erõsen kötõdött a tradicionális elemekhez, bár a helyszíne már a nagyvárosi házasságkötõ terem volt. A ceremónia menete azonban nagy vonalaiban követte a tradicionálist. A családnak csak szûkebb köre vett részt az esküvõ elsõ, tradicionális részén, és a hagyományos öltözéket, a hanbok-t viselték. Ezután a meghittebb ceremónia után került sor a váltásra. A másik nagyobb teremben már gyülekezett a rokonság, a házasulandók pedig felöltötték a nyugati stílusú ruhákat, és elkezdõdhetett a nagyszabású, nyugati stílusú esküvõ. A mai fiatalok (ahogy Eum úr lányánál is történt) azonban már egyre inkább elhagyják az esküvõi ceremónia elsõ, hagyományos felét, és már csak a nagyszabású második részre koncentrálnak. A mai esküvõket már a ceremóniamester bonyolítja le. Régebben ez a szülõk feladat volt, akik általában a fiatalok véleményét sem kérték ki e tekintetben. A tradicionális társadalomban a fiataloknak nem volt egyéni szabadságuk a párválasztásban. Általában a fiatalok nem is ismerték egymást az esküvõ elõtt, a szülõk választották ki a jegyeseket. A fiatalok ma már maguk választanak pát, azonban szüleik véleményét, engedélyét ma is kikérik az esküvõ elõtt. (A szülõi tisztelet ma is jelen van.)A modern esküvõk már csak azért is hamar népszerûek lettek, mert itt az ifjú pár van a középpontban, szervezheti, irányíthatja saját esküvõjét. A nyugati típusú esküvõk költségei hatalmas mérteket öltenek, összehasonlítva a korábbiakkal. (Hasonló tendenciák jellemzõek Japánra is. Mohácsi 1999:23)

60. születésnap (Hwegap)
A 60. születésnap máig az egyik legnagyobb ünnep, mely a kínai horoszkóp 60-as körén alapul. (3-as számú melléklet) A 60. évvel a keleti állathoroszkóp szerint az ember bejárta életének egy teljes körét, és visszatér az elsõ életévéhez. Így a Hwegap egy új kör kezdetét jelképezi.
Az ünnepelt számára gyerekei hatalmas összejövetelt rendeznek. Az elsõ születésnaphoz hasonlóan meghívják a rokonokat, szomszédokat, és változatos ételeket szolgálnak fel. Az ünnepelt fiai és lányai felköszöntik az ünnepeltet. A beszédek után pedig elõkerülnek a hangszerek, megkezdõdik a tánc, játék.
Az ünnep lényegében ma is így zajlik. Rani édesapjának nemrégiben megrendezett születésnapján kb. 100 meghívott volt. De elbeszélése szerint nem ritka a kétszáz fõs ünneplés sem. A beszédet is az ünnepelt egyik gyermeke mondja, a zene és a tánc ma is nélkülözhetetlen eleme a mulatságnak. Csak a tradicionális viselet tûnt el, s felváltották a kényelmesebb nyugati típusú ruhák, melyekben könnyebb a mozgás.
Az ünnepség ebéd körül kezdõdik. A meghívottak egy hatalmas, gazdagon megterített asztal köré sereglenek. Az ünnepelt az asztalfõn ül házastársával. A legidõsebb fiú egy csésze rízsbort (ez a koreai nemzeti ital) ad nekik. A rízsbor ajándékozásánál a fiú jó egészséget és hosszú életet kíván szeretett szüleinek, gratulál az ünnepi alkalomhoz, majd a többi, fiatalabb gyerek is követi. Amennyiben az ünnepelt szülei is élnek, õk is hasonlóképpen cselekszenek. (Az alacsony átlagéletkor miatt régebben ez is titka volt.)

Temetési szertartás (Sangrye)
Az odaadó gyermeki tisztelet a szülõk halála után is fennmarad. Egy családtag halálával felbomlik a családon belüli harmónia és összhang. Ezért is számított kiemelten fontos rítusnak a temetési szertartás illetve az õstisztelet, mellyel az elhunyt hiányát igyekeztek tompítani.
A rítusok közül ez az, amelyik legkevésbé változott az elõzõekkel összevetve. A hagyományokhoz hasonlóan sokan ma is az elhunyt szobájában végzik a szertartást. Azonban a temetkezéssel kapcsolatos ügyeket ma már nem a család, hanem inkább az ezzel megbízott temetkezési vállalat végzi. A temetési szertartás pontos menetének három fõ lépése volt: a test eltemetése, elvégezni az õsöknek járó megemlékezõ szertartást, és gyászolni az elhunytat. Ma már a középsõ lépés legtöbbször elmarad. A szigorú gyász is csak három napig tart.
Új elemek is bekerültek a nagyvárosi rítusokba. Egyik ilyen jellegzetesség, hogy a gyászoló ház egy lámpást helyez ki az ablakba a gyász idejére. A másik nagy változás, hogy míg vidéken ma is viselik a tradicionális temetkezési ruhákat, addig a városban már a tíz-húsz éve a nyugati típusú fekete gyászruhát viselik. Az egyre nagyobb mértékben elterjedõ kereszténység következtében a temetkezési szertartások is a keresztény vallás szerint zajlanak. Új elemként került be a szertartásba a virrasztás is, azaz hogy a legfõbb gyászolót a rokonok egész éjszakai jelenlétükkel próbálják átsegíteni a legnehezebb pillanatokon. Így egy viszonylag zajosabb, vidámabb légkört teremtenek, hogy eltereljék figyelmét.

Õsök tisztelete (Jerye)
A szertartás célja a halott lelkének kiengesztelése. Ma már a városi fiatalok a vidéki nagycsaládokra jellemzõ rítusokat képtelenek maguk levezetni azért, mert többségük idegenektõl bérelt lakásban lakik a nagyvárosokban. Az elmúlt években újra szokássá vált megtartása. Ebben fontos szerepe van annak, hogy a közeli családtagok viszonylag ritkán találkoznak, sokszor más településekre költöznek, de hogyha ugyanabban a városban is laknak, túlságosan elfoglaltak. A szülõkkel is legtöbbször csak a születésnapok alkalmával ünnepelnek együtt. Ezen ünnep alkalmával viszont a széles családi kör összejön. Az õsök ünnepét, a hagyományokhoz méltóan a legidõsebb testvér hívja össze. Ma már a hagyományoktól eltérõen a nõk és férfiak nem különülnek el. Raniéknál a legutóbbi alkalomkor együtt nézték a tévét, viccelõdtek, közösen fogyasztották el az ünnepi menüt (melyben ma már új elemek is megtalálhatóak a hagyományos ételek mellett, pl. banán). Az apa az este folyamán néhány szép szót mond az õsök tiszteletének megõrzésérõl. Így - habár már jóval kisebb mértékben - az ünnep ma is tanító jellegû a fiatalok számára.

A hagyományos koreai stílusban épült házakat hanok-nak (한옥) nevezik. A régi koreai házak a természet formáit követve a természet harmóniáját kívánták elérni, ezért jellemzõ rájuk a természetesség és a környezetbarát építésmód. Az építéshez használt anyagok is a természetbõl származnak. Általában követ, fát, vagy sarat használtak, az ajtókat és ablakokat pedig fából készült hagyományos koreai papírral fedték be, így a házak még inkább természetes szépséget sugároznak.

A koreaiak régen cseréptetõs, vagy rizsszalmából készült szalmatetõs házakban éltek. A tetõ sarkainál magasba ívelõ cseréptetõs házakat, vagy a takaros szalmatetõs házakat nézve érezni lehet a valaha ott élt emberek életét és bölcsességét.
Az ajtókra hagyományos fehér papírt ragasztottak, mely kellõ szellõzést biztosított és a napfényt is átengedte. A fûtést padlófûtéssel oldották meg, úgy, hogy a konyhai tûzhely melege a padló alatt áramolva melegítette a helyiségeket.

Bár ezek a házak általában rendelkeztek kerttel, a kertek a helyi táj sajátosságait figyelembe véve és utánozva a természetesség benyomását keltették. Noha a nemesek közt volt, aki különös figyelmet szentelt a kertjének, azonban nagyrészt ígyis a természettel harmonikus formák kialakítására törekedtek. Az egyszerû emberek házainál általában elöl volt egy udvar, hátul pedig, ahol elég napfényt kaphattak, a különbözõ szószok tárolására használt edényeknek alakítottak ki egy helyet. Ezekben az edényekben szójaszószt, szójababpasztát, vörös paprikaporból készült pasztát, és hasonlókat tároltak, és ennek a tároló helynek, vagy a kertnek a szélére virágokat ültettek.

Most már megyek, de Oppával búcsúzom...remélem, már az igazak álmát álmodjátok!!!!!!

Zoya híre....

Íme, a koreai nemzeti válogatott uniformisa a 2012-es olimpiára.


Koreai formaruha londoni olimpia Leleplezett
Viselõ modellek a koreai nemzeti csapat hivatalos egységes a 2012-es londoni olimpián jelent meg az Országos Képzési Központ Taeneung hétfõn.
A koreai nemzeti csapat hivatalos egyenruháját 2012-es londoni nyári olimpia avatták az Országos Képzési Központ Taeneung, Szöulban hétfõn. Az olimpia nyitott Londonban július 27-én. Az egységes hozta a Fila, a hivatalos szponzora a koreai olimpiai bizottság, alapján a "taegeuk" (jin-jang) minta a nemzeti zászló. Ez magában foglalja a "dancheong" (hagyományos sokszínû festés a faépületek), jelképe a hagyományos szépségét Korea. ruhák a nyitó és záró ceremóniák végezte Cheil Industries. Az olimpiai bizottság azt mondja, hogy célja felidézni az 1948-as olimpia, az elsõ részt, Korea saját zászlót a felszabadulás után a japán gyarmati uralom.

A Dél-Koreai Himnusz...

http://www.youtube.com/watch?v=U37a13Y_WpU&feature=results_video&playnext=1&list=PL830F658624F31A8D